Csay Renáta és Kövér Márton Európa trónján

Két arany-, két ezüst-, egy bronzérem! Így folytatódott a magyar csapat szereplése a Ponte de Lima-i Európa-bajnokságon. Csay Renáta minimális különbséggel győzte le brit riválisát, végigizgultuk a sokadig Kövér Márton-Manuel Campos ütközetet, és a férfi kajakosok elképesztő taktikai csatáját is, amelyből Boros Adrián ezüstérmesként jött ki. Ezüstérmes lett a kenus Miskolczy Fruzsina is, a magyar bronzot pedig Kiszli Vanda szolgáltatta.

Maraton Eb
Hír

Rutin, szív és lélek – mindent előhúzott magából Csay Renáta a női egyes verseny alatt a Ponte de Lima-i Európa-bajnokság szombati versenynapján. Tizennyolcszoros világbajnokunk előzetesen készülődött a maratoni mezőnybe visszatérő brit Lani Belcher ellen, számított a nagy küzdelemre, arra azonban ő sem gondolt, hogy a több mint két órás ütközet után mindössze huszonkét század dönt az elsőség sorsáról.

„Az ilyen nagy csaták adják a legtöbbet, ezek maradnak örökké emlékezetesek – mondta a verseny után Csay Renáta, aki centikkel győzte le brit riválisát, és huszonhárom másodperccel volt jobb a harmadik helyen záró Kiszli Vandánál. – Előzetesen tudtam, hogy Belcherrel számolnom kell, de bíztam benne, hogy a táv alatt tudom fárasztani az indítgatásaimmal. Ő azonban csak nem akart leszakadni, a futószakaszokon is egész jól ment. Az utolsó futás után előre engedtem és beültem vízre, aztán a célegyenesre fordulva úgy döntöttem, az élre állok. De ahogy megláttam, hogy mennyi van még hátra, megfordult a fejemben, hogy talán túl korán kezdtem meg a hajrát. A vége nagyon kemény volt, mindent kiadtunk magunkból, még a lábam is belezsibbadt ebbe a győzelembe.”

A kenus Kövér Mártonnak nem volt ennyire szoros a befutója, Manuel Camposszal viszonylag hamar maguk mögött tudták a mezőnyt, s váltott vezetéssel készülődtek a mindent eldöntő hajrára.

„Már az első futás után ledobtuk magunkról a többieket, s ketten menekültünk előre a mezőnytől. Az utolsó két nagy körre belassítottunk, én próbáltam többször előreengedni őt, hogy vezessen, s fáradjon a végére. Négyszáz méterrel a cél előtt nyitottam a hajrát, amire már nem tudott reagálni. Igazából az elmúlt években már tökéletesen kiismertük egymást, nem tudunk újat mutatni a másiknak” – mondta Kövér Márton, akinek edzőtársa, Nagy Gergely az ötödik helyet szerezte meg.

A férfi kajakosok versenyében hazai siker született, a portugál José Ramalho győzött, a második helyen Boros Adrián zárt, akinek a szokásoknak megfelelően remekül sikerült az utolsó futószakaszon a beszállás, ám a célegyenes előtti utolsó fordulóban meggyűlt a baja a spanyol Ivan Alonsóval. A célegyenesben a tolnaiak kiválósága a külső oldalról érkezve robbantott egyet, amire jól reagált az élen álló Ramalho és a francia Quentin Urban is. A finisben Ramalhót már nem lehetett megfogni, de az ezüstérmet megkaparintotta Adrián, míg a másik magyar induló, az utolsó futószakaszig az élbolyban szereplő Aranyosi Gábor a hatodik lett.

“Bár a tavalyi bronzéremhez képest előbbre léptem egy helyet, azért egy picit csalódott vagyok, mert lehetett volna még jobb is. Sajnos a finisre vezető bójasor ferdén volt lerakva, s annyira kiszorított helyzetben voltam, féltem, hogy belemegyek a végén. Az bosszant, hogy még volt erőm, úgy érzem, képes lettem volna elmenni Ramalho mellett, ha az Alonsóval folytatott kakaskodás után a másik oldalon jövök ki. Az elején pumpaproblémám volt, megálltam megszerelni, de abból a szituációból is lazán vissza tudtam kapaszkodni, nem volt olyan pillanata ennek a versenynek, ami fájt volna. Tavaly harmadik, idén második lettem, jövőre talán összejön a győzelem is” – mondta Boros Adrián a verseny után.

