Mégse

Drága Anikó!

Bevallom, én gondolatban már akkor elkezdtem írni ezt a levelet, amikor először osztottad meg a közösségi oldaladon, hogy „most már ne keressetek”… Tiszteletben akartam tartani a kérésedet, ugyanakkor szólni is szerettem volna Hozzád, legalább így, egyoldalúan. Persze úgy képzeltem, hogy valamiképpen mégiscsak Veled vagyok abban a székekkel telirakott szobában, ahová már csak a laptopodat, az emlékeidet és a mindig megcsodált emberi méltóságodat vitted magaddal.

Hír

Aznap még arról is írtál, hogy nyugodtak lehetünk, már megtaláltad az utódodat, aki máris sok mindent megtanult tőled és a Te elhivatottságod szellemében gondozza tovább a sportág egykori hőseinek emlékét. Biztos voltam benne, hogy ezt nem bízod a véletlenre. Ahogyan afelől sincs kétségem, hogy sokunknak tanítottál fontos dolgokat az életről, annak utolsó cseppig való öröméről és élvezetéről, az elfogadásról, az elmúlásról és az emberi kapcsolatok értékéről. Arról, hogy valaki nem csak azáltal lehet kiemelkedő, hogy önmaga nagyságát propagálja fennhangon, hanem azáltal is,  hogy mások nagyszerűségére emlékeztet. Mégpedig végtelen lelkesedéssel. Emlékszem, milyen boldog voltál, ha elkészült egy-egy tabló, valamelyik pályatársad fotóival… Valami egészen romlatlan gyermeki tisztasággal és vidámsággal tudtál rámosolyogni a világra és annak dolgaira, mindvégig. Nem tudom, hogy sikerült ezt megőrizned, hiszen ez a szemlélet könnyen elveszthető út közben….

Talán ez volt az egyik áldás, amit a Sors utalt ki részedre méltányosságból, mindazért, amit példa értékű tartással viseltél életed során. Sosem keseregtél se múlt, se jelen, se jövő felett. Noha tisztában voltál mindig mindennel, láttad a dolgokat a maguk nyers valóságában is, minden kozmetikázás nélkül.

Itt cseng a fülemben, milyen természetességgel beszéltél a szerepedről, amikor először invitáltunk kamera elé az egykori bajnokokat megszólaltató sorozatunkban. „Tisztában vagyok vele, hogy én nem azért ülök itt, mert olyan jelentős bajnok lettem volna, de végtelenül megtisztelő számomra”. És emlékszem arra is, ahogyan az egykori csupa kéz, csupa láb kislányról meséltél, aki korgó gyomorral is virgoncan szaladt a Tímár utcai vízi telepre. Aki féltékenységtől mentes lelkesedéssel tudta csodálni Bánfalvi Klárát, amint nőies idomaival, elegáns pörgős szoknyáival belibbent a úszóház kabinjába. Tisztelettel néztél fel rá – ahogy mindenki másra is – és bocsánatot kértél tőle, amikor először legyőzted…

Húsz évesen lettél válogatott kerettag, legendás idők legendás szereplői közt… El sem hiszed, mennyire előttem van az a jelenet, amikor Urányiról meséltél nagy szeretettel. Akinek „gyönyörű indián arca volt” és aki Macinak hívott Téged a dörmögő hangján… „Tüdőrákja volt, pedig sohasem dohányzott… nekem is az van…” – tetted hozzá, de csak egyetlen pillanatra lett fátyolosabb a hangod. A következő pillanatban már kacagva meséltél a mátrai edzőtáborokról, az általatok kreált, formabontó tornagyakorlatokról, arról, amikor Kemecsey magnójának jóvoltából twistelni tanult a társaság, egészen addig, amíg Granek fel nem fedezte a „botrányos” táncórát…

Beszéltél a lányokról, akikkel az idők során egy hajóban eveztél és arról, hogy sohasem ugrottál ki a rajtnál, mivel hosszabb távon voltál jobb mindig. „Esetleg én is érhettem volna el nagyobb sikereket” – mondtad még minden szomorúság nélkül, puszta múltbéli alternatívaként. Tudod, úgy gondolom, a Te igazi sikered  tényleg hosszabb távon mutatkozott meg, akkor, amikor a többiek már régen elfáradtak… Te még javában túráztál a tengeri kajakoddal, gyönyörködtél a természet, az emberi létezés csodáiban és  pályatársak tucatjainak gondoztad az emlékét.  TE AZ ÉLET FINISÉBEN VOLTÁL A LEGNAGYOBB BAJNOK.

Hálás vagyok azért, hogy ismerhettelek, hogy olvashattam a verseidet, hogy együtt dolgozhatunk egy közös ügyért. Amennyire tőlem telik, én is igyekszem majd továbbvinni valamit mindabból, amit Tőled tanultam.

Kevés olyan embert ismerek, aki tényleg szerelmes tud lenni. Te ilyen voltál. Szerelmes az életbe, a kajakozásba, a Duna kátrányos illatába, a barátságba, az érzésbe, amit a fiaid léte jelentett.

Tudom, hogy most is mosolyogva fogadod az új élményeket ott az égi vizeken; ott, ahol újra viszontláthatod a régi jó barátokat. A Mészáros-fiúkat, Tímár Pistát, a csupaszív „Öreg”-et, meg a többieket.

Egy ilyen levél végére – a szokásoknak megfelelően – talán azt kellene írnom: „nem felejtünk el Téged!”. Amiben persze valóban biztos is lehetsz.

De talán még inkább Hozzád méltó, ha azt írom:

tudjuk, hogy nem felejtesz el bennünket…

Ég Veled, Anikó!

Még találkozunk!

