Mégse

Drága Anikó!

Bevallom, én gondolatban már akkor elkezdtem írni ezt a levelet, amikor először osztottad meg a közösségi oldaladon, hogy „most már ne keressetek”… Tiszteletben akartam tartani a kérésedet, ugyanakkor szólni is szerettem volna Hozzád, legalább így, egyoldalúan. Persze úgy képzeltem, hogy valamiképpen mégiscsak Veled vagyok abban a székekkel telirakott szobában, ahová már csak a laptopodat, az emlékeidet és a mindig megcsodált emberi méltóságodat vitted magaddal.

Hír

Aznap még arról is írtál, hogy nyugodtak lehetünk, már megtaláltad az utódodat, aki máris sok mindent megtanult tőled és a Te elhivatottságod szellemében gondozza tovább a sportág egykori hőseinek emlékét. Biztos voltam benne, hogy ezt nem bízod a véletlenre. Ahogyan afelől sincs kétségem, hogy sokunknak tanítottál fontos dolgokat az életről, annak utolsó cseppig való öröméről és élvezetéről, az elfogadásról, az elmúlásról és az emberi kapcsolatok értékéről. Arról, hogy valaki nem csak azáltal lehet kiemelkedő, hogy önmaga nagyságát propagálja fennhangon, hanem azáltal is,  hogy mások nagyszerűségére emlékeztet. Mégpedig végtelen lelkesedéssel. Emlékszem, milyen boldog voltál, ha elkészült egy-egy tabló, valamelyik pályatársad fotóival… Valami egészen romlatlan gyermeki tisztasággal és vidámsággal tudtál rámosolyogni a világra és annak dolgaira, mindvégig. Nem tudom, hogy sikerült ezt megőrizned, hiszen ez a szemlélet könnyen elveszthető út közben….

Talán ez volt az egyik áldás, amit a Sors utalt ki részedre méltányosságból, mindazért, amit példa értékű tartással viseltél életed során. Sosem keseregtél se múlt, se jelen, se jövő felett. Noha tisztában voltál mindig mindennel, láttad a dolgokat a maguk nyers valóságában is, minden kozmetikázás nélkül.

Itt cseng a fülemben, milyen természetességgel beszéltél a szerepedről, amikor először invitáltunk kamera elé az egykori bajnokokat megszólaltató sorozatunkban. „Tisztában vagyok vele, hogy én nem azért ülök itt, mert olyan jelentős bajnok lettem volna, de végtelenül megtisztelő számomra”. És emlékszem arra is, ahogyan az egykori csupa kéz, csupa láb kislányról meséltél, aki korgó gyomorral is virgoncan szaladt a Tímár utcai vízi telepre. Aki féltékenységtől mentes lelkesedéssel tudta csodálni Bánfalvi Klárát, amint nőies idomaival, elegáns pörgős szoknyáival belibbent a úszóház kabinjába. Tisztelettel néztél fel rá – ahogy mindenki másra is – és bocsánatot kértél tőle, amikor először legyőzted…

Húsz évesen lettél válogatott kerettag, legendás idők legendás szereplői közt… El sem hiszed, mennyire előttem van az a jelenet, amikor Urányiról meséltél nagy szeretettel. Akinek „gyönyörű indián arca volt” és aki Macinak hívott Téged a dörmögő hangján… „Tüdőrákja volt, pedig sohasem dohányzott… nekem is az van…” – tetted hozzá, de csak egyetlen pillanatra lett fátyolosabb a hangod. A következő pillanatban már kacagva meséltél a mátrai edzőtáborokról, az általatok kreált, formabontó tornagyakorlatokról, arról, amikor Kemecsey magnójának jóvoltából twistelni tanult a társaság, egészen addig, amíg Granek fel nem fedezte a „botrányos” táncórát…

Beszéltél a lányokról, akikkel az idők során egy hajóban eveztél és arról, hogy sohasem ugrottál ki a rajtnál, mivel hosszabb távon voltál jobb mindig. „Esetleg én is érhettem volna el nagyobb sikereket” – mondtad még minden szomorúság nélkül, puszta múltbéli alternatívaként. Tudod, úgy gondolom, a Te igazi sikered  tényleg hosszabb távon mutatkozott meg, akkor, amikor a többiek már régen elfáradtak… Te még javában túráztál a tengeri kajakoddal, gyönyörködtél a természet, az emberi létezés csodáiban és  pályatársak tucatjainak gondoztad az emlékét.  TE AZ ÉLET FINISÉBEN VOLTÁL A LEGNAGYOBB BAJNOK.

Hálás vagyok azért, hogy ismerhettelek, hogy olvashattam a verseidet, hogy együtt dolgozhatunk egy közös ügyért. Amennyire tőlem telik, én is igyekszem majd továbbvinni valamit mindabból, amit Tőled tanultam.

Kevés olyan embert ismerek, aki tényleg szerelmes tud lenni. Te ilyen voltál. Szerelmes az életbe, a kajakozásba, a Duna kátrányos illatába, a barátságba, az érzésbe, amit a fiaid léte jelentett.

Tudom, hogy most is mosolyogva fogadod az új élményeket ott az égi vizeken; ott, ahol újra viszontláthatod a régi jó barátokat. A Mészáros-fiúkat, Tímár Pistát, a csupaszív „Öreg”-et, meg a többieket.

Egy ilyen levél végére – a szokásoknak megfelelően – talán azt kellene írnom: „nem felejtünk el Téged!”. Amiben persze valóban biztos is lehetsz.

