Mégse

Elhivatottságban fáradhatatlan

Legalább tíz évet letagadhatna a korából – állapítottuk meg legutóbbi személyes találkozásunk alkalmával. Persze, meg sem fordult a fejében soha ilyesmi, már csak azért sem, mert minden egyes napra büszke, amelyet a sportág ügyét szolgálva tölthetett. Kilencven éves Székffy Géza - aki nemcsak edzőként, hanem hajótervezőként is beírta nevét a magyar kajak-kenu történetébe.

Hír

Az aktivitás a kezdetektől jellemző volt rá. 80 évvel ezelőtt már szervezett keretek közt sportolt: tornázott a Ganzban, ahol később inaséveit is kezdte. Az ottani cserkészcsapatban kóstolt bele a vízitúrázás, majd a kajakozás örömeibe, még a háborús évek alatt. 1947-ben már válogatott kajakosként állhatott rajthoz a Bécsben rendezett nemzetközi versenyen, ahol két aranyérmet is a nyakába akasztottak. A külföldön elért sikerek jó óment jelentettek a folytatásra nézve, ám ’48-ban – noha tagja volt az olimpiai válogatott keretnek – még túl fiatalnak tartották ahhoz, hogy kiutazhasson Londonba.

– Tudja, azokkal az időkkel kapcsolatban máig bennem maradt egy emlék: az olimpia előtt két héttel a Vasárnapi Sportban megjelent egy írás, mégpedig egy kiemelt vezércikk, aminek az volt a főcíme, hogy: „Úri sport az evezés”. Alatta pedig: „Proli sport a kajak.” Hát, ilyen viszonyok voltak akkor. Sokáig meg is őriztem azt az újságot. Azokból az évekből persze sok nagyszerű emlékem is van. Olyan versenyzőkkel evezhettem együtt, mint Urányi János, Andrássy Gyula, vagy Granek István. Velük négyesben is indulhattam 1949-ben, egy Lengyelországban rendezett versenyen.

A versenyzőként átélt idők után 1955-től kezdett edzőként tevékenykedni is saját nevelőegyesületében, majd annak megszűnése után a Dózsában, az MHS-ben illetve ’59-től a Fradiban, ahol egészen a nyolcvanas évek közepéig trénerkedett. Ez idő alatt számos olyan tanítvány felkészítésében közreműködött, akikből később jeles bajnokok lettek – mint például Hesz Mihály vagy Fehérvári Vince. A nevét azonban – ahogy a hasonló módon, civil munka mellett edzősködő kollégák esetében – sosem kötötték közvetlenül a nagy eredményekhez.

– Akkoriban, amikor még Babella László volt Hesz Mihály edzője, kéthetente küldtem nekik edzésterveket, amit aztán közösen végrehajtottak. Valahol talán ez is hozzájárult a későbbi teljesítményekhez.

A tréneri feladatok mellett a sportág technikai fejlesztésében is részt vett, kezdve attól, hogy még versenyzőként, az akkori sporttársakkal, köztük Granek Istvánnal létrehozták az első, még kezdetleges hazai tanmedencét.

– Sikondán edzőtáboroztunk éppen, és ott alakítottuk át úgy az edzéseinket, hogy

az uszodában egy létrát tettünk keresztbe a medencén és úgy eveztünk a víz tetején, a létrán ülve.

Később ebből az ötletből táplálkozva valósult meg a Körcsarnok pincéjében az az első igazi tanmedence, amiben a víz megfelelő áramlása is biztosítva volt és már korszerűnek mondhattuk.

Székffy Géza egyébiránt civil foglalkozását tekintve is a vízhez kötődött, hiszen 1956-ban hajómérnökként szerzett diplomát. Az Óbudai Hajógyár üzemvezetőjeként hatalmas folyami tolóhajók megalkotásán dolgozott, magánemberként pedig több sporthajót is tervezett.

– Hatlaczky Ferenc első füles hajója mellett én is terveztem egy „Kácsa” nevű füles négyes kajakot, ami olyan keskeny volt, mint amilyet most használnak a válogatottak. Az akkori versenyzők – az én nagy bánatomra – nem is tudták megülni, így aztán odaadták a szegedieknek használatra. Terveztem hetes kenut is, aminek a sorsát az pecsételte meg, hogy a négyes kenuk váltak nemzetközileg elfogadottá.

