Mégse

Elhivatottságban fáradhatatlan

Legalább tíz évet letagadhatna a korából – állapítottuk meg legutóbbi személyes találkozásunk alkalmával. Persze, meg sem fordult a fejében soha ilyesmi, már csak azért sem, mert minden egyes napra büszke, amelyet a sportág ügyét szolgálva tölthetett. Kilencven éves Székffy Géza - aki nemcsak edzőként, hanem hajótervezőként is beírta nevét a magyar kajak-kenu történetébe.

Hír

Az aktivitás a kezdetektől jellemző volt rá. 80 évvel ezelőtt már szervezett keretek közt sportolt: tornázott a Ganzban, ahol később inaséveit is kezdte. Az ottani cserkészcsapatban kóstolt bele a vízitúrázás, majd a kajakozás örömeibe, még a háborús évek alatt. 1947-ben már válogatott kajakosként állhatott rajthoz a Bécsben rendezett nemzetközi versenyen, ahol két aranyérmet is a nyakába akasztottak. A külföldön elért sikerek jó óment jelentettek a folytatásra nézve, ám ’48-ban – noha tagja volt az olimpiai válogatott keretnek – még túl fiatalnak tartották ahhoz, hogy kiutazhasson Londonba.

– Tudja, azokkal az időkkel kapcsolatban máig bennem maradt egy emlék: az olimpia előtt két héttel a Vasárnapi Sportban megjelent egy írás, mégpedig egy kiemelt vezércikk, aminek az volt a főcíme, hogy: „Úri sport az evezés”. Alatta pedig: „Proli sport a kajak.” Hát, ilyen viszonyok voltak akkor. Sokáig meg is őriztem azt az újságot. Azokból az évekből persze sok nagyszerű emlékem is van. Olyan versenyzőkkel evezhettem együtt, mint Urányi János, Andrássy Gyula, vagy Granek István. Velük négyesben is indulhattam 1949-ben, egy Lengyelországban rendezett versenyen.

A versenyzőként átélt idők után 1955-től kezdett edzőként tevékenykedni is saját nevelőegyesületében, majd annak megszűnése után a Dózsában, az MHS-ben illetve ’59-től a Fradiban, ahol egészen a nyolcvanas évek közepéig trénerkedett. Ez idő alatt számos olyan tanítvány felkészítésében közreműködött, akikből később jeles bajnokok lettek – mint például Hesz Mihály vagy Fehérvári Vince. A nevét azonban – ahogy a hasonló módon, civil munka mellett edzősködő kollégák esetében – sosem kötötték közvetlenül a nagy eredményekhez.

– Akkoriban, amikor még Babella László volt Hesz Mihály edzője, kéthetente küldtem nekik edzésterveket, amit aztán közösen végrehajtottak. Valahol talán ez is hozzájárult a későbbi teljesítményekhez.

A tréneri feladatok mellett a sportág technikai fejlesztésében is részt vett, kezdve attól, hogy még versenyzőként, az akkori sporttársakkal, köztük Granek Istvánnal létrehozták az első, még kezdetleges hazai tanmedencét.

– Sikondán edzőtáboroztunk éppen, és ott alakítottuk át úgy az edzéseinket, hogy

az uszodában egy létrát tettünk keresztbe a medencén és úgy eveztünk a víz tetején, a létrán ülve.

Később ebből az ötletből táplálkozva valósult meg a Körcsarnok pincéjében az az első igazi tanmedence, amiben a víz megfelelő áramlása is biztosítva volt és már korszerűnek mondhattuk.

Székffy Géza egyébiránt civil foglalkozását tekintve is a vízhez kötődött, hiszen 1956-ban hajómérnökként szerzett diplomát. Az Óbudai Hajógyár üzemvezetőjeként hatalmas folyami tolóhajók megalkotásán dolgozott, magánemberként pedig több sporthajót is tervezett.

– Hatlaczky Ferenc első füles hajója mellett én is terveztem egy „Kácsa” nevű füles négyes kajakot, ami olyan keskeny volt, mint amilyet most használnak a válogatottak. Az akkori versenyzők – az én nagy bánatomra – nem is tudták megülni, így aztán odaadták a szegedieknek használatra. Terveztem hetes kenut is, aminek a sorsát az pecsételte meg, hogy a négyes kenuk váltak nemzetközileg elfogadottá.

Az életművet azonban így is kivételes odaadás és kitartó lelkesedés jellemezte. Az 1999-ben mesteredzői címmel elismert szakember jóval nyugdíjazás után is fáradhatatlannak bizonyult: edzői hivatását 2005 végéig folytatta a százhalombattai DESE kötelékén belül, melynek elnöki tisztségét is ellátta.