Pápay Eszter

Díjazták az év legjobbjait

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség évzáró gáláján ünnepélyes keretek között átadták az év legjobbjainak járó elismeréseket.

Hír

Az évzáró gálát Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke nyitotta meg, aki megköszönte a versenyzők és az edzők mellett a Magyar Kormánynak, a szponzoroknak és a sajtó képviselőinek is az egész éves munkát, támogatást. Az MKKSZ elnöke külön kiemelte, hogy nemcsak az aktuális felnőtt élversenyzőink erősek, és vannak ott a világ élvonalában, hanem a jövő csapata is formálódik, hiszen már sorozatban ötödik éve a magyar a legeredményesebb nemzet az ifjúsági és U23-as világbajnokságon.

Ennek megfelelően először a korosztályos legjobbakat díjazták, az év női kajakosa a gyorsasági vébén három vb-címet nyert Kőhalmi Emese lett, aki maraton világbajnoki aranyérmet is bezsebelt az idén. Az év kenusának Gönczöl Laurát és Opavszky Rékát, az év férfi kajakosának Redl Andrást, az év férfi kenusának pedig Horváth Benedeket választották. Az év legjobb utánpótlásedzője Gintl Andrea lett.

A maraton világbajnokságon is fantasztikusan szerepeltek a magyarok, megnyerték a pontversenyt és az éremtáblán is az élen végeztek. Itt az év legjobb női kajakosa a két vb-aranyat begyűjtő Kiszli Vanda, az év női kenusa Kisbán Zsófia, az év férfi kajakosa Boros Adrián és Máthé Krisztián, míg az év férfi kenusa Laczó Dániel és Nagy Gergely Balázs lett. Az év maraton edzőjének Sztanity Lászlót választották, aki többek között Csay Renátát és Czéllai-Vörös Zsófiát is felkészítette az idén, ők párosban világbajnokok lettek, Csay már a huszadik vb-aranyát zsebelte be.

Az év női paraversenyzője a szegedi világbajnokságon olimpiai kvótát szerzett Varga Katalin lett, a férfiaknál pedig a 16 évesen világ- és Európa-bajnoki címet nyert Kiss Péter Pált választották a legjobbnak. Az év paraedzője Kiss Péter Pál felkészítője, Pruzsina István lett.

A felnőtt gyorsasági legjobbak díjazása az év női kajakosának járó elismerés átadásával kezdődött, itt Kozák Danuta nyert.

Anői kenusoknál Balla Virág és Devecseriné Takács Kincső, a férfi kajakosoknál a K-1 1000 méteren világbajnok Kopasz Bálint, a férfi kenusoknál pedig Adolf Balázs vehette át a díjat.

Az év edzője Kopaszné Demeter Irén, Kopasz Bálint édesanyja és edzője lett.

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség Média díját a Nemzeti Sport kapta 2019-ben.

Az esemény végén bejelentették, hogy a Mercedes-Benz a következő évre autót ad használatra hét versenyzőnek: Kozák Danutának, Medveczky Erikának, Kárász Annának, Balla Virágnak, Kopasz Bálintnak, Kammerer Zoltánnak és a Mercedes család új tagjának, Devecseriné Takács Kincsőnek.

Köszönjük a gyönyörű csokrokat a Virággal egy mosolyért csapatának!

További fotók Facebook-oldalunkon:

Kubina Ádám lett az MKKSZ főtitkára

A Magyar Kajak-Kenu Szöveteség (MKKSZ) Elnökségének határozata 2019. december 12-től 2020. október 31-ig Kubina Ádámot nevezte ki főtitkárnak. Az évzáró ülésen mások mellett arról is döntés született, hogy a Maraton Magyar Bajnokságot 2020-tól a sportág idén szeptemberben elhunyt alelnökéről, Kadler Gusztávról nevezik el.

Hír

Az MKKSZ Elnökségének egyik legfontosabb napirendi pontja az új főtitkár kinevezése volt. A testület először határozatot hozott arról, hogy a szövetség nem ír ki pályázatot a főtitkári poszt betöltésére, majd eldöntötték, hogy az új főtitkár megbízása a jövő szeptemberi tisztújító közgyűlés miatt 2020. október 31-ig tartson.

Schmidt Gábor elnök ezután Kubina Ádámot javasolta a főtitkára posztra, az Elnökség más javaslatot nem tett, a titkos szavazáson pedig

egyhangúlag bizalmat szavazott az MKKSZ eddigi titkárságvezetőjének.

Az Elnökség tárgyalta és elfogadta az idei és a jövő évi költségvetésről szóló beszámolókat, a szabadidős szakág 2020-ra vonatkozó felkészülési programját, valamint tájékoztatót hallgatott meg a sportágspecifikus sportegészségügyi rendszer működéséről. A testület kért még néhány kisebb pontosítást a jövő évi versenynaptárban Boros Gergely szakmai igazgatótól.

A Kolonics György Alapítvány és a Magyar Kajak-Kenu Szövetség közös, fiatal edzőket segítő Karrier követő programjáról Csabai Edvin, az Alapítvány kuratóriumi elnöke, és Horváth Noémi projektvezető számolt be, ezt a tagok szintén elfogadták.

Az Elnökség Schmidt Gábor előterjesztése alapján egyhangú határozatot hozott arról is, hogy a következő szezontól a Maraton Magyar Bajnokság felveszi Kadler Gusztáv nevét. A szövetség néhai alelnöke rengeteget tett a maraton szakág fejlődéséért, emlékét a jövő évtől vándorkupa is őrzi majd, amelyre minden évben felkerül a bajnokságon legjobban szereplő klub neve.

Utolsó napirendi pontként az Elnökség három új tagszervezet felvételéről is döntött, ezzel a szövetségnek már 170 tagja van.