Mégse

Doma Gergő elköszön

Az eddigi szakmai igazgató szerződése lejárt és Doma Gergő nem jelöltette magát újra a pozícióra. A szakember két éven keresztül irányította a Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ) szakmai csapatát és most nyugodt szívvel adja át a stafétát a korábbi világbajnok Boros Gergelynek, aki eddig a régiós feladatok megvalósulásának operatív felelőseként segítette az MKKSZ munkáját.

Új szakmai igazgató jön
Hír

– Elfáradt?

– Nem ez a jó szó – kezdi Doma Gergő, a hónap végén leköszönő szakmai igazgató. – Kitöltöttem a szerződésemet és úgy döntöttem, hogy több időt szeretnék tölteni a családommal. Ráadásul

várt vissza korábbi munkahelyem, az UTE

Kajak-Kenu szakosztálya is, ahol gőzerővel zajlanak a létesítményfejlesztések. Fontos feladatom lesz az is, hogy a lila-fehérek legjobbjait, Kozák Danutát, Tótka Sándort és Lakatos Zsanettet segítsem abban, hogy Tokióban megvalósíthassák az álmaikat.

– Milyen szájízzel búcsúzik?

– Nincsenek bennem tüskék. Az elmúlt szűk két évben megismertem a szövetség és az egész sportág működését. Rengeteg projekt fut párhuzamosan az MKKSZ-nél, mindegyik területen rendkívül elhivatott kollégák dolgoznak, akikkel öröm volt együttműködni. Hálás vagyok a kluboknak is, hiszen szakmai igazgatóként az ország minden pontján szívesen fogadtak, valamint az edző kollégáknak és a szakosztályvezetőknek, akikkel együtt dolgozhattam. Bízom benne, hogy én is hozzájárulhattam céljaik eléréshez.

 – A visszatekint az elmúlt 21 hónapra, mire a legbüszkébb?

– Arra, hogy sikerült felállítani egy nagyon magas szinten működő egészségügyi- és sportdiagnosztikai csapatot, akik már ebben az évben sokat hozzátettek a válogatott eredményességéhez. Ezzel a csapattal ahhoz is minden támogatást meg tudtunk adni, hogy a Life Like Sportegészségügyi és Diagnosztikai Központ megnyithassa kapuit a Latorca utcában, ez az új intézmény pedig maximálisan ki fogja tudni szolgálni a felnőtt válogatott keret igényeit. Ráadásul ezzel a háttérrel a

jövőben nagyobb hangsúlyt kaphat a hatékonyabb kiválasztás és az egyéni tehetségmenedzselés

is, ez is hozzájárul majd, hogy hosszú távon megtarthassuk nemzetközi eredményességünket. Ezen a területen továbbra is szeretnék részfeladatokat ellátni, hogy a tapasztalataimat kamatoztathassam a sportág javára. Büszke vagyok a szövetség doppingellenes tevékenységére is, még akkor is, ha ez a munka még korántsem ért a végére.  Sokat tettünk érte, hogy kiszűrjük azokat, akik nem megengedett módon készülnek. Úgy érzem, hogy Boros Gergellyel ahhoz is sikerült hozzájárulnunk, hogy a sportág régiós működése erősödjön, így a kis- és közepes klubok is több figyelmet kapjanak és tevékenységük is mérhetőbb legyen. Gergő ideális arra, hogy átvegye tőlem a stafétát és folytassa a megkezdett munkát – tette hozzát Doma Gergő.

Boros Gergely két éve hagyta abba az aktív versenyzést. Az ASE korábbi sportolója számtalan nemzetközi regattán szerepelt a magyar válogatott tagjaként, K-4 200 méteren nyert Európa-bajnoki aranyérmet és világbajnoki címet is.

“Sportolói pályafutásom lezárása után sem fordultam el a sportágtól. Eleinte korábbi klubom, az Atomerőmű SE munkáját segítettem, majd lettem régiós titkár, később a régiós feladatok operatív felelőse az MKKSZ-nél. Örömmel folytatom a Csabai Edvin által megkezdett és a Doma Gergő által folytatott munkát, nagy megtiszteltetés, hogy a sportág elnöksége bizalmat szavazott nekem, amit köszönök. A legfontosabb feladataimnak tartom, hogy segítsem az edzők és a tagszervezetek munkáját és, hogy a kollégimmal közösen mindent megtegyünk a válogatott eredményes működéséért” – mondta Boros Gergely, aki október 1-től lesz az MKKSZ szakmai igazgatója.

Nomád körülmények között kezdték, világbajnoki címekig vitték

Ma ünnepli fennállásának 60. évfordulóját a Nagymarosi Sportegyesület, amely ezidő alatt az ország egyik legkomolyabb utánpótlásbázisává nőtte ki magát, számos világ- és Európa-bajnokot kinevelve a magyar kajak-kenu sportnak. De hogyan jutott el idáig?