Pályájára visszatekintve büszkeséggel tölti el, hogy a magyarok jelentősen hozzájárultak a sportág fejlődéséhez és hogy a hajdani újságcikkben említett megítéléshez képest nagy mértékben megváltott a kajakozás ázsiója.

Kozák két számban indul a vébén – megvan a magyar keret

Hüttner Csaba szövetségi kapitány kijelölte, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöksége pedig jóváhagyta az ICF olimpiai kvalifikációs világbajnokságon induló magyar válogatott keretet.

Hír

Kozák Danuta végül két számban, 500 egyesben és 500 párosban áll rajthoz, utóbbiban Kárász Annával, míg a női kajak négyesbe Medveczky Erika, Csipes Tamara és Bodonyi Dóra mellé a fiatal Gazsó Dorka került be.

„Azt egyelőre nem tudjuk, hogy milyen sorrendben ülnek majd a lányok, most próbálgatjuk, hogy melyik lehet a leghatékonyabb felállás – mondta Hüttner Csaba. – Mivel a cél a hat kvóta megszerzése női kajakban, így aki párost megy, az nem mehet négyest, Dana pedig inkább a 200 egyest engedte el, mert az az 500 páros előtt szerepel a vb-programban.”

Az egyetlen kérdőjel a 200 egyes a vb-keretben, itt Csipes Tamara és Lucz Dóra között szétlövés dönt majd.

A férfi kajakosoknál 1000 párosban Kammerer Zoltán és Gál Péter István állhat rajthoz. „Az Európa Játékokon és a versenyeken való hozzáállásuk alapján abszolút megérdemlik, hogy ott legyenek a vébén. A második válogató előtt állt össze a párosuk, és meggyőződésem, hogy van bennük potenciál.”

A világbajnokságon induló magyar válogatott keret:
Férfiak:
K-1 200 m Csizmadia Kolos Attila
K-1 500 m Dombvári Bence
K-1 1000 m Kopasz Bálint
K-1 5000 m Noé Bálint
K-2 200 m Balaska Márk, Apagyi Levente
K-2 500 m Noé Zsombor, Bogár Gábor
K-2 1000 m Kammerer Zoltán, Gál Péter István
K-4 500 m Nádas Bence, Tótka Sándor, Birkás Balázs, Kuli István
K-4 1000 m Erdőssy Csaba, Tóth Dávid, Kulifai Tamás, Kós Benedek

C-1 200 m Hajdu Jonatán
C-1 500 m Bodonyi András
C-1 1000 m Kiss Tamás
C-1 5000 m Adolf Balázs
C-2 200 m Korisánszky Dávid, Mike Róbert
C-2 500 m Hajdu Jonatán, Fekete Ádám
C-2 1000 m Kiss Balázs, Dóri Bence Balázs
C-4 500 m Sáfrán Mátyás, Mike Róbert, Korisánszky Dávid, Bakó Tamás

Nők:
NK-1 200 m Csipes Tamara/Lucz Dóra
NK-1 500 m Kozák Danuta
NK-1 1000 m Csipes Tamara
NK-1 5000 m Bodonyi Dóra
NK-2 200 m Lucz Anna, Kiss Blanka
NK-2 500 m Kárász Anna, Kozák Danuta
NK-2 1000 m Hagymási Réka, Medveczky Erika
NK-4 500 m Gazsó Dorka Alida, Medveczky Erika, Csipes Tamara, Bodonyi Dóra

NC-1 200 m Nagy Bianka
NC-1 500 m Bragato Giada
NC-1 5000 m Lakatos Zsanett
NC-2 200 m Balla Virág, Devecseriné Takács Kincső
NC-2 500 m Balla Virág, Devecseriné Takács Kincső

A világbajnokságot augusztus 21. és 25. között rendezik Szegeden.

Drága Anikó!

Bevallom, én gondolatban már akkor elkezdtem írni ezt a levelet, amikor először osztottad meg a közösségi oldaladon, hogy „most már ne keressetek”… Tiszteletben akartam tartani a kérésedet, ugyanakkor szólni is szerettem volna Hozzád, legalább így, egyoldalúan. Persze úgy képzeltem, hogy valamiképpen mégiscsak Veled vagyok abban a székekkel telirakott szobában, ahová már csak a laptopodat, az emlékeidet és a mindig megcsodált emberi méltóságodat vitted magaddal.