Az életművet azonban így is kivételes odaadás és kitartó lelkesedés jellemezte. Az 1999-ben mesteredzői címmel elismert szakember jóval nyugdíjazás után is fáradhatatlannak bizonyult: edzői hivatását 2005 végéig folytatta a százhalombattai DESE kötelékén belül, melynek elnöki tisztségét is ellátta.

Pályájára visszatekintve büszkeséggel tölti el, hogy a magyarok jelentősen hozzájárultak a sportág fejlődéséhez és hogy a hajdani újságcikkben említett megítéléshez képest nagy mértékben megváltott a kajakozás ázsiója.

Letesztelték versenyzőink az olimpia helyszínét

Hüttner Csaba, a magyar kajak-kenu válogatott szövetségi kapitánya szerint nagyon hasznos volt, hogy egy kisebb csapattal Japánba utazhattak, és felmérhették a helyi körülményeket a 2020-as tokiói olimpia előtt.

Hír

A versenyzők közül Medveczky Erika, Kárász Anna, Bodonyi Dóra, Tótka Sándor, Molnár Péter, Kopasz Bálint, Balla Virág és Takács Kincső repült Japánba, de velük volt három edző, egy orvos, egy masszőr is és egy személy, aki a mérésekért felelt.

„Azért utaztunk ki, hogy felmérjük a körülményeket, még akkor is, ha most nem volt olyan meleg, és nem volt olyan magas a páratartalom, mint amilyen az olimpia ideje alatt lesz – kezdte Hüttner Csaba, miután szerdán délután landoltak a Liszt Ferenc Repülőtéren. – Most 25-30 fok volt, ennél szerintem tíz fokkal melegebb lesz az olimpia alatt. A páratartalom azonban így is nagyon magas volt, így fontos információkkal gazdagodtunk odakint. Mindenki át tudott állni négy-öt-hat nap alatt, de azt csak jövőre, az előolimpián tudjuk majd lemérni, hogy érdemi munkát mennyire tudunk majd végezni, hiszen akkor a világbajnokság után egy héttel, csúcsformában érkezünk Japánba. Azt viszont már most is láttuk, hogy

az anyagcserefolyamatok nagyon lelassulnak, a folyadékpótlás rendkívül fontos,

az első két napban így is megterhelőek voltak az edzések néhány versenyző számára.”

A szövetségi kapitány és csapata folyamatos mérésekkel próbált minél több hasznos információt begyűjteni. Edzés előtt és után is rendszeresen mérték a versenyzők súlyát, a hematokrit szintet, a folyadékveszteséget, a reakcióidőt, de pszichológiai teszteket is töltettek ki velük, hogy lássák, milyen a közérzetük. Különböző protokollok szerint volt, hogy edzés alatt nem szabadott inniuk, volt, hogy csak tiszta vizet fogyaszthattak és volt, hogy különböző izotóniás italokat is ihattak.

Folyamatosan mérték versenyzőinket

Ami a helyszínt és az étkezést illeti, a szállodák rendkívül tiszták, az ételek választéka nagyon bő, bárki megtalálhatta a magának való ételt. Sokan elmélyedtek a helyi gasztronómiában, de egyetlen versenyző sem rontotta el a gyomrát a két hét alatt. Hogy az olimpián melyik tokiói szállodában fog lakni a magyar küldöttség, az egyelőre nem dőlt el. Mindenesetre két hotelt néztek meg, abból az egyik a helyi Disneyland ellátószállodája, ahol rengeteg gyerek fordul meg. Nem valószínű, hogy a játékok ideje alatt bezárnák a Disneylandet, így várhatóan nem az a zsúfolt hotel lesz a szálláshely, hiszen ott nem lehet zavartalanul pihenni.

„Maga a versenypálya kívülről már látszik, de még titkos, nem engednek be senkit. Azt tudjuk, hogy lebontottak egy hidat, mert a lábai miatt nem tudott volna áthaladni alatta a verseny, és építettek egy másikat a helyére, amelynek nincsenek lábai. A céltorony és kiszolgáló épületek félig kész vannak, a hullámfogó rendszer elkészült mindkét oldalon, azt folyamatosan tesztelik, láthatón szépen elnyeli a hullámokat” – mondta Hüttner Csaba.

Hüttner Csaba szerint nagyon hasznos volt a japán túra

A szövetségi kapitány beszámolt arról is, hogy a japánok kitűnő vendéglátók voltak, mindig gondoskodtak arról, hogy a magyar csapat a szabadidejében ki tudjon kapcsolódni. „Bármilyen program, ahova elvittek bennünket,

plusz töltöttséget adott a versenyzőknek.