Hír

Visky Erzsébet kétszeres olimpiai ezüstérmes, tizenegyszeres világbajnok, kilencszeres Európa-bajnok, Petrovics Kálmán világbajnok, Réti Roland Európa-bajnok – hogy a teljes igénye nélkül csak néhány nevet említsünk azok közül, akik Nagymaroson kezdték el pályafutásukat, és később nagy világversenyen is dobogóra tudtak állni.

A dunai vízi élet a múlt század közepén, a háború után kezdett el feléledni Nagymaroson, ahol egyre népszerűbbek lettek a vízisportok. Néhányan elhatározták, hogy versenyszerűen kezdik el űzni ezeket a sportokat. Segítségükre sietett Mohácsi Ferenc, az 1956-os melbourne-i olimpián kenu kettesben bronzérmes versenyző, aki hat leselejtezett kajakot és egy tízszemélyes kenut ajándékozott a nagymarosi klubnak. Ezekkel a hajókkal kezdte meg működését a Magyar Honvédelmi Szövetség keretein belül a nagymarosi klub, 10-14 éves fiatal kajak-kenusokkal.

Eleinte társadalmi munkában folyt a működés, 1963-ban került Nagymarosra az akkor 18 éves Gyimesi László, aki megpróbálta a fiatalokat összeszedni, rendszerbe szervezni őket és az edzéseket. Hajókat szerzett, és egy régi csónaktároló lett az egyesület bázisa.

„Akkoriban úgy edzettek, hogy egyikük végzett az edzéssel, átadta a hajóját a másiknak, aki beleült és elkezdte a saját edzését. Ám egy idő után olyan szintre jutott a klub, hogy elkezdték bővíteni a hajóparkot, és a 60-as évek közepén már 10-12 versenyzőjük volt, sőt, 1965-ben megnyerték az első vidékbajnoki címet is Perbíró Józsefnek és Bidó Sándornak köszönhetően” – mesélte kérdésünkre Döbrössy László, a Nagymarosi Sportegyesület elnöke.

A tudatos felkészülésnek és a lelkiismeretes munkának köszönhetően 1967-ben országos ifjúsági bajnokságot nyert a nagymarosi kajak négyes 500 méteren (Nieberl Károly, Heincz Zoltán, Perbíró József, Hoffmann Zoltán), megelõzve az MTK négyesét is, ami akkor igen nagy dolognak számított egy vidéki kis egyesület részéről.

„Az előfutamban még a saját, régi, nehéz hajójukkal mentek, utána azonban kaptak egy jobb négyes kajakot a Fraditól, és meg is nyerték vele a döntőt. Bosszankodtak is a fradisták, hogy ha tudták volna, hogy ilyen jók, akkor hagyták volna őket a vacak hajójukban versenyezni.

Akkoriban pedig nomád körülmények között edzettek Nagymaroson.

Néha beengedték őket a helyi iskola tornatermébe, de gyakran az időjárástól függött, hogy melyik nap milyen edzést tudtak végezni” – mondta az elnök.

Folyamatosan fejlődött a nagymarosi szakosztály, a létszám és a bővülő hajópark pedig szükségessé tette egy új csónakház építését. A csónaktárolót lebontották, és 1970-ben elkezdődött egy akkoriban korszerűnek számító csónaktároló és egy vízikomplexum építése tanmedencével, konditeremmel, irodával, öltözővel, zuhanyzóval.

A társadalmi munkában végzett építkezésbe a község vállalatai is besegítettek egy-egy szakemberrel, de a munka nagy részét a versenyző gyerekek, azok szülei, illetve az edzők végezték. Két év alatt elkészült a teljes épület. Az anyagi hátteret nagyrészt a Megyei Sporthivatal állta, emellett a körzet képviselőjétől, Kárpáti Ferenc volt honvédelmi minisztertől is kaptak támogatást. A társadalmi összefogás az építkezés után is töretlen maradt, a sportolók a távoli helyekre vonattal utaztak, míg a sporteszközök szállítása a helyi vállalkozók által biztosított teherautókkal történt.

„Versenyzőink azóta is ebben az épületben edzenek. A 80-as években hozzáépítettek egy toldalékrészt, valamint a Magyar Kajak-Kenu Szövetség programjának köszönhetően felújítottuk az épületet, de a súlyokat például nem dobáltuk ki, az ékszíjtárcsákból és fogaskerekekből összerakott súlyokkal dolgoznak ma is a konditeremben” – mondta Döbrössy László.

A jobb körülményekkel párhuzamosan jöttek a jobbnál jobb eredmények is, 1985-ben már világbajnokságon is szerepeltek nagymarosi versenyzők, 1988-ban Petrovicsék olimpiai kerettagok voltak, majd több vb-érmet is szereztek, a legnagyobb eredmények pedig Visky Erzsébet nevéhez fűződnek, aki a számtalan világbajnoki cím mellett két olimpiai ezüstérmet is nyert.

