Mégse

„Ebből a forrásból mindannyian meríteni tudunk”

Egyedül nem megy – állítja a már ikonikus filmsláger – illetve mehet ugyan, de egy összehangoltan működő párosban olykor sokkal nagyobb a potenciál. A paraszakágban kiemelkedő eredményeket teljesítő Suba Róbert és Varga Katalin szegedi edzőpárosával, Csamangó Attilával és Győrfi Tamással beszélgettünk, akik kiválóan szerepeltek és harmadik helyet szereztek az Év Sportolólja Gálán, a parasport-edző kategóriában.

Hír

– Viszonylag rövid idő telt el azóta, hogy parasportolókkal kezdtetek foglalkozni és máris  az ország legjobb szakembereinek jelöltek benneteket. Hogyan élitek meg ezt a tényt?

Cs. A.:  – Nagyon nagy megtiszteltetés számunkra, de én nem is feltétlenül a mi részünket emelném ki, hanem azt tartom nagy dolognak, hogy magát a parasportot és a versenyzőket ismerik el ilyen szinten. Szerintem ez annak a következménye, hogy egyre jobban fejlődik ez a szakág.

Gy. T.: –  Kiváló csapatmunka  áll ezek mögött az eredmények mögött  mind szövetségi, mind egyesületi , illetve csoportszinten is, szóval itt amúgy sem kettőnkről van szó, hanem egy csapatról, aki ezt az eredményt elérte.

– Paraedzőnek általában nem készül az ember, legalábbis napjainkig nem ez volt jellemző. Számotokra sem volt egy tervezett projekt…

Cs. A.: – Egyértelműen váratlanul ért minket a felkérés. Amikor 2015 őszén Sík Marci felhozta nekünk ezt a témát, mi is meglepődtünk rajta. De úgy álltunk hozzá, hogy megpróbálunk  segíteni, hogy az adott versenyző is elérje a céljait vagy legalábbis tudjon fejlődni. A  másik dolog, amit elgondoltunk, hogy valószínűleg mi,  fiatal edzők  is tudunk olyan tapasztalatokat  meríteni ebből a dologból, amiket később  használni tudunk a munkánk során.

– Beigazolódott ez a feltételezés?

Cs. A.:  – Szerintem igen, mert rengeteg olyan sajátos dolgot tapasztaltunk akár Robinál, akár Katánál vagy a többi, fogyatékkal élő versenyzőnél, amit az ép sportolóknál is kamatoztatni lehet. Ebből a forrásból mindannyian meríteni tudunk.  Például egészen speciális példamutatást  jelenthet a fiataloknak  itt Szegeden vagy máshol az országban,   hogy ezek a versenyzők ugyanúgy küzdenek, ugyanolyan problémákkal, illetve még sokkal többel, de meg tudják oldani és akár eredményesek is tudnak lenni. Igazából  ez a mi számunkra is példát jelent és erőt ad. Hiszen látjuk, nekik milyen nehézségeken kell felülemelkedniük, nekünk pedig ahhoz képest mennyivel könnyebb az életünk.  Mindig elgondolkodom, hogy a mi problémáink simán eltörpülnek az ő gondjaik és kihívásaik mellett.

– Korábban – akár privát életetekben, baráti körötökben – volt már közvetlen tapasztalásotok fogyatékkal élő emberekkel kapcsolatosan vagy ez az első ilyen meghatározó alkalom?

Gy. T.: –  Számomra ez az első  ilyen jellegű tapasztalás. Korábban a közvetlen környezetemben soha nem találkoztam parasportolóval,  de még fogyatékkal élő emberrel se nagyon.

– Gondolom, ezáltal sok mindenre „menet közben” kellett ráhangolódnotok, például hogy mennyire szükséges kesztyűs kézzel bánni  egy fogyatékkal élő versenyzővel. Előfordulhat például, hogy velük szemben esetenként lágyabb szívű az edző?

