Mégse

Azért az megérint, hogy Egerszegivel vagyok egy lapon

A 32 éves Kozák Danuta ötszörös olimpiai bajnok, és még vannak céljai a kajakozásban. Nem ébred minden nap terminátorként, teljesebb az élete, mióta gyereke van. Milyen volt kiscsikónak, mi esett rosszul neki, és mekkora nyomás, hogy mindig a csúcson legyen? Az Index készített vele interjút.

Hír

Úgy indult ez az év, hogy megkapta azt az elismerést, amit eddig még egyszer sem, noha ötszörös olimpiai bajnok. Az év legjobb női sportolójának választották. Fontos ez a díj önnek?

Örültem neki, szép díj, jó volt a kezembe venni, lesz helye a vitrinben. Ettől még vannak fenntartásaim, ahogy sokan másoknak is, hiszen almát és körtét kellene valamilyen racionális szempont szerint összevetni. Nem könnyű helyzet, mert nem könnyű összehasonlítani teljesítményeket, és valakik mindig hiányoznak, akiknek ott kellett volna lenniük, ott lett volna a helyük. Kicsit mindig keserű szájízzel hagyom el a helyszínt. A sportolók mindig a legjobbra törekednek egy évben, és újságírók szavaznak róluk, akik abban a versenyben nem vesznek részt, ahol a sportoló megméretteti magát.

Egy sportoló nem szépségversenyt szeretne nyerni.

A 2018-as teljesítményével kis különbséggel Hosszú Katinkát előzte meg, így került fel a neve a legjobbak közé.

Azon kevesek közé tartozom, akik a pályán jobban szeretnek átmenni elsőnek a célvonalon, mint egy szavazáson. Most jelképesen én szakítottam át először a célszalagot. A célom és a motivációm ettől még az marad, hogy a pályán legyek a legjobb. Hogy milyen díjakat kapok, annak tíz vagy húsz év múlva lesz jelentősége, ha lesz egyáltalán. Addig könnyebb a küzdéssel azonosulni.

Igen különleges éve volt a tavalyi, mert először nyert világbajnokságot édesanyaként. Egyesben, párosban és négyesben, amiben rajthoz állt, első lett. Megütötte a fülemet egy mondata. Jobban edzeni. Hogy kell ezt értelmezni? Hiszen nyilván eddig is keményen edzett, olimpiai aranyakat nem lehet véletlenül, szerencsével szerezni, ötöt különösen nem.

Azt éreztem magamon, hogy ki tudtam feszíteni a határaimat. Előzetesen azt gondoltam, hogy most már jobban nem lehet feszíteni, nem lehet jobban edzeni, most mégis sikerült egy szinttel feljebb emelni ezt az állapotot. Mindig fontos volt az edzés, de most annak az x időnek, amit a pályán töltök, azt szeretném, ha az első pillanattól az utolsóig legyen értelme. Ha már a gyerekemtől veszem el az időt, akkor ne legyen egy pillanatnyi felesleg sem benne. Minden másodpercet kihasználni. Ezt jelenti a jobban edzeni. Mondhattam volna azt is: máshogy. Ezzel persze nem degradálni szeretném a Zora megszületése előtti időszakot, csak ez a válasz a kérdésre.

Milyen nyomás az, hogy minden évben a csúcson akar lenni?

Tavaly ez alól felmentettem magam. Tavaly játszottam, nem vártam el sok mindent magamtól. Meg is lepődtem olykor, milyen jól ment. Idén már egész más a helyzet. Ha ezt sikerül kizárni, akkor át tudom lépni a határokat. Félnem nem kell már senkitől, sok mindent elvehetetlenül elértem már.

Épp ezért már csak önmagamért csinálom.

Élvezem, szeretem a kajakozást. Beleteszek mindent, amennyit csak tudok. A legtöbbet beleadni, ez az érzés nem változhat. Ha már nem így lesz, akkor érdemes elgondolkodni azon, mennyire szeretek még kajakozni.

A már említett három arannyal magasra tette a lécet. Mert ha akkor meg tudta csinálni, ha a szülés után nem okozott gondot a világelit legyőzése, akkor idén miért ne tudna ismételni? Jól gondoljuk?