A klub életének mélypontja 1978-ban jött el, amikor a korábbi kiváló versenyző, későbbi edző Krix Judit egy edzésen egy szerencsétlen sportbalesetben egy fiatal versenyzőjével együtt életét vesztette. „A Duna magához szólította őket. Mindenki nagyon megijedt, az egy rettenetesen nehéz időszak volt, de túltette magát rajta az egyesület. Most 75-80 gyerek jár le a telepre, tavaly újraindítottuk a kenu szakosztályt is. Soha nem volt itt sok kenus, de nem is volt igazából olyan szakedző, aki foglalkozhatott volna velük. Most Mozga Péter személyében van egy ilyen szakemberünk, reméljük, hogy vezetésével a kenu szakágunk is fellendül” – nyilatkozta a klubelnök.

Szombaton délután a Nagymarosi Művelődési Házban tart ünnepséget a 60. születésnapját ünneplő egyesület.

Bemutatták a Sport 2018 évkönyvet

A budapesti Larus étteremben hétfőn bemutatták a Sport 2018 évkönyvet. A Magyar Olimpiai Bizottság kiadványát Vékássy Bálint főtitkár és Szöllősi György, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke méltatta. A könyv szereplői közül részt vett az eseményen Knoch Viktor és Péni István is.

Hír

Vékássy Bálint azt mondta, a sportújságírók családja az olimpiai családhoz tartozik. Emlékeztetett, hogy éppen harminc éve, a szöuli olimpia után jelent meg az első hasonló kötet, akkor Dél-Korea került fókuszba, csakúgy, mint idén, a phjongcshangi téli olimpia kapcsán. „A magyar rövidpályás gyorskorcsolyázók sikere zseniális példája annak, hogy jó sportmenedzsmenttel hogyan lehet egy sportágat a nulláról indulva az olimpiai aranyig elvinni. Ez a sportág ezt 30 év alatt megcsinálta” – mondta a főtitkár. Hozzátette: a sportévkönyv megjelenése a karácsony közeledtét és egyben év végi számvetést is jelent.

Az ifjúsági olimpiáról a sportvezető azt mondta, Buenos Airesben hatványozottan jó volt magyarnak lenni, nagyon összetartó volt a csapat, a sportolók, az edzők szurkoltak egymásnak, remek volt a hangulat. Vékássy Bálint köszönetet mondott az újságíróknak, akik „hóban, fagyban, kánikulában” tudósítanak a sporteseményekről, közvetítve ezeket a szurkolóknak, s azt kívánta: 2019-ben is legyen elég muníció a kötet megalkotásához.

„Örülök, hogy a főtitkár úr családtagként köszöntött minket” – jelentette ki Szöllősi György. A Magyar Sportújságírók Szövetségének (MSÚSZ) elnöke kiemelte, hogy ezt a projektet mindenki a magáénak érzi, sportolóként és szerzőként is nagy megtiszteltetés a sportévkönyv szereplőjének lenni minden évben.

Nagy megtiszteltetés, hogy ebben az esztendőben is szerkesztő csapatunkat bízta meg a Magyar Olimpiai Bizottság a sportévkönyv elkészítésére. Szeretném kiemelni Báthori Zsófiát, aki ennek a kiadványnak a szíve-lelke, Dobos Sándor szerkesztő kollégámat, Keczeli Zoltán művészeti vezetőt, Szalmás Péter képszerkesztőt, Vasvári Ferencet, akik voltaképpen a munkafolyamatok nyári megkezdésétől a nyomdába adásig szinte minden nap hozzátettek valamit ahhoz, hogy megfelelő nívóban készülhessen el a könyv. És természetesen köszönöm minden szerzőnek, legyen szó cikkíróról vagy fotósról, hogy fantasztikus anyagokkal töltötték meg az oldalakat!” – fogalmazott Amler Zoltán, a Sport 2018 főszerkesztője, aki hozzátette: ezúttal is 512 oldalon taglalja a könyv az esztendő történéseit, 36 oldal mellékletben találhatóak meg az eredmények, egymillió karaktert és több mint hatszáz képet tartalmaz a kiadvány.

„Igyekeztünk ezúttal is többfajta műfajú írásokkal megtölteni a könyvet, szubjektív anyagok, glosszák, interjúk teszik teljessé, és természetesen külön kell említeni a sporttörténelmi phjongcshangi diadal feldolgozását. A gyorskoris fiúkkal és az őket felkészítő szakemberekkel kapcsolatos írásokhoz exkluzív fotózást rendeltünk – Baksa Norbert fotóművész szenzációs képeket készített, amelyek nagy örömünkre a főszereplőket is örömmel töltött el” – említetett még Amler Zoltán.

forrás: olimpia.hu