Cs. A.: Igen, kezdetben  bennünk is volt egy olyan ösztönös indíttatás, hogy óvatosabban, kíméletesebben bánjunk velük, de hamar kiderült, hogy erre nem tartanak igényt, sőt, el is várják, hogy kezeljük úgy őket, mint bármelyik ép versenyzőt. Amikor ilyen történt,  azonnal jelezték, hogy meg tudják csinálni ezt keményebben is. Így aztán rádöbbentünk, hogy ha kímélni próbáljuk őket – akár a legjobb szándékkal is – az nem feltétlen pozitív módon sül el.

– Mit gondoltok, a ti két kiemelt versenyzőtök milyen tulajdonsága, adottsága által tűnik ki a mezőnyből?

– Gy. T.:  – Nyilván olyan szinten a többieket nem ismerjük, mint őket, de azt  el lehet mondani, hogy ők  kiemelkedően motiváltak. Nem tudunk olyan edzést említni, amikor úgy jöttek volna le, hogy aznap ne száz százalékot teljesítsenek magukból. Ilyet az ép versenyzőknél is ritkán lehet látni.

– Mi az a személyes tapasztalat vagy tanulság. amit a saját versenyzői múltatokból építettetek bele a mostani edzői munkába?

Cs. A. : –  Részemről az a fajta hozzáállás, ami körülbelül így szól: nem mutatni a gyengeségeimet,  mindig erősnek és határozottnak mutatkozni.

– Milyen munkamegosztás van köztetek? Vannak személyre szabott részfeladatok?

Gy. T.: –   Nincsenek. Közösen szoktunk mindent megbeszélni és közösen tartjuk az edzéseket is. Tényleg azt lehet mondani, hogy mi edzőpárosként, csapatként dolgozunk. Persze lehetnek olyan edzések, amikor az egyikünk valamiért nincs jelen, de ez a ritkább. Mindig számíthatunk a másikra. Az pedig egy többletet ad, hogy mindketten másképp látjuk a dolgokat akár technikai, akár edzéselméleti szempontból. Ezt meg szoktuk beszélni és még ha nem is egyezik az elképzelésünk, akkor is mindig közös nevezőre szoktunk jutni. Szerintem ezért is működhet ilyen jól ez a dolog.

– A közös munkát megelőzően barátok is voltatok vagy szimplán csak sporttársak?

– Gy. T.: Régebben edző-tanítvány felállásban voltunk. Amikor kollégák lettünk, Attila nagyon sokat segített a különböző tanulási folyamatokban.

– Egy edző-tanítvány viszonyban – még ha nincs is hatalmas életkori különbség – óhatatlanul benne van egyfajta hierarchia. Könnyű volt ezen túllépnetek? 

Cs. A.: – Én mindig próbáltam a versenyzőkkel olyan kapcsolatot ápolni, hogy az korrekt és jó legyen, de valóban, az edző-tanítvány viszonyulásban vannak bizonyos pozíciós határok. Most hogy a Tomi is edzői pályára lépett, ezek a határok feloldódtak:  teljesen egyenrangú kollégaként  kezeljük egymást.

– Mennyire gondolkodtok abban , hogy a jövőben  elköteleződtök emellett a szakág mellett, akár kizárólagosan is?

 Gy. T.: –   Próbáljuk párhuzamosan egymás mellett csinálni és ez egyelőre jól is működik. Ismerjük a parasportolóink hozzáállását és a fiatal csapatunkét is, tudjuk, hogy ez egyelőre összeegyeztethető és hogy egymástól is tudnak tanulni.

Cs. A.:  – Ezt rögtön a legelején le is tisztáztuk egyesületi szinten és a sportolókkal is, hogy  a későbbiekben sem szeretnénk kizárólag parasportolókkal foglalkozni. Mellettük ott van az utánpótláscsapatunk  és velük  is szeretnénk minél jobb  eredményt elérni. A nyári időszakban néha pengeélen táncolunk, de mindig igyekszünk megfelelni az elvárásoknak és a feladatoknak.

