– A sportág berkein belül mindenki tudja önről, hogy szívvel-lélekkel kajakos. A régi idők nagy csapatának egyik mozgatórúgója, szervezőembere…
– Á, dehogy! Csak voltam. Ma már nem mozgolódom annyira, mint régen. Mondhatom azt is, hogy az én időm már lejárt – kezdte szerénykedve Kovács László, a maconi világbajnokságon K-4 1000 méteren aranyat szerző, világ- és Európa-bajnoki ezüstérmes kajakos.
– A régi csapattársak, a barátok mást mondanak.
– A csapat még megvan. Ötven-hatvan éves barátságaim vannak, amelyekre nagyon büszke vagyok. Olyan emberekkel járunk össze, akikkel annak idején ifjúsági bajnokságot nyertünk együtt. Most is várom majd őket a születésnapi összejövetelre, amit két-három héttel el kell halasztanom az idén. Nem az egészségi állapotom miatt, mert azzal nincsen semmi gond, hanem azért, mert építkezem, betonozok, ácsolok két nyugdíjas barátommal, és a nyári lak, ahová a bulit szervezném, még nem készült el.
– Nyolcvanöt esztendősen még betonozik?!
– Mondtam, hogy nincs okom a panaszra. A sportos múlt jó alapokat adott, remekül érzem magam a bőrömben, s élem a nyugdíjasok nyugodt, vidám életét.
– Ha visszagondol a pályafutására, a világversenyeken elért sikereire, mire a legbüszkébb?
– Arra, hogy mindig is lelkes versenyző voltam. Amikor az időm engedte, már mentem a vízitelepre, ahol sötétedésig ott voltunk a csapattal, a barátaimmal. Persze a sport mellett dolgoztunk is, én például három műszakban, és ilyen háttérrel tudtam bekerülni a válogatottba. Talán csak egy szívfájdalmam van, hogy nem utazhattam el a római olimpiára, mert bevonták az útlevelemet. Az olimpia előtt egy Opel kadettet hoztunk be társammal, Nagy Lacival, s ezért megfosztottak minket a római indulás lehetőségétől. Helyettem a saját tanítványom, Kemecsei Imre versenyzett, de hát ezt is meg kellett élni. Ha azt kérdezi, elégedett ember vagyok-e? Azt mondom: abszolút. A háborús évek kivételével minden tökéletes volt, szépnek tartottam és ma is szépnek találom az életemet. Sikeres voltam a sportolóként, szakosztályvezetőként, és mindig sikeres voltam a munkahelyemen is. Ha újrakezdhetném, mindent ugyanígy csinálnék.
