Mégse

Elhivatottságban fáradhatatlan

Legalább tíz évet letagadhatna a korából – állapítottuk meg legutóbbi személyes találkozásunk alkalmával. Persze, meg sem fordult a fejében soha ilyesmi, már csak azért sem, mert minden egyes napra büszke, amelyet a sportág ügyét szolgálva tölthetett. Kilencven éves Székffy Géza - aki nemcsak edzőként, hanem hajótervezőként is beírta nevét a magyar kajak-kenu történetébe.

Hír

Az aktivitás a kezdetektől jellemző volt rá. 80 évvel ezelőtt már szervezett keretek közt sportolt: tornázott a Ganzban, ahol később inaséveit is kezdte. Az ottani cserkészcsapatban kóstolt bele a vízitúrázás, majd a kajakozás örömeibe, még a háborús évek alatt. 1947-ben már válogatott kajakosként állhatott rajthoz a Bécsben rendezett nemzetközi versenyen, ahol két aranyérmet is a nyakába akasztottak. A külföldön elért sikerek jó óment jelentettek a folytatásra nézve, ám ’48-ban – noha tagja volt az olimpiai válogatott keretnek – még túl fiatalnak tartották ahhoz, hogy kiutazhasson Londonba.

– Tudja, azokkal az időkkel kapcsolatban máig bennem maradt egy emlék: az olimpia előtt két héttel a Vasárnapi Sportban megjelent egy írás, mégpedig egy kiemelt vezércikk, aminek az volt a főcíme, hogy: „Úri sport az evezés”. Alatta pedig: „Proli sport a kajak.” Hát, ilyen viszonyok voltak akkor. Sokáig meg is őriztem azt az újságot. Azokból az évekből persze sok nagyszerű emlékem is van. Olyan versenyzőkkel evezhettem együtt, mint Urányi János, Andrássy Gyula, vagy Granek István. Velük négyesben is indulhattam 1949-ben, egy Lengyelországban rendezett versenyen.

A versenyzőként átélt idők után 1955-től kezdett edzőként tevékenykedni is saját nevelőegyesületében, majd annak megszűnése után a Dózsában, az MHS-ben illetve ’59-től a Fradiban, ahol egészen a nyolcvanas évek közepéig trénerkedett. Ez idő alatt számos olyan tanítvány felkészítésében közreműködött, akikből később jeles bajnokok lettek – mint például Hesz Mihály vagy Fehérvári Vince. A nevét azonban – ahogy a hasonló módon, civil munka mellett edzősködő kollégák esetében – sosem kötötték közvetlenül a nagy eredményekhez.

– Akkoriban, amikor még Babella László volt Hesz Mihály edzője, kéthetente küldtem nekik edzésterveket, amit aztán közösen végrehajtottak. Valahol talán ez is hozzájárult a későbbi teljesítményekhez.

A tréneri feladatok mellett a sportág technikai fejlesztésében is részt vett, kezdve attól, hogy még versenyzőként, az akkori sporttársakkal, köztük Granek Istvánnal létrehozták az első, még kezdetleges hazai tanmedencét.

– Sikondán edzőtáboroztunk éppen, és ott alakítottuk át úgy az edzéseinket, hogy

az uszodában egy létrát tettünk keresztbe a medencén és úgy eveztünk a víz tetején, a létrán ülve.

Később ebből az ötletből táplálkozva valósult meg a Körcsarnok pincéjében az az első igazi tanmedence, amiben a víz megfelelő áramlása is biztosítva volt és már korszerűnek mondhattuk.

Székffy Géza egyébiránt civil foglalkozását tekintve is a vízhez kötődött, hiszen 1956-ban hajómérnökként szerzett diplomát. Az Óbudai Hajógyár üzemvezetőjeként hatalmas folyami tolóhajók megalkotásán dolgozott, magánemberként pedig több sporthajót is tervezett.

– Hatlaczky Ferenc első füles hajója mellett én is terveztem egy „Kácsa” nevű füles négyes kajakot, ami olyan keskeny volt, mint amilyet most használnak a válogatottak. Az akkori versenyzők – az én nagy bánatomra – nem is tudták megülni, így aztán odaadták a szegedieknek használatra. Terveztem hetes kenut is, aminek a sorsát az pecsételte meg, hogy a négyes kenuk váltak nemzetközileg elfogadottá.

Az életművet azonban így is kivételes odaadás és kitartó lelkesedés jellemezte. Az 1999-ben mesteredzői címmel elismert szakember jóval nyugdíjazás után is fáradhatatlannak bizonyult: edzői hivatását 2005 végéig folytatta a százhalombattai DESE kötelékén belül, melynek elnöki tisztségét is ellátta.