A délelőtt folyamán még egy ezüstérem jutott a magyar csapatnak, női kenuban Miskolczy Fruzsina lett második az ukrán Ljudmilla Babak mögött, Sztolyka Rita pedig az ötödik helyen zárt.

Pulai Imre: „Olyan nincs, hogy nincs kenu”

Ötven esztendős lett olimpiai bajnok kenusunk, Pulai Imre. Sportágunk "Sumákjának" az Ahogy tőlünk telt című sportágtörténeti könyvbe készült beszélgetéssel kívánunk boldog születésnapot. Azóta párja, Novák Ferenc hazatért már külföldi "kiküldetéséből", míg Sumák az észt csapat felkészülését irányítja.

Születésnap
Hír

Mi van, Sumák, csak nem megnőttél? – szólt a „frocli” a jó két méter magas óriásnak, olimpiai bajnok kenusunknak, Pulai Imrének egy nyár esti, üde honvédos összejövetelen. Egy estén, amikor tért nyernek az emlékek, amikor egy habos sör felett jó elmerengeni a múlton, és úgy igazán jó érzés örülni az összetartozásnak. Még akkor is, ha az ember párja, az érme „másik oldala”, Novák Ferenc több ezer kilométerre van tőle.

Megtalálta az igazit?

Ó hogyne! – nevet Pulai Imre. – Egyértelműen Feri volt az. Még úgy is, hogy elsőre nem állt össze a mozgásunk. Ettől függetlenül az első közös edzésünkön jó időt mentünk, és tudtam, hogy ha sikerül megtalálnunk a ritmust, ebből valami nagyon jó is kisülhet.

Kisült, hiszen Sydneyben lett egy olimpiai bajnok párosunk, és ha úgy vesszük: összeállt, az egyik legmókásabb formáció, amelyet a magyar kajak-kenu sport magáénak tudhat.

Az kétségtelen, hogy jól elszórakoztattuk egymást Ferivel. Poénokért sosem kellett a szomszédba mennünk. Legalábbis nekem nem, mert Feri – remélem, olvassa ezt a könyvet – folyton csak másolt engem. Mindig mondtam neki, hogy ne legyen már annyira esetlen, találjon ki valami újat, valami egyedit.

Mondana néhány példát, hogy a kevésbé unalmas perceiket mivel ütötték el?

Van egy-két jó történetünk. Például Feri futócipőit télen rendszeresen feltöltöttem vízzel, ami természetesen jégtömbként fagyott bele. Aztán megesett, hogy a tavaszi, nyári edzéseken a vízre szállást követően Feri cipőit gyorsan leszögeztem a stégre, Dunavarsányban pedig rendszeresen leragasztottam az ágya elé a papucsát. Remek pillanatokat szereztem ezzel magamnak. És remélem, neki is, így lesz mit mesélnie az unokáinak. Amúgy a viccet félre téve: tényleg jó kettős volt a miénk. Ha megnézi a magyar sportot vagy szűkebben a kajak-kenut: hány olyan páros van, amelynek tagjai vérig tudják sérteni egymást, nagy összeveszéseket élnek meg. Mi találtunk egy sajátos kommunikációt, poénokkal közvetítettük egymásnak az érzéseinket, az örömünket vagy éppen a kritikáinkat a másikkal kapcsolatban. Szerintem így jobban be is tudja fogadni, jobban meg is tudja élni az ember.

Ha a vízparti pletykáknak hinni lehet, gyerekként sem tartozott a mimózák közé.

Hát nem. Már az első versenyemet meg akartam óvni. Úgy tizenkét-tizenhárom évesek lehettünk, kétezer méteren indultunk, ráadásul úgy, hogy a hét elején mentünk le először a vízitelepre, akkor kezdtünk el ismerkedni a sportággal. Annyira újoncok voltunk a srácokkal, hogy még fordulni sem tudtunk. Természetesen tök utolsók lettünk a versenyben, sőt, mire célba értünk, a versenybíróság már össze is pakolt és hazament. Na, ezen én vérig sértődtem, mondtam is a többieknek, hogy óvjuk meg a futamot. Így kezdődött minden, a BSE-ben. Emlékszik még arra a vízitelepre?  Arra a nagy sóderdombra? Nem? Pedig arra vittük fel a négyest, és a tetejéről úgy csúsztunk le a vízbe, mintha szánkóztunk volna. Volt nagy öröm, amikor az edzőink meglátták, hogy tönkrevágtuk a hajó alját. Igen, valóban elég nehezen kezelhető kölyök voltam, de éppen ezért nekem találták ki ezt a sportágat. Imádtam a vízitelepet, a jó kis társaságot, és a srácokkal alig vártuk a pénteki edzések végét, hogy másnap indulhassunk Szentendrére sátrazni. Nagyon szép időszaka volt az életemnek. De valójában minden korszaknak megvolt a maga szépsége és a maga nehézsége is.