– Talán itt válik igazán fontossá a tény, hogy két edző mégiscsak több, mint egy…

– Igen, ez valóban egy egészen gyakorlati tényező. Ha egyikünknek el kell menni edzőtáborba, akkor ott a másik, szóval nem véletlenül lett így kitalálva.

– Idei célkitűzések parasport terén?

Gy. T.: – A legfőbb célunk  megint dobogóra állni a VB-n, mind a két versenyzővel. Katával talán most jobban állunk edzésügyileg, kevesebb probléma van a kezével mint tavaly így optimálisabban tudjuk terhelni. Szóval bízunk benne, hogy az Eb-n és a VB-n is dobogóra vagy közelébe tudunk érni.

– Mit gondoltok, mivel lehetne még a szakág hazai  sikereihez hozzájárulni?

Cs. A.: – Nagyon gyorsan fejlődik ez a szakág, nemcsak külföldön, hanem itthon is, de bőven  van még mit hozzátenni. Például a hajó személyre szabott kialakítása terén, ami ezeknél a sportolóknál alapvetően meghatározó, hiszen ezen múlik, hogy a versenyző le tudja-e adni azt az erőt, amivel rendelkezik. Nem elég, hogy  kiválóan edzett  állapotban van, hogy minden jól működik, az is elengedhetetlen a sikerhez, hogy olyan hajója,  lábtámasza vagy beülője legyen,  ami speciálisan neki jó. Nagyon fontos, hogy ezekben a dolgokban is legyen előrelépés.

Kozák Danuta és Balla Virág az Eb kiránynői

Kozák Danuta és Balla Virág lett a magyar kajak-kenu válogatott legeredményesebb versenyzője a belgrádi Európa-bajnokságon, mindketten három érmet, abból kettő-kettő aranyat nyertek. A magyar csapat 15 éremmel zárta az Eb-t, és természetesen ezzel az éremtábla élén végzett.

Hír

A legrövidebb távon, 200 méteren is minden éremből jutott a magyaroknak vasárnap. Kozák Danuta az 500 egyesben és négyesben nyert aranyérme után 200 egyesben nagyon fáradtan állt oda a rajthoz, de ez nem igazán látszott a teljesítményén, hiszen a lengyelek klasszisa, Marta Walczykiewicz mögött másodikként ért célba.

„A rajt nem sikerült jól, de nagyon boldog vagyok, hosszú hétvége hosszú másfél hét volt ez. Nem tudom, mi lesz a jövőben, a következő válogatón 200-on is elindulok, nem csak 500-on. Egy nagyon kicsi pihenés fér csak bele, utána máris folytatni kell a kemény munkát” – mondta Kozák Danuta, aki ezzel a teljesítménnyel a magyar csapat legeredményesebb versenyzője lett.

Hozzá hasonlóan két aranyat nyert, és mellé még egy bronzot is Balla Virág, aki vébén és Eb-n még soha nem ment 200 egyest, de most elindult ezen a távon is, és harmadikként ért célba, majd nem sokkal később párosban Takács Kincsővel nyerni tudott 500 után 200 párosban is.

„Megcsináltuk a rajtot, szerintem a többiek meglepődtek, hogy ennyire el tudtunk jönni. 100 méter után már azt éreztem, hogy nagyon simám megvan. Ez már nem az én erőm volt, hanem Kincsőé” – mondta Balla Virág, aki arra a párhuzamra, hogy Kozák Danutához hasonlóan három éremmel, ebből kettő arannyal zárta az Eb-t, így felelt: „Hihetetlen, hogy Kozák Danutához hasonlítanak, hatalmas példaképem. Amikor ma reggel gratulált, annyira meg voltam szeppenve, hogy alig mertem vissza gratulálni neki.”

Birkás Balázs egyesben csupán a kilencedik helyen zárt, majd párosban javított Balaska Márkkal, a világbajnoki címvédő magyar egység bronzérmet nyert.