Pályájára visszatekintve büszkeséggel tölti el, hogy a magyarok jelentősen hozzájárultak a sportág fejlődéséhez és hogy a hajdani újságcikkben említett megítéléshez képest nagy mértékben megváltott a kajakozás ázsiója.

Birkás Balázs duplázott pénteken

Beindult a nagyüzem Szolnokon, az első idei gyorsasági kajak-kenu válogatóversenyen, pénteken nyolc számban (ebből öt olimpiai szám) rendeztek felnőtt döntőket. Továbbra is kiválóan teljesítenek Hüvös Viktor csapatának férfi kajakosai, ma Birkás Balázs duplázott, de jól szerepelt Tótka Sándor is, Kozák Danuta pedig még mindig verhetetlen, ötszáz után a kétszáz egyest is megnyerte.

Hír

Férfi K-1 200 méteren Birkás Balázs nyert, mögötte második Tótka Sándor, míg a harmadik Kuli István lett. Tegnap négyszázon Tótka győzött Nádas és Birkás előtt, Kuli István akkor negyedik lett.

“Kuli Istvánnal vagyok egy szobában, ő is nagyon fáradt volt a négyszáz egyes után, meg is beszéltük tegnap este, hogy ez a K-1 200 méter most fájni fog, de a fáradtság ellenére sikerült nyernem” – mondta Birkás Balázs.

Szintén kajak egyes kétszáz méteren a hölgyeknél az ötszörös olimpiai bajnok, tegnap 500 egyesben is aranyérmet szerző Kozák Danuta győzött, ezüstérmes lett Csipes Tamara, ahogy tegnap is, a bronzot pedig a táv tavalyi U23-as világbajnoka, Lucz Anna vehette át.

“Nagyon elégedett vagyok magammal,

ezek az eredmények nekem sokat jelentenek

– értékelte eddigi két ezüstérmét Csipes Tamara. – Holnap viszont nagyon szeretnénk nyerni Erikával K-2 500 méteren, ha olyan jó napom lesz mint ma és tegnap, akkor meglehet a győzelem.”

Női C-1 200 méteren – jövőre már ez is olimpiai szám – az első válogató győztese az esélyeknek megfelelően Lakatos Zsanett lett, aki végig nagyot versenyzett a mellette rajtoló szegedi Nagy Biankával, mögöttük még Bragato Giada állhatott fel a dobogóra.

“Számoltam Biankával, hiába mondják sokan, hogy Virág és Kincső távollétében gyenge ez a mezőny, figyelni kell mindenkire. Jó formában vagyok fizikálisan, mentálisan kell még fejlődnöm, bíznom kell magamban és akkor nem okozhat gondot, hogy kvótát szerezzek, amennyiben szerepelhetek majd a világbajnokságon is ebben a számban” – mondta Lakatos Zsanett.

A férfiak királyszámában, kajak egyes 1000 méteren az elmúlt évekhez hasonlóan ismét Kopasz Bálint nyert. A győri színekben versenyző 22 éves kajakos az előfutamból egyenes ágon jutott a döntőbe, és már a táv első harmadának megtétele után több mint egy hajóval vezetett, a végén ennek megfelelően hatalmas különbséggel, közel 5 másodperccel nyert Gál Péter István és a maratoni világbajnok Solti László előtt.

“Hiába tűnik úgy, hogy könnyedén nyerek itthon, egy 1000 méteres döntő nekem is mindig kemény. Erős rajttal indítottam, 200 méter után már az élre álltam, az utolsó kétszázon pedig indultam egy nagyot, finiseltem, még egy kicsit meg is billentem, szóval egyáltalán nem volt ez egy könnyű pálya” – számolt be pénteki döntőjéről Kopasz Bálint.

C-2 1000 méteren is megvan az első válogató végeredménye, győzött a Dóri Bence Balázs, Kiss Balázs egység, a Sáfrán, Bakó duó és a Korisánszky, Fekete páros előtt. Sáfrán Mátyás és Bakó Tamás óriásit versenyzett, bevállalták a nagyobb iramot, sokáig vezettek és csak az utolsó néhány méteren kaptak ki a nyertes egységtől.

“Jobban kell bíznunk a saját állóképességünkben és

nekünk is fel kell vállalnunk az erősebb utazó iramokat,

ha nemzetközi szinten akarunk versenyezni. Jól rajtoltunk és 400 méternél pontosan láttuk, hogy megindul a Sáfrán, Bakó páros, mégsem tudtunk időben reagálni, így nehéz lett a vége” – mondta a verseny után fáradtan Dóri Bence Balázs.