Melyik volt a legjobb?

Ha a kenuzás élményét és az eredményességet nézem, az atlantai olimpia előtti két évem. Hihetetlen volt megélni, hogy akármennyit edzhettem, egyszerűen képtelen voltam elfáradni. Ha tíz résztávunk volt, akkor is úgy éreztem, hogy még képes lennék kettőre-háromra. Nagyon jó érzés ennyire tudatában lenni annak, hogy kirobbansz az erőtől és bármit véghez tudsz vinni.

Például egyéni aranyat tud nyerni C–1 1000 méteren?

Na, az a duisburgi világbajnokság volt életem egyik csúcspontja. Az a győzelem ugyanannyit adott érzésekben, mint a sydneyi olimpia aranya. Ráadásul annak idején jóval erősebb és nagyobb volt a hazai mezőny, sokkal nehezebb volt egy-egy világversenyre kikerülni, mint mondjuk most, amikor szinte már csak egy döntőnyi versenyzőt lehet összekaparni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy egy időben versenyezhettem Kolonics Gyuriékkal, sőt korábban Vaskuti és Sarusi Kis ellen is. És hálás vagyok azért is, hogy ilyen sokáig a pályán tudtam maradni.

Az újabb sportága, a szánkózás vagy most éppen a bob afféle pótlék? Egy versenyző mindig versenyző marad, és egész életen át nem tud kibújni a bőréből?

Nem, ez egyáltalán nem pótlék. Már korábban is sokat néztem ezeket a sportágakat a televízióban, és mindig bennem volt, hogy egyszer szeretném kipróbálni. A száguldás élménye és az, hogy minden évben előrébb lépjek, igazi kihívást jelent. Itt is meg tudom élni a magam sikereit. Például amikor egy edzésen meg tudtam verni a németek legjobbját, Felix Lochot, az fantasztikus érzéseket adott.

Össze lehet hasonlítani a téli sportokban és a kenuzásban szerzett élményeket?

Felesleges mérlegre tenni őket, mert mást és mást jelentenek az életemben. Harmincöt évig kenuztam, az egyes olimpiai győzelem kivételével mindent megkaptam ettől a sportágtól, amelyben a mai napig úgy mozgok, mint a saját otthonomban. Még most, jóval negyvenen túl is lemegyek edzeni a hajómmal, és rendszeresen indulok a mastersbajnokságokon, mert kitörölhetetlen ez az egész életemből. Olyan nincs, hogy nincs kenu. A szánkó és a bob más világ, profibb közeg, profi versenyrendszerrel, amelyhez jó tartozni, aminek szintén jó részesévé válni.

Holnap Nagy Hideg-hegy!

A hagyományok szerint a szövetség szombaton ismét megrendezi a Nagy Hideg-hegy futást, amelyre több mint 1200 nevezés érkezett.

Hír

Szombaton az MKKSZ ismét megrendezi az őszi-téli felkészülést indító közös eseményét, a Nagy Hideg-hegy futást. A meredek terepen zajló közel 7.5 kilométeres futásra 46 tagszervezet több mint 1200 versenyzője adta le nevezését. Többek között rajthoz áll az olimpiai ezüstérmes Pauman Dániel, a világbajnok Vasbányai Henrik, Devecseriné Takács Kincső, Balla Virág és több U23-as és ifjúsági világbajnoki érmes is. Az eseményen más sportágak, így az evezés, az atlétika, a triatlon képviselői is tiszteletüket teszik majd.

A szervezők a célban teával és egy szelet csokival fogadják majd a futókat. A szövetség pedig a futáson résztvevő kajak-kenu szakosztályok között egy-egy darab kajakot és kenut sorsol ki.