Boros Adrián az első külföldi győztese a Berg River Maratonnak

„A verseny előtt egy héttel utaztam ki Dél-Afrikába, hogy tudjak valamit gyakorolni a pályából, hiszen tavaly óta sok minden változott, például akkor magasabb volt a vízállás. A négynapos verseny nulladik napján egy 3.5 kilométeres időmérőt rendeztek, ami beleszámított az összesített időbe, és ez alapján soroltak be az első napra. Ami a vízállás miatt rövidített szakasz volt, akárcsak a második nap is. Az alacsony szint miatt 16, illetve 14 kilométerrel lett rövidebb a táv, vagyis 62 és 42 kilométert kellett letudni, aminek igazán örültem, mert pont ez a két nap nagyon taktikás rész, rengeteg a fa, ami alatt, mellett, felett kell átmenni vagy átmászni. Sok meglepetés is ért, több helyet sajnos benéztem, és az első napon ennek az lett az eredménye, hogy nem tudtam előnyt szerezni a helyiek ászával, Graeme Solomonnal szemben. Talán a második nap volt a legizgalmasabb, kilenc másodpercre rám indult Graeme és az volt a tervem, hogy nem hagyom feljönni, nem engedem előnyt szerezni, mert gyorsabb voltam, mint ő. De sajnos hibát hibára halmoztam, valószínűleg azért, mert túlságosan is akartam és emiatt rossz döntéseket hoztam a pályán. Egyszer rossz irányba is elmentem, de ebből végül egész jól jöttem ki. Viszont Graeme utolért, majd tíz percre rá beakadt egy fába a lapátom és beborultam. Kapaszkodhattam után, ami nehéz volt, hiszen ő ismerte a helyszínt, minden részletével én pedig nem. Ráadásul amikor utolértem nagyon rafinált volt, többször is előre küldött azt remélve, hátha hibázok. De szerencsére többet ez nem fordult elő, sőt az utolsó 8 kilométeren az egyik futás után ő rontott, és ezt kegyetlenül kihasználva a nap végére több mint három perces előnyt szereztem. De még mindig volt hátra két nap és 130 kilométer. Amelyen csak annyi dolgom volt, hogy Graeme mögött menjek, szinte hozzá kellett láncoljam magam, és tudtam: akkor nem lehet semmi baj. A leghosszabb a harmadik nap 75 kilométere volt, együtt haladva, okos versenyzéssel telt el ez a nap. A vízen töltött időből az fájt a legjobban, hogy amikor negyven kilométernél jártam, tudtam, hogy még három óra hátra van… Viszont az egész versenyzés legnehezebb pillanata az utolsó előtti nap este érkezett el. Mert tudtam, hogy vezetek és tudtam, hogy meg tudom csinálni, mégis óriási teherként nehezedett rám, hogy egy rossz mozdulaton elmehet az egész, és az sem segített, hogy mindenki azt mondta: a verseny történetében én lehetek az első olyan győztes, aki nem dél-afrikai. Az utolsó nap simán haladt, sokat dolgoztam, jó formában éreztem magam, a GPS alapján gyorsabb voltam, mint a többiek. Amikor befordultunk az utolsó kanyarba rengeteg nézőt láttam, és soha nem örültem ennyire célvonalnak, mint most. Az idén nagyon jó formában érzem magam, életem talán legjobb formáját hozom, de ezek az eredmények nem jönnek maguktól. Sokat segít az edzőm, Barina József, aki mindig ott áll és lesi minden egyes mozdulatom, és nagy hálával tartozom Mészáros Mártonnak és Gere Bálintnak, akik a felkészülésem elmúlt nyolc-tíz hetében mellettem voltak és nap, mint nap sanyargattak az edzéseken. Úgy gondolom, hogy miattuk tartok ott idén, ahol tartok. Nélkülük biztosan nem sikerült volna!”