Hír

Aznap még arról is írtál, hogy nyugodtak lehetünk, már megtaláltad az utódodat, aki máris sok mindent megtanult tőled és a Te elhivatottságod szellemében gondozza tovább a sportág egykori hőseinek emlékét. Biztos voltam benne, hogy ezt nem bízod a véletlenre. Ahogyan afelől sincs kétségem, hogy sokunknak tanítottál fontos dolgokat az életről, annak utolsó cseppig való öröméről és élvezetéről, az elfogadásról, az elmúlásról és az emberi kapcsolatok értékéről. Arról, hogy valaki nem csak azáltal lehet kiemelkedő, hogy önmaga nagyságát propagálja fennhangon, hanem azáltal is,  hogy mások nagyszerűségére emlékeztet. Mégpedig végtelen lelkesedéssel. Emlékszem, milyen boldog voltál, ha elkészült egy-egy tabló, valamelyik pályatársad fotóival… Valami egészen romlatlan gyermeki tisztasággal és vidámsággal tudtál rámosolyogni a világra és annak dolgaira, mindvégig. Nem tudom, hogy sikerült ezt megőrizned, hiszen ez a szemlélet könnyen elveszthető út közben….

Talán ez volt az egyik áldás, amit a Sors utalt ki részedre méltányosságból, mindazért, amit példa értékű tartással viseltél életed során. Sosem keseregtél se múlt, se jelen, se jövő felett. Noha tisztában voltál mindig mindennel, láttad a dolgokat a maguk nyers valóságában is, minden kozmetikázás nélkül.

Itt cseng a fülemben, milyen természetességgel beszéltél a szerepedről, amikor először invitáltunk kamera elé az egykori bajnokokat megszólaltató sorozatunkban. „Tisztában vagyok vele, hogy én nem azért ülök itt, mert olyan jelentős bajnok lettem volna, de végtelenül megtisztelő számomra”. És emlékszem arra is, ahogyan az egykori csupa kéz, csupa láb kislányról meséltél, aki korgó gyomorral is virgoncan szaladt a Tímár utcai vízi telepre. Aki féltékenységtől mentes lelkesedéssel tudta csodálni Bánfalvi Klárát, amint nőies idomaival, elegáns pörgős szoknyáival belibbent a úszóház kabinjába. Tisztelettel néztél fel rá – ahogy mindenki másra is – és bocsánatot kértél tőle, amikor először legyőzted…

Húsz évesen lettél válogatott kerettag, legendás idők legendás szereplői közt… El sem hiszed, mennyire előttem van az a jelenet, amikor Urányiról meséltél nagy szeretettel. Akinek „gyönyörű indián arca volt” és aki Macinak hívott Téged a dörmögő hangján… „Tüdőrákja volt, pedig sohasem dohányzott… nekem is az van…” – tetted hozzá, de csak egyetlen pillanatra lett fátyolosabb a hangod. A következő pillanatban már kacagva meséltél a mátrai edzőtáborokról, az általatok kreált, formabontó tornagyakorlatokról, arról, amikor Kemecsey magnójának jóvoltából twistelni tanult a társaság, egészen addig, amíg Granek fel nem fedezte a „botrányos” táncórát…

Beszéltél a lányokról, akikkel az idők során egy hajóban eveztél és arról, hogy sohasem ugrottál ki a rajtnál, mivel hosszabb távon voltál jobb mindig. „Esetleg én is érhettem volna el nagyobb sikereket” – mondtad még minden szomorúság nélkül, puszta múltbéli alternatívaként. Tudod, úgy gondolom, a Te igazi sikered  tényleg hosszabb távon mutatkozott meg, akkor, amikor a többiek már régen elfáradtak… Te még javában túráztál a tengeri kajakoddal, gyönyörködtél a természet, az emberi létezés csodáiban és  pályatársak tucatjainak gondoztad az emlékét.  TE AZ ÉLET FINISÉBEN VOLTÁL A LEGNAGYOBB BAJNOK.

Hálás vagyok azért, hogy ismerhettelek, hogy olvashattam a verseidet, hogy együtt dolgozhatunk egy közös ügyért. Amennyire tőlem telik, én is igyekszem majd továbbvinni valamit mindabból, amit Tőled tanultam.

Kevés olyan embert ismerek, aki tényleg szerelmes tud lenni. Te ilyen voltál. Szerelmes az életbe, a kajakozásba, a Duna kátrányos illatába, a barátságba, az érzésbe, amit a fiaid léte jelentett.

Tudom, hogy most is mosolyogva fogadod az új élményeket ott az égi vizeken; ott, ahol újra viszontláthatod a régi jó barátokat. A Mészáros-fiúkat, Tímár Pistát, a csupaszív „Öreg”-et, meg a többieket.

Egy ilyen levél végére – a szokásoknak megfelelően – talán azt kellene írnom: „nem felejtünk el Téged!”. Amiben persze valóban biztos is lehetsz.

De talán még inkább Hozzád méltó, ha azt írom:

tudjuk, hogy nem felejtesz el bennünket…

Ég Veled, Anikó!

Még találkozunk!

Pápay Eszter