Hallom én is, ha Danuta jó, akkor az három arany. Mintha nem is lenne verseny, mintha mások nem akarnák ugyanazt az aranyat megnyerni. Holott még itthon is hatalmas konkurencia van, amilyen a világban egyetlen más országban sincs. Érzem én is, hogy rám teszik ezt a dolgot. Mivel tavaly pihenőévből jöttem vissza, ha nem nyerek semmit, akkor sem lehet egy rossz szava sem senkinek. Így, hogy nyertem, megértem, hogy természetesnek látszik az idei sikeresség is.

Önmagára is szokott egy kis nyomást helyezni?

Olyan típusú ember vagyok, hogy nem érdekel a sajtó, még kiscsikó koromban, ha érdekelt is, az már a múlt, most befelé fordulok inkább. Tudatosan teszem, nem szoktam interjúkra jelentkezni, nem posztolok, merre járok.

32 éves lett idén januárban. Mit gondol, több kell öntől, hogy idén is a legjobb legyen?

Több, mert idősebb lettem egy évvel. Jönnek a fiatalok, és az idősebbek is oda fogják tenni magukat, nem akar senki lemaradni a szegedi vb-hangulatról. Ott vannak még az új-zélandiak is, egyre közelebb érnek hozzánk, többet kell beletenni, hogy megmaradjon a távolság. Tavaly a párosban olyan közel voltak, hogy azt hittem, ők nyerték. A négyest biztosabbnak éreztem.

Miben kíván még többet ez az év?

Elsősorban a regenerációra kell jobban figyelni. Tavaly többet fel kellett kelnem, ha Zora éjjel még nem aludta át az éjszakát, vagy éppen beteg volt. Ahogy idősödünk, a regenerációnak mindig nagyobb és nagyobb jelentősége lesz, és azzal sokat is lehet nyerni.

Szegeden idén világbajnokságot rendeznek. Mire gondol, ha ezt most, hónapokkal korábban meghallja?

Remélem, jó sok szurkoló kijön. Miattuk edzünk nap mint nap, szeretem a hangulatos versenyeket. 2011-ben, a legutóbbi hazai vb-n szerepelhettem először egyesben. Nagyon szerettem volna bizonyítani, de második lettem ötszázon a rossz rajt miatt. Nagyon csalódott voltam, nagyon rosszul esett, hogy az ezüst jutott nekem. Utána fel kellett még pörögnöm, ami sikerült is, mert Kovács Katival a kétszázat megnyertük.

Úgy érzem, hogy jó volt az a pofon, jókor jött, London előtt.

Sőt, ha jobban belegondolok, az olimpia előtti években pofonokat szoktam kapni, Rio előtt is volt egy, akkor egyéniben nem is jutottam ki a vb-re. Ha tanulsz valamiből, az csak jó. De most azért az lenne a terv, hogy jó élménnyel közelítsek az olimpia felé.

Érzi még ugyanazt az örömöt, mint mikor elkezdte a sportolást?

A hazai válogató első helyének nagyon tudtam örülni tavaly. A nemzetközi versenyen, különösen a vb-n hiányzott az eufória a győzelmeim után. Inkább amolyan megnyugvás volt. Ahogy célba értem, az volt az első gondolatom, hogy rendben van, megcsináltam, túl vagyunk rajta, de most már menjünk haza Zorához, mert vár engem. Ha nem nyertem volna, az persze piszkálta volna a csőrömet. Mert oké, rendben, mehetek a családhoz, anyuka lehetek, de nincs meg az arany, azt más vihette haza.

És az öröm?

Nem akartam megkerülni a választ, nem jellemző rám. Hullámzóak az érzéseim. Néha nehéz. De ez is változik. Nehéz volt az idei télen egy-két időszakon átevickélni, de ebben ez az új környezetben, Dél-Afrikában minden feloldódott.

Nem mondom, hogy minden napomat úgy kezdem, mint egy terminátor.

Mert valamikor nehéz felkelni, elfáradok én is. Ha viszont kipihenem magam, és tiszta fejjel végiggondolom, hogy ebben vagyok tehetséges, és van mit keresnem még a világban, akkor persze hogy szeretném megmutatni, ahányszor csak tudom.

