Mégse

Elhunyt Simon László

Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy ma reggel, 73 éves korában elhunyt Simon László, a tokaji Vízisport Club alapítója, elnöke, edzője, szíve-lelke. Rá emlékezünk.

Gyász
Hír

Egy remek sportember és edző távozott el közülünk ma, 73 éves korában elhunyt Simon László, a tokaji Vízisport Club  alapítója és edzője. Simon László Miskolcon született, versenyzőként a Diósgyőri Kajak-Kenu Clubnak szállította a sikereket és a magyar bajnoki címeket. Feltörekvő fiatalként többek között párja volt az akkor már olimpiai bronzérmes Kiss Lajosnak. Három évtizeddel ezelőtt, 1987-ben Tokajon alapított klubot, amelynek nem csak elnöke, de edzője is volt egyben, rengeteg gyereket tanított meg kajakozni a Bodrogon. Legeredményesebb versenyzője Mozgi Milán lett, aki a 2014-es ifjúsági olimpián nyert ezüstérmet, idén pedig – már a Győr színeiben – felnőtt Európa-bajnoki aranyérmet ünnepelhetett.

“Csak hálával tudok emlékezni Laci bácsira, hiszen neki köszönhetem azt, ahol most tartok, amilyen versenyző lett belőlem. Mindene volt ez a sportág, szívét, lelkét beletette ebbe a klubba, sok gyerek köszönheti neki, hogy megtanult kajakozni, hogy megszerette ezt a sportágat” – így emlékezett róla tanítványa, Mozgi Milán.

Egy fáklyás evezés margójára

Schmidt Gábor beszéde a fáklyás emlékevezésen 2018. július 15-én, Kolonics György tragikus halálának 10. évfordulóján.

Hír

– És ki volt az a Kolonics Gyuri? – tette fel a kérdést nemrég egy nyári táborban egy tízéves kissrác. Időnként kapunk már ilyen kérdéseket. És egyre többször kapunk majd. Mi pedig tűnődhetünk, hogy mi is a válasz. A jó válasz. Ami valóban az igazán fontosat mondja el róla. –

Egy klasszis, egy olimpiai bajnok.

Egy kenus, akinek a kivételes tehetsége rendkívüli alázattal és szorgalommal párosult.

Egy páratlanul céltudatos versenyző, aki mindent alárendelt a sportnak. Mindent.

Egy srác, aki  felfoghatatlan módon, edzés közben fejezte be az életét.

Egy barát, akit sokan szerettek.

Egy ember, közülünk.

Nézegetjük a fényképeit. Az egykori pillantásait, az erőfeszítések és a mámoros célbaérések látványát őrző felvételeket. A már-már ikonikus, James Dean-t idéző fotót, a vállán keresztként átvetett lapáttal…

Nyilvánvaló, hogy akik nem ismerték, azoknak  legfeljebb mítosz marad, vagy szomorú sportágtörténeti adat. Akik pedig igazán közel álltak hozzá, azok pedig már örökre elfogultak lesznek a személye iránt.

Az új generáció?

Ők azt a Kolót fogják megismerni, akit mi tárunk eléjük.

Számukra folyamatosan fel kell idéznünk és át kell örökítenünk az emlékeinket, amelyeknek közvetve vagy közvetlenül részesei lehettünk.

Még akkor is, ha úgy érezzük, hogy az utóbbi tíz év alatt már mindent elmondtunk róla. Készítettünk filmet, emlékkiállítást. Kisbolygót, sportcentrumot, iskolát ruháztunk fel a nevével és szobrokat állítottunk a tiszteletére. Emlékevezéseket szerveztünk, amelyeken mindannyiszor meg voltunk győződve arról, hogy láthatatlanul jelen van és sajátos, szerény mosolyával az arcán épp azt dünnyögi:  – jó fejek vagytok, igazán…

10 év hosszú idő. Gyuri halála óta már felcseperedett egy olyan korosztály, amelyiknek a tagjai most szállnak hajókba, hogy sikereinek nyomába eredjenek. Megtapasztaltuk azt is, hogy az élet nem állt meg, a Duna egykedvűen folyt tovább, ahogy mindannyiunknak haladnunk kellett az úton, – miatta is, érte is, helyette is.

Másfelől viszont, mintha csak egy szemhunyásnyi idő választana el attól a keddi naptól és attól a döbbenetes pillanattól, amikor Koló halálhíréről értesültünk. Mi, akik kortársai, sporttársai, barátai, ismerősei voltunk, szeretnénk a legméltóbb módon emlékezni Rá; úgy, hogy ez az emlékezés sose dermedjen bele valami élettelen, újraismételgetett, formális pátoszba. Gyuri alakja pedig sose silányuljon fennkölt, de idegenül steril legendává. Annál is inkább, mert mi még pontosan tudjuk, hogy emberként képviselt értékei a sportágban elért eredményein is túlmutattak. Idővel persze így is, úgy is mitikus hőssé válik.  A mai kissrácoknak pedig mesélhetünk arról, hogy volt egyszer egy cingár kisfiú, aki nagy bátran útra kelt, megküzdött a világgal –  és olykor talán saját démonaival is.

Közben pedig, amíg csak tehetjük, minden évfordulón gyertyát gyújtunk, együtt bográcsozunk és lapátolunk – mert annak biztosan ő is örülne… és csak késő este figyelmeztetne, hogy „fiúk, elég a mókából, holnap edzés! „ …

A szomorúságunkat pedig lassan-lassan felváltja annak az öröme, hogy egy ideig köztünk lehetett és ismerhettük őt.

A vb-re hajrázta magát Bodonyi és a Kárász, Kozák páros

A Kárász Anna, Kozák Danuta páros és Bodonyi András nyerte a világbajnoki indulásról döntő szétlövést Szolnokon.

Hír

Az első szétlövésben az első válogatón győztes Medveczky Erika, Csipes Tamara kettős a második válogató győztesével, a frissen alakult Kárász Anna, Kozák Danuta duóval csapott össze a kajak párosok 500 méteres versenyében. A táv első felében fej-fej mellett haladt a két hajó, 250-300 méternél váltott tempót a Kárász, Kozák kettős, és végül magabiztosan, mintegy fél hajó előnnyel nyert, ezzel kvalifikálta magát a világbajnokságra.

A második szétlövésben C-1 1000 méteren, tehát olimpiai számban Bodonyi András és Kiss Tamás küzdött meg a vb-indulásért. Hasonló volt a forgatókönyv, mint az előző futamban, az elején szoros volt kettőjük harca, majd Bodonyi ritmust váltott, és a hajrát jobban bírva győzött. Bodonyi András először állhat rajthoz felnőtt világbajnokságon, ha Hüttner Csaba és a szakmai bizottság is így dönt. Várhatóan a jövő héten hirdet hivatalos keretet a szövetségi kapitány.

A világbajnokságot Portugáliában rendezik meg augusztus 22. és 26. között.