Férfi K-2 200 méteren győzött a világbajnoki címvédő Balaska Márk, Birkás Balázs egység a Csizmadia, Apagyi duó előtt.

 

“Nehezen vertük meg Csizmadia Kolosékat, mert ők is nagyon gyorsak, ráadásul a nap végére már fáradt volt a derekunk. Nem olyan volt ez a pálya, amilyet mi tudunk, de van még időnk fejlődni, másodszor ültünk össze az idén” – mondta Balaska Márk még az eredményhirdetés előtt.

A nőknél, szintén K-2 200 méteren kisebb meglepetésre a Lucz Anna, Kiss Blanka páros lett az első válogató nyertese, a Hagymási Réka, Medveczky Erika és az Orosz Adrienn, Katrinecz Rita egység előtt.

Női C-2 200 méteren viszont nem borult a papírforma, több mint 2 és fél másodperccel nyert a Balla Virág, Devecseriné Takács Kincső duó a Molnár Rebeka, Sáling Laura és a Kisbán Zsófia, Bragato Giada páros előtt.

“Idén egyértelműen a C-2-re fókuszálunk, mindenképpen kvótát szeretnénk szerezni ötszázon. Ha a rövidebb távon is kijutunk, akkor ebben a számban is elindulunk, mert a C-2 200 méteres versenyt szerencsére az 500-as szám után rendezik” – mesélte el a páros idei terveit Balla Virág.

Az I. felnőtt válogató szombaton a női és a férfi kajakpárosok, valamint a női kenu kettesek döntőivel folytatódik.

Rokonlelkek, lapát nélkül

Ha valahol, hát a Latorca utcában gyakran megesik, hogy feltűnik egy-egy „legenda”: hajdani bajnokok, akik nagyságán és egyediségén nem fog az idő. Arra viszont már ritkábban adódik alkalom, hogy két olyan sportember látogasson el együtt az MKKSZ székházába, akik különböző nemzet csúcsversenyzőjeként küzdöttek egymással a világelsőségért, évtizedeken át. Wichmann Tamás és Ivan Patzaichin kettőse mindemellett mégsem az örökös versengésről szól, hanem a barátságról…

Hír

Az újságírók már helyet foglaltak, a vendégek a teraszon kapaszkodnak össze egy kihagyhatatlan fotó kedvéért – stílszerű dunai látvánnyal a hátuk mögött. Ivan – a maga hetven évével és az elmaradhatatlan hosszú copfjával – továbbra is egy éles szemű, fürge indián benyomását kelti, Tamás pedig a sokat tapasztalt emberek jellegzetes tekintetével és tekintélyével hitelesen alakítja mellette a törzs bölcsét. Néhány perccel később hangsúlyozza is: – „tartalmas életút van mögöttünk”… 

A házigazda szerepét betöltő Vaskuti István személyes emlékekkel indítja a beszélgetést, hiszen tizenéves kenusként kortársaival egyetemben – ahogyan ő maga fogalmaz – „szent áhítattal„ nézett fel a két ikonra. A mindössze egy év korkülönbséggel bíró példaképek akkoriban már javában vívták világraszóló csatáikat, melyeknek következményeképpen idővel nemcsak közismertté, hanem kiemelten közkedveltté is váltak a hazájukban.  Ivan-t beválasztották a többek közt művészeket, tudósokat, pop-sztárokat is felvonultató „minden idők 100 legnagyobb román személyisége” közé, Wichmannt pedig a Magyar Újságírók Országos Szövetsége által 1991-ben kezdeményezett szavazáson sorolták a legnépszerűbb magyar sportolók közé.  A minden idők legeredményesebb kenusaként tisztelt román Patzaichin versenyzőként öt olimpián vett részt, melyekről összesen négy arannyal és három ezüsttel tért haza. Wichmann Tamás két olimpiai ezüst-, egy bronz-, valamint kilenc világbajnoki aranyérem és nem utolsósorban egy UNESCO Fair Play-díj birtokosaként vált igazi legendává.

Hogy mi a titka a legendaságnak? Részben természetesen az elért eredmények, ez kétségtelen. De nem csupán azok. Ahhoz, hogy valaki valódi, őszinte közszeretetnek örvendhessen, a nagy dobás nem elegendő. Több kell annál. Valami, ami minden bizonnyal az adott sportoló személyiségével áll összefüggésben, sokszor meg sem magyarázható, csak érzékelhető módon.

