A riói versenyét követően azt nyilatkozta: így nem hagyhatja abba. Azóta keveset hallani önről. Javában edz?
A jövőről jelen pillanatban nehéz beszélnem – válaszolta a háromszoros olimpiai bajnok Douchev-Janics Natasa, aki Rio de Janeiróban K-1 200 méteren kilencedik helyen végzett. – Nem adtam még fel, nem mondtam le a folytatásról, de idén biztosan nem tudok versenyezni.
Miért alakult így?
Az olimpiát követően még minden a tervek szerint zajlott, egy háromhetes pihenő után újra elkezdtem edzeni. De nem sokkal később súlyos betegséget diagnosztizáltak nálam, és novemberben meg kellett műteni.
Mi volt a probléma?
A betegségemről nem szeretnék többet mondani.
De jól van?
Most már igen. Nemrégiben újrakezdtem az edzéseket, de a műtét jelentősen visszavetett. Futni tudok, de minden más nehezen megy. A minap, ha nem is őszintén, de nevettem magamon, amikor húsz kilóval fekve nyomtam – rendszerint százhússzal szoktam… Egy ideig még reménykedtem, hátha utolérem magam, de a jelenlegi fizikai állapotomat látva már kijelenthető: nem tudok megfelelően felkészülni a szezonra.
Azt elárulja, hol van most?
Az elmúlt időszakban hoztam egy másik fontos döntést is. A férjem klubedzői ajánlatot kapott Kínából, és miután folytatni akarja az edzői karrierjét, szeretett volna élni a lehetőséggel. Tartozom annyival neki, hogy támogassam, nem volt kérdés, hogy kislányunkkal együtt követjük. Mindezt a győri klubom vezetőivel is megbeszéltem, majd a szövetséget is tájékoztattam minderről. Időközben pedig úgy alakult, amellett, hogy edzek, a férjem mellett egyfajta segítőként is dolgozom.
Belevágott az edzősködésbe?
A végzettségem megvan hozzá, lehetőségként mindig is ott volt, hogy egyszer kipróbáljam magam ebben a munkában. Otthon, Magyarországon annyi edző van, hogy erre nem sok esélyt láttam, de a kínaiaktól lehetőséget kaptam. Egy hete érkeztünk, máris egy edzőtáborban vagyunk Kína déli részén, közel a vietnami határhoz. A férjem írja az edzéstervet és irányítja a tréningeket, én pedig asszisztálok neki.
Kikkel dolgoznak, és mi a pontos feladata?
Egy iskola alkalmazásában állunk, amelyben több korosztály többféle vízi sportot űz. Mi ezer méteren versenyző felnőtt férfi kajakosokkal foglalkozunk, én elsősorban a technika csiszolásáért felelek.
Jelentős kihívás?
Meglehetősen! Szeretnénk őket magasabb szintre juttatni, de rövid itt-tartózkodás után már látjuk, nem lesz egyszerű feladat. Mindkét fél számára nagy változás, a versenyzők nem tudnak egyik napról a másikra egy új rendszerhez alkalmazkodni, mi pedig egy teljesen ismeretlen világba csöppentünk, amihez ugyancsak hozzá kell szoknunk.
Milyen benyomásokat szerzett eddig a versenyzőikről?
Ebben a világban, amelyben ők élnek, a sportolóknak megvan mindenük, ezért eléggé nehéz őket motiválni. De jó érzésekkel telnek a napok, és szemmel láthatóan nekik is tetszik a közös munka.
Az edzőtáborozás után hol lesz a bázisuk?
Santung tartományban, Zsicsao városában. Azt mondják, itteni léptékkel kis város – már amennyire egy hárommilliós település kicsi lehet…
Versenyzőként mikor dől el a sorsa?
Hamarosan. A következő hónapok eldöntik, tudom-e még az általam elvárt magas szinten folytatni a kajakozást. Nem vagyok már fiatal, a szülés és a gerincműtétem utáni visszatérésekből pedig tudom, a szervezetem nem reagál túl jól a hosszabb kihagyásokra, emellett fejben sem könnyű megélnem, hogy nem tudok rendesen mozogni. Ha mindezek ellenére az egészségi állapotom lehetővé teszi, nem fejezem be a karrieremet, és újra megpróbálok bekerülni a válogatottba…
DOUCHEV JANICS Natasa az első tapasztalatairól
Annak ellenére, hogy egyetlen feliratot sem értek, a tévében csak kínai nyelvű adás van, az internethasználat pedig távolról sem olyan, mint Európában, jól érezzük magunkat. Bevallom, rosszabbra számítottunk. A kínai munkával kapcsolatban a legnagyobb kérdés az volt, hogy a lányunknak is tetszik-e majd. Ha Milana nem érezné jól magát, nem erőltetném a kinn maradást. De úgy tűnik, bejön neki a hely, ha hazamegyünk az edzőtáborból, úszni és iskola-előkészítőbe jár majd, és az angol mellett kínaiul is tanulni kezd.Nemzeti Sport/Pircs Anikó