Felgyalogoltunk például egy szentélybe, amely egy hegy tetején volt, az is felért egy kisebb edzéssel ebben a páratartalomban, de voltunk a térség legnagyobb botanikus kertjében, megnéztünk egy 2000 éves épületet egy szigeten, kilátóban és barlangban jártunk és fogadást is tartottak a tiszteletünkre, ahol a polgármester mellett több nagyhatalmú vezető is megjelent. Minden programot percre pontosan és tökéletesen megszerveztek nekünk” – számolt be a szövetségi kapitány, utalva egyúttal arra, hogy mi várható az olimpián is Japánban 2020-ban.

Egy pillanatra megpihenni, majd tovább menni az úton

Beérett az ötéves munka Szegeden, miután az NKM Szeged nyerte meg a kajak-kenu pontversenyt 2018-ban a versenysportot tekintve. Az összetettben a Graboplast Győr végzett az élen.

Hír

A szabadidős és a masters eredményeket is beleszámítva a győriek zárták az első helyen a magyar bajnoki pontversenyt a Szeged és a KSI előtt, ám ha csak a versenysportot nézzük, akkor a tavaly harmadik helyen záró NKM Szeged volt a legeredményesebb klub az idén.

„Az elmúlt öt évben egy folyamatos fejlődést mutat a klub, ha ábrázolnom kellene, akkor egy felfelé ívelő görbét rajzolnék. Annak tükrében, hogy a tagszervezetek létszáma és a versenyhelyzet folyamatosan nő, ez a fejlődés nagy elégedettséggel tölt el” – kezdte Sík Márton szakmai vezető, aki 2013 ősze óta irányítja a klub szakmai munkáját.

A világbajnoki ezüstérmes egykori kajakos ezzel együtt úgy gondolja, hogy nincsenek a többiek előtt. „Egyszerűen most mi kerültünk ki győztesen ebből a versenyből. Hogy mi az oka ennek? Az egyik, hogy nagyon jó egyesületek versenyeznek egymással,

a Győr és a KSI legalább annyira kiegyensúlyozott volt egész évben, mint mi,

és ha ők nincsenek, akkor mi sem tudtunk volna ilyen eredményeket elérni. A másik indok pedig, hogy az edzőink a szürke hétköznapokban is rendkívül szorosan és hatékonyan tudnak együtt dolgozni.”

Sík Márton kiemelte, hogy az állami és a Magyar Kajak-Kenu Szövetségtől kapott támogatásokat igyekeztek úgy beépíteni, hogy azzal erősítsék a klub működését és rendszerét. „Mindenki próbálkozik újításokkal, mi is így tettünk. Nagyobb edzői létszámra volt szükségünk, hiszen egyre több gyereket kell megmozgatnunk. A tehetségmenedzselés az egyik legfontosabb pontja a rendszerünknek, amelynek lényege, hogy

a gyengébbeket nem engedjük kihullani,

hanem megpróbáljuk őket megerősíteni és felzárkóztatni. Akik pedig eredményesek, azokat kiemelten menedzseljük a versenysportban és a tanulásban egyaránt, megpróbálunk mindent megadni nekik, hogy beválthassák a hozzájuk főzött reményeket.”

Ezzel együtt a felnőtteknél is kiemelkedően teljesített a többek között Kárász Annát, Birkás Balázst, Nádas Bencét, Kuli Istvánt, Bodonyi Andrást, Molnár Csengét, Nagy Biankát, Suba Róbertet és Varga Katalint is foglalkoztató szegedi klub, amely a világbajnokságon például minden szakágban, a parások között is indított versenyzőt.


„Most egy pillanatra meg kell állnunk, visszacsatolást kell adnunk minden itt dolgozónak, hogy jó úton járunk, ám maximálisan soha nem lehetünk elégedettek, tovább kell haladnunk ezen az úton” – zárta a szakmai igazgató.

Sík Márton szavait alátámasztja, hogy valóban kiváló versenyhelyzet alakult ki az idén is a klubok között, az olyan kisebb egyesületek, mint a Tiszafüred, a Tiszaújváros, a Tata, vagy a Dunaferr is remekül szerepeltek.

A teljes pontversenyt ide kattintva lehet böngészni.