– Érdekes kérdés, hogy ki lesz népszerű – fejtegeti Tamás is, aki nem titkolja, számára fontos, hogy szeressék. – Manapság sokan dolgoznak azon, hogy bizonyos emberek népszerűségét növelni tudják. Ivan nem foglalkozott ezzel, csak célokat tűzött ki maga elé és azt csinálta, amit fontosnak tartott. Nekem pedig a sport mellett egy-egy tévészereplés illetve a szakácstudományom is hozzájárulhatott ahhoz, hogy valamilyen szinten belophattam magam a közönség szívébe.

Ivan szerint az olyan nyilvános elismerés, mint egy nemzet száz „legnagyobbja” közt lenni, óriási megtiszteltetés ugyan, de hatalmas felelősség is. – Egyébként én igazából sosem szerettem magamról beszélni. Mindig mások beszéltek rólam – teszi hozzá nevetve.                                                                                                               

Ezúttal viszont szerencsére nem marad szűkszavú. Közvetlen hangon mesél, ha nem is annyira önmagáról, inkább az egykori élményekről.  Arról, hogy az első edzője milyen sokat emlegette a magyar csapatot, hangsúlyozva, hogy a magyaroknak csapatuk van! De megtudjuk azt is, hogy a hetvenes években nagy valószínűséggel az az ezüstszínű, vörös kárpitos Ford Taunus volt a leggyönyörűbb autó Bukarestben (de az ő számára egészen biztosan), amit az akkori viszonyok közt kalandos úton, a nagy német rivális, Detlef Lewe közreműködésével tudott megvásárolni. Természetesen, a vízen való legemlékezetesebb összecsapások felelevenítése sem maradt ki a délután programjából. Patzaichin – akiről úgy tartják, hogy előbb tudott kenuzni, mint járni – a müncheni olimpián való szereplést idézi fel, ahol az előfutamban az első csapások után eltört a lapátja. Mivel a jelzése ellenére nem fújták vissza a rajtot, jobb híján a lapátcsonkkal teljesítette végig a távot.  – Amikor beért, a többiek már lezuhanyoztak – kommentálja a történteket Tamás, aki akkor rövid ideig úgy érezhette, a fináléban már csak a német favorit legyőzésére kell koncentrálnia. A döntőben azonban a reményfutamból továbbjutva újra ott volt mellette Ivan, aki ráadásul hasonló taktikát tartogatott a táv második felére.

– Úgy gondoltam, 500-nál megindítom a hajót és hajtok, mint az őrült… de arra nem számítottam, hogy ő is akkor indul el. Az ő hajója akkor sokkal gyorsabb volt, mint az enyém, és végül az ő nyakába akasztották az aranyérmet, nekem pedig be kellett érnem a második hellyel. Lewe lett a harmadik – meséli Wichmann. 

Amikor a sportág jelenlegi történései felé fordul a diskurzus, Ivan gratulációját fejezi ki az augusztusi, kvalifikációs világbajnokság rendezési jogának megszerzéséért. Mint mondja, ez a legegyértelműbb elismerése a magyar szövetség munkájának.  Meggyőződése, hogy különleges Vb-t fognak szervezni a szegedi pályán, ahol a versenyek hangulata is mindig nagyszerű.

A nemzetközi színtéren való küzdelmek ideje számukra ugyan lejárt, a két kenus kapcsolata viszont nem ért véget. Sőt. Az utóbbi években a vendéglátásban jeleskedő egykori bajnok és a divatszakmában tevékenykedő hajdani ellenfele egyre gyakrabban kereste egymás társaságát.  A tisztelet egymás iránt mindig is megvolt, mondják, annak idején sem ellenségként, hanem kollégaként tekintettek egymásra, de a sporttársi viszony az idő múlásával valódi barátsággá formálódott.  A kérdésre, hogy a kenuzáson kívül mi is a közös kettőjükben, Tamás már a hivatalos program után válaszol: – nézd meg a tekintetünket…van benne némi rokonság… Természetesen, arra is kíváncsi vagyok, vajon megtanított-e legalább egy, igazi, autentikus magyar kenus nótát a román kajak-kenu hősének. No és persze, mi volt Ivan reakciója? – Hát persze hogy daloltam neki… Jókat nevetett a szövegen…-hangzik a válasz.

A mostani látogatásnak egyébként még egy sajátos apropója is van: a Wichmann Tamás életéről készülő film forgatása, amelyben kihagyhatatlanul feltűnik Patzaichin is.  Dokumentumfilm lévén ezúttal mindketten önmagukat alakítják: a legeredményesebb, illetve a legnagyobb szívű kenust…