Láttam itt mosolyogni itt az egyik edzés után, ahogy kiszedte a hajóját, ahogy utána gondosan törölgette. Lehet, hogy annak örült, hogy vége volt az aznapi penzumnak, de inkább úgy tűnt, hogy tényleg élvezte.

Van olyan edzés, hogy egy hétig nem szeretnék kajakozásra gondolni. Akkor viszont jön egy finom ebéd után, egy kis pihenő, és minden megváltozik.

Otthon folyamatos beszédtéma a kajak?

Ha akarnánk, sem tudjuk kikerülni, bármennyire szeretnénk. Ha össze kell szorítani a fogaimat egy edzésen, azt észreveszi a férjem délután is, amikor már együtt a család. Ettől még igyekszünk kiiktatni, amennyire csak lehet.

Amikor az ön egyedi stílusáról beszélünk, azt szokták mondani, hogy törzsből evez. Hogy lehet hétköznapivá tenni ezt a jellegzetes stílust?

Nem könnyű feladat. Sokan törzsből eveznek, hogy én jobban használom a törzsem, az adottság is, de jó alapokat is kaptam. De hozzáteszem gyorsan, nekem se megy könnyen mindegyik edzésen. Nem mondom, hogy kiabálnak velem, de erőteljesen a tudtomra adja Bécó, hogy mit kellene csinálnom. Van, hogy nem annyira dinamikus az evezésem, amennyire ő szeretné. Gyerekkorom óta ezt csinálom, de mindig lehet finomítani és technikázni. Kell is.

Mindkét modellt kipróbálta, lett olimpiai bajnok úgy is, hogy csoportban készült, ahol a falkaszellem összes pozitív hatása érződött, és lett úgy is, hogy az edzője csak önre figyelt. Melyik tetszik jobban?

Most már egyértelműen a jelenlegi felállás. Az elején féltem egy kicsit. Fazekas Kriszta is egy per egyben készül a férjével, most Szabó Gabi Tóth Lászlóval, nem annyira ritka ez.

Számomra a férjem a legjobb edző.

Azt gondolom, hogy mással is sikeres lenne, nem csak velem.

Csatlakozhatna valaki önökhöz?

Megbeszélnénk, és tisztáznánk, milyen érvek, valamint ellenérvek vannak. Nem utasítanám el azonnal, ez biztos.

Mióta a férje Somogyi Béla? Lemaradtunk valamiről?

Márciusban ünnepeltük, hogy 14 éve vagyunk együtt. 2017 tavaszán hivatalosan is összeházasodtunk. Addig kevesebb volt az időnk, amikor kiszabadultunk az olimpia után, rögtön bepótoltuk, és már úgy született meg Zora, hogy férjhez mentem.

Somogyi Béla (balra) az Év edzője lett

Melyik volt a legboldogabb éve?

Rio a tavalyi felett van, vagyis 2016. Akkor nem egy pillanatra, hanem hosszabb távon nem érdekelt, hogy mi lesz jövőre, azokat a sikereket át tudtam sokkal jobban élni.

Le tudtunk nyugodni, nem a kajak volt az első.

Tavaly máshogy jöttem le a vízről. Megnyugvással, de azzal a távlati tudattal, hogy az olimpia előtt lesz még egy vb, ahol szintén jól szeretnék menni.

Ötszörös olimpiai bajnok, mit jelent önnek? Tudom, hogy nem szokta olvasgatni az újságokat, nem szokta böngészni a statisztikákat. Be szokott villanni ez a kivételes teljesítmény?

Be szokott villanni, és jó érzés, nem árulok el ezzel nagy titkot. Remélem, nem ciki ezt bevallani. Nem mondom, hogy egyre gyakrabban, de olykor találkozom ezzel az adattal. Nem napi téma, nincs a névjegykártyámon, hogy mit értem el eddig, még csak öt karika sem.

Ön a harmadik magyar nő, akinek sikerült ez a bravúr.