De talán még inkább Hozzád méltó, ha azt írom:

tudjuk, hogy nem felejtesz el bennünket…

Ég Veled, Anikó!

Még találkozunk!

Pápay Eszter

Szegeden lehet a trónfosztás a király számban

Nem mondhatjuk, hogy 2019 eddig Fernando Pimenta éve lenne. A K1 1000 méteren világbajnoki címvédő portugál versenyzőt az idén többször is legyőzték, például Kopasz Bálint is. Mi várható a férfiak király számában a szegedi vébén?

Hír

Talán mindenkinek megvan a kép, amikor egy jetskin állva ünnepli győzelmét Fernando Pimenta a hazai közönség előtt tavaly a portugáliai világbajnokságon a férfiak király száma, a K1 1000 méter döntője után. Pimenta előtte zsinórban háromszor lett Európa-bajnok, a világ tetejére tavaly állhatott fel először, ám tavaly ilyenkor nem fért ahhoz kétség, hogy ennek a számnak ő a legjobb versenyzője. Az idén azonban újabb fordulatot vett a történet, erről is ír világbajnoki beharangozójában a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség (ICF).

A 2019-es év jóval nehezebb Pimenta számára. Egyrészt a duisburgi Világkupán időtlen idők óta először lecsúszott a dobogóról, a negyedik helyen végzett, majd az Európa Játékokon sem tudott nyerni, ugyanis legyőzte őt mind 1000, mind 5000 méteren egy bizonyos Kopasz Bálint.

„A világbajnoki címért hatalmas harc lesz közte és a hazai közönség előtt versenyző Kopasz Bálint között. A magyar kajakos 2017-ben az ötödik lett a vébén, tavaly a harmadik, az idén már megnyerte az Európa Játékokat, a fejlődése teljesen egyértelműen látszik. Méltó kihívója lesz Pimentának” – írja az ICF.

Hüttner Csaba szövetségi kapitány is bízik Kopaszban. „Azt gondolom, hogy a magyar férfi kajakosok az egyéni teljesítmények alapján jelen pillanatban a világ élvonalába tartoznak, ezt megmutatta például Kopasz Bálint is az idén az Európa Játékokon és a Világkupán is. Bálintnak ráadásul ez dupla hazai pálya lesz, hiszen Szegeden töltötte élete nagy részét, szóval sokat várunk tőle.”

„Előnnyel fogok itt indulni a vébén – erősítette meg a szövetségi kapitány szavait Kopasz Bálint.

Anyukám főztjeit fogom enni, amit dietetikus tervez meg,

és hazai versenyen egyébként is mindig jobban tudtam teljesíteni. Nagyon sokat fog számítani a szurkolók biztatása.”

Az ICF beharangozó cikkében megjegyzi, hogy beleszólhat a versengésbe a cseh Josef Dostal, aki a riói olimpián ezüstérmes volt, a legutóbbi két vébén egyaránt bronzérmet nyert ebben a számban, és világeseményen egyébként sem szokása lemaradni a dobogóról.

Az esélyesek között tartják még számon a veterán dán Rene Poulsent, a szlovák Peter Gellét, a spanyol Roi Rodriguezt és a francia Etienne Hubert-t, de nem lepődnénk meg, ha Kopasz, Pimenta és Dostal végezne az első háromban. Ezzel a sorrenddel mondjuk ki is egyeznénk.

A maximumtól is több kell a kajakkirálynői címhez Szegeden

Egyike volt a nagy versenyeknek a 2018-as világbajnokságon, a 2019-es vébén azonban „a verseny” lesz – így harangozza be a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség (ICF) a női K1 500-as olimpiai számot, amelyben Kozák Danuta és Lisa Carrington nagy csatáját várják.

Hír

Kozák és Carrington – a két legnagyobb név a jelenlegi női kajakban. Mindketten többszörös olimpiai bajnokok, Szegeden pedig összecsapnak egymással K1 500 méteren, amely a nőknél gyakorlatilag ugyanaz a „király szám”, mint a férfiaknál a K1 1000 méter.

A 2012-es londoni olimpia óta dominálja ezt a távot Kozák Danuta, míg a 200 méter Carrington territóriuma volt. Kozák ugyan néha kacérkodott a rövidebb távval, de nem igazán akart áttérni, míg az új-zélandi versenyző egyértelművé tette, hogy szeretné elkobozni a koronát a magyar kajakostól 500 méteren. A riói olimpia óta a tavalyi világbajnokság volt az első komolyabb nemzetközi versenye a szülésből visszatért Kozáknak, aki mindjárt meg is nyerte az 500 egyest, emlékeztetve mindenkit arra, hogy ki a szám királynője.

Az idén azonban kiderült, hogy ő sem verhetetlen. Igaz, hogy betegség hátráltatta, de az Európa Játékokon kikapott a hazai pályán versenyző Volha Khudzenkától, aki Carringtont is legyőzte már a 2017-es világbajnokságon – Kozák távollétében. A fehérorosz kajakos tavaly Kozák és Carrington mögött harmadik lett a vébén, ő lehet még az, aki beleszól az aranyérem sorsába Szegeden.

Ha jó napot fog ki, a mindössze 23 éves Emma Jörgensen is odaérhet a dobogóra, ahogy tette a riói olimpián is, ahol Kozák mögött ezüstérmes lett, míg az idén az Európa Játékokon bronzérmet szerzett, a 200 métert pedig megnyerte.