– Előzetesen nem fogalmazta meg érem számokban az elvárást, csak annyit mondott: „bízik a magyar kajak-kenu sport színvonalában”. Valóra váltak reményei?
– Abszolút. Le a kalappal a versenyzők és az edzőik előtt, hiszen nagyon jól felkészült, lelkes csapattal voltunk jelen Belgrádban. Nem volt feladott verseny, mindenki teljes erőbedobással küzdött, mindenkinek jár az elismerés ezért a sikeres Eb-szereplésért.
– Az erősebbik korosztály ezúttal az ifjúságiaké volt, hiszen mind a hét magyar aranyat ők szerezték. Hogyan látta fiataljainkat a nemzetközi mezőnyben?
– Két egységünk egyértelműen kimagaslott a korosztályából Gintl Andrea kajakosai, Biben Karina és Bakó Olga, valamint Guj Attila kenu párosa, Slihoczki Ádám és Szőke Attila egyaránt fölényesen nyerték meg az 1000 és az 500 méteres döntőt. Elismerés illeti meg Orosz Adriennt, aki kétszáz egyesben aratott nagy győzelmet, a szembeszeles pályától kicsit tartott, de abszolút uralta a mezőnyt. Kőhalmi Emese, aki ezer egyesben nyert, még serdülőkorú, ennek ellenére hihetetlen magabiztosan versenyzett, profin oldotta meg az ezer méterét. Emesét nem nyomta agyon a tét, érezhetően jó versenyzőtípus. Fiú K-2 1000 méteren Erős Patrik és Kós Benedek egy ajándék-arannyal lepett meg minket. Azt reméltük, hogy a dobogón zárnak, ám ők huszonnégy ezreddel sikerült legyőzniük a fehéroroszokat és Európa-bajnokok lettek. Sokszor döntöttek ilyen kis különbségek, hol a mi javunkra, hol a mi kárunkra.
– Voltak olyan számok, amelyek kapcsán hiányérzete akadt?
– Amit le tudtam szűrni, hogy csapathajók terén erősödnünk kell. Más nemzetekből felkészült négyeseket láttunk, fontos, hogy a világbajnokságra mi is megtaláljuk a legjobb egységeket. A riválisoknál alkatilag erős a felhozatal, meg kell próbálnunk négy olyan jó testi adottságokkal bíró versenyzőt találni, akik gyorsak és technikailag is passzolnak. Azt sem tartom kizártnak, hogy az idény végén, az ősz folyamán már elkezdjük próbálgatni az egységeket, hogy a legjobb formációt tudjuk megtalálni a következő szezonra.
– Az U23-as mezőnyről ugyanez elmondható?
– Igen, bár azt tudnunk kell, hogy az U23-as mezőnyből sokan a felnőtt Európa-bajnoki csapatba bekerülve, nem voltak itt Belgrádban. A megmaradt versenyzőkből kellett rekordidő alatt négyeseket összeállítani. Az ötszázas négyesünk a hetedik helyen zárt, fél hajón belül zúdult be az egész mezőny, de mint mondtam, nem sok időnk volt arra, hogy összerakjuk ezt az egységet, csakúgy mint az ezrest, amely végül a második lett.
– Az U23-asoknál ez is befolyásolhatta az aranyszerzést…
– Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ebben a korosztályban az olimpiai számokban menedzselési szempontból csak U21-es versenyzőket állítottunk rajthoz. És több számban nem nekünk kedveztek azok a bizonyos ezredek. Varga Márk és Csizmadia Kolos például csak néhány centivel maradt el a győzelemtől K-2 200 méteren, az ő eredményük egyébként nagy meglepetés volt. K-2 1000 és 500 méteren Koleszár Mátyás és Németh Viktor két ezüstöt szerzett. Az olimpiai távon egy szélfordulás miatt csúsztak le az aranyról, az ötszáz méter azonban megnyert ezüstérem volt az övék. Ha Mihalik Sára látta volna Simon Rebekát a szélen, akkor talán női K-1 1000 méteren is aranyat ünnepelhettünk volna. És sajnáltam Racskó Fruzsina és Malcsiner Eszter párosát is, akik nyerő pozícióban szedtek össze egy nagy adag hínárt, s így zártak a harmadik helyen. Vasárnap a szél sem kedvezett nekünk, sok egységünk szerepelt a hetes-nyolcas-kilences pályán, a jobbos szembe szélben ezek a pályák kedvezőtlenek voltak, sokat lendített volna egy kedvezőbb sorsolás.
