Boros Adrián nem pihen. A pietermaritzburgi sikeres világbajnoki szereplés után ismét Dél-Afrika felé vette az irányt, ahol egy rangos maratoni versenyen állt rajthoz és lett bronzérmes – Carl Folscher helyett ezúttal Murray Starral. Adrián világutazása nem ér véget, hamarosan Sanghajban és Hongkongban rajtol, és ha minden jól megy, Ausztrália felé veszi az irányt. Olvassátok újabb beszámolóját.
„Szóval Fish River Canoe marathon! A világbajnokság után úgy döntöttünk az edzőmmel, Barina Józseffel, hogy mindenképpen el fogok indulni ezen a versenyen. Idén páros számot rendeznek, s úgy terveztem, hogy ezen a viadalon is Carl Folscherrel szerepelek, de ő sajnos nem tudott eljönni. Viszont ajánlott egy tapasztalt srácot, Murray Starrt, aki nem a leggyorsabb kajakos, ellenben az egyik legjobb kormányos a mezőnyben. Ismertem őt már előtte is, a Dusi maratonin többször is versenyeztünk együtt. Elég jó kormányosnak tartom magam, de ez a srác mégis felülmúl sok mindenkit a folyón, a két nap alatt, ami összesen 83 kilométer volt, egyszer sem hibázott! Az első napunk jól indult, elég nehéz zúgók vártak ránk, de simám lehoztuk mindegyiket. Mivel nem tudtunk előtte itt gyakorolni, úgy mentünk le egy-két helyen, hogy még nekem is elkerekedett a szemem, de stabilan ültünk a hajóban. Az első három helyen haladtunk mi is az Andy Birkett, Greg Louw, valamint a Stuart McLaren, Cirill Carré párossal. 38 km keresztül együtt mentünk, ami egy ilyen keskeny folyón nagyon nehéz, majd az egyik futószakasz után változott a tempó, és mi sajnos nem voltunk elég gyorsak, hogy ott maradjunk velük. A végére másfél perces hátránnyal, a harmadik helyen zártuk az első napot. A második nap elég magányosan telt, úgy nyomtuk, ahogy csak tudtuk, de nem sikerült előrébb lépni, de hátrább se. Túléltük az utolsó és egyik legkegyetlenebb zúgót (cradock wier), ami elég sok mindenkit felborít, s amitől nagyon féltem. Óriási közönség fogadott minket, akik hihetetlenül szurkoltak, s mi minden különösebb gond nélkül lejöttünk rajta. Onnan már csak négy kilométer volt hátra, és biztos voltam benne, hogy megcsináljuk. Óriási élmény ilyen helyen evezni és versenyezni, több mint ezer induló közül elsőre a harmadik helyen zárni. Nagyon boldog vagyok és annak is örülök, hogy egyre jobban mennek az itteni versenyek. Most már kezdek hozzászokni, hogy sok helyen dobogóra tudok állni, legyen az egyes vagy páros verseny. Gyönyörű évet zártam, mindenhol dobogóztam, stabil a formám, amit az edzőmnek köszönhetek, mert nagyon sokat segít. Remélem, ő is meg van elégedve a mi kis párosunkkal. A szezonnak még nincs vége, sőt, mondhatni, hogy új idényt nyitottam ezzel a versennyel. Két hét múlva Sanghajba utazok maratoni Világkupára, majd november közepén Hongkongban a szörfkajak világbajnokságon állok rajthoz. Utána, ha belefér az időmbe, Ausztráliában rajtolok. De egy biztos, a Dusit már most nagyon várom. Örülök neki, hogy nincs idő pihenni, menni kell és versenyezni tovább.”