„Az 500 négyes próbálgatások miatt nekünk ez nem volt egy jó pálya. Mint világbajnokokra, utaztak ránk a többiek,

de most elmegyünk, ráfekszünk a 200 párosra és a vébére jók leszünk”

– mondta Balaska Márk.

Az ugyancsak vb-címvédő Hagymási Réka, Szabó Ágnes kajak páros a jó rajt után visszaesett, és végül a negyedik helyen ért célba, egy tizedmásodperccel lecsúszva a dobogóról. Hajdu Jonatán és Fekete Ádám ötödik lett a kenu párosok között.

Az 5000 méteres döntőkben is jutott még érem a magyaroknak, az 1000 egyesben szerzett ezüstje után Takács Tamara megnyerte a hosszabb távot a női kajakosoknál, míg a női kenusoknál Lakatos Zsanett ezüstérmes lett.

„Végig éreztem, hogy erősebb vagyok a többieknél, nem is értettem. Nem kellett nagy iramot menni, amikor váltottam, akkor pedig lepotyogott mindenki rólam. Az utolsó három kör nem esett jól, hogy egyedül kellett eveznem. Kicsit bosszantó volt, hogy 1000 méteren csak egy kicsivel kaptam ki, de összességében elégedett vagyok a két éremmel” – mondta Takács Tamara.

Varga Ádám a férfi kajakosok között a 11., Kiss Tamás pedig a kenusoknál a 13. helyen végzett.

A magyar válogatott 6 arany-, 5 ezüst- és 4 bronzéremmel az éremtábla élén zárta az Európa-bajnokságot, amely kvalifikált a minszki Európa Játékokra is, onnan szintén ki lehet majd jutni az olimpiára. A férfi kenu egyes 200 méteren kívül minden számban szereztek kvótát a magyarok az Európa Játékokra.

Bővül a kajak-kenu infrastruktúrája

Kajak-kenu Kaposvárra látogatott Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke. A sportvezető előbb megtekintette a városligetet, ahol őszre konténeres csónakház épül, ezt követően pedig a Desedára is kilátogatott, ahol javában folynak a csónakház felújítási munkálatai.

bővülünk
Hír

– Doma Gergővel (a Magyar Kajak-Kenu Szövetség szakmai igazgatója – a szerk.) közösen azzal a céllal érkeztünk Kaposvárra, hogy erősítsük a kajak-kenu sportot – mondta a városligetben tett látogatásakor Schmidt Gábor. – Azt gondolom, hogy itt jó kezekben van a sportág. Polgármester úr korábban többször is kinyilvánította, hogy szeretné, ha tovább bővülne a sportág kínálata, alpolgármester úr, Borhi Zsombor pedig kajakos világbajnokkén szereti és támogatja is a kajak-kenut. Azok a fejlesztések, amelyek jelenleg is folynak, s amelyek zajlani fognak, azt a célt szolgálják, hogy minél többen sportoljanak. Annak nagyon örülünk, hogy a Desedán kiváló lehetőség van a kajakozásra és a kenuzásra. Ott is megújul a létesítmény, amely a szabadidősportot is szolálja majd. A másik fejlesztés pedig a kiemelt sportágfejlesztési program keretén belül a város közepén, a városligetben lesz, s várhatóan őszre készül el. A napokban zárult le a közbeszerzési eljárás, amiben a mobil konténereket beszerezzük.

A csónakházat egy fa burkolttal fogják bevonni, így illeszkedni fog a környezethez. Ebben tudnak majd átöltözni a gyerekek, emellett épül stég és hajótároló is. Ez egy hatalmas lehetőség arra, hogy az iskolások a tanórák keretében kipróbálják ezt a sportágat, de remélem, nem csak ők, hanem a szabadidősportolók is örülni fognak ennek a fejlesztésnek.

Schmidt Gábor kiemelte, hogy országszerte 160 tagszervezetben folyik utánpótlás-nevelő munka és ennek is köszönhető, hogy a kajak-kenu az elmúlt húsz évben hazánk legeredményesebb olimpiai sportágává nőtte ki magát.

Klein P.

fotó: mapio.net