Jó érzés ott lenni egy olyan társaságban, ahol Keleti Ágnes és Egerszegi Krisztina van. Gyerekként is felnéztem rájuk, nem változott ez az érzés, és akárhogy is alakul a pályám, felnézek rájuk ma is. Nem azért kezdtem el sportolni, hogy akár csak egy aranyam is legyen. Olykor azt érzem a parton, hogy

ugyanaz a kislány vagyok, aki elkezdett kajakozni a KSI-ben,

bár az is be szokott villanni egy-egy képre, mennyi minden történt azóta. Az ősszel jött hozzánk egy autogramgyűjtő. Eszméletlen mennyiségű köteget hozott, amiket aláírtam. Akkor volt szerencsém egy olyan lapot aláírni, amin a mi hármunk arcképe volt. Azt sem tudtam, hogy van ilyen. Megérintett a pillanat. Kevésszer éreztem olyan bizsergést. Csináltam róla magamnak is egy fotót.

Szeretne kikerülni ebből a társaságból?

Mint sportoló csak célok vannak előttem, és valahogy mindig olimpiai ciklusban gondolkodunk. Lehet, hogy tudok még nyerni, attól viszont a Keleti és Egerszegi iránti tiszteletem nem változik.

A német Birgit Fischer nyolc olimpiai arannyal fejezte be. Mennyire reális cél, hogy őt behozza?

Célokat könnyű kitűzni. Kimondani is könnyű, hiszen ezek csak szavak. Vannak 10 éves kislányok, akik egy álommal mennek a vízitelepre, olimpiai bajnokok szeretnének lenni. Én nem így mentem le. Ezért is furcsa kimondani, hogy milyen hátborzongató távlatok vannak még, Furcsa, hogy Fischerről beszélünk, aki egy legenda. Végiggondoltam már, hogy utolérhetem. Előtte azonban még a hat a cél, és még utána is ott van Gerevich Aladár héttel. Ám mindezek előtt van még, hogy először is edzeni kell, később ráérünk büszkének lenni.

Mekkora szava van a négyeshajónál vagy a párosban? Vezérnek tekintik?

Szeretném azt hinni, hogy csak egy vagyok a négyből. Ám amikor az edzők megkérdezik, na, hogy éreztétek a pályát, akkor először rám néznek.

Lehet, hogy ez logikus, de én is csak egy fogaskerék vagyok.

Ha elsőnek én is beszélek, mindenki másnak is el kell mondania az érzéseit, a véleményét, nemcsak egy főnöknek tekintett valakinek, mert mindig az a jó, ha négy ember mondja el a meglátásait, mert csak együtt juthatunk valamire. Nem olyan nehéz négyest evezni, alkalmazkodni, eleve gyorsabb a víz a második beülőben, az én dinamikám, a lassúbb, de erőteljesebb mozgásom ott érvényesül a legjobban. Le is tudom követni a többiek mozgását. Én is azért teperek, hogy bekerüljek a négyesbe. Egy hajóban evezünk, hogy mást ne mondjak (nevet).

Kiváló kezdés a férfi sprinterektől

Világsztárok legyőzésével nyitott Birkás Balázs és Tótka Sándor K-1 200 méteren a tokiói előolimpián. C-1 1000 méteren Kiss Balázs is megszerezte az előfutamban egy világbajnok skalpját, női kenu párosban pedig jól kezdett a Balla Virág, Takács Kincső 500 méteren. Minden számban szerepelhet majd magyar versenyző a vasárnapi zárónapon.

Hír

Gyors esővel, és villámgyors Birkás Balázs továbbjutással indult az utolsó előtti, egyébként viszonylag szélmentes nap a tokiói tesztversenyen. A sprinttáv kétszeres világbajnoka K-1 200 méteren rögtön az első előfutamból került be, a szám riói ezüstérmesét, Maxime Beaumont, valamint az 500 méteren világbajnok cseh Josef Dostalt legyőzve a holnapi középfutamba.

“Nem gondoltam, hogy egyből a középdöntőbe juthatok, miután nehéz előfutamba kerültem, ráadásul napok óta

alig alszom a köhögéstől,

annyira megfáztam a hét elején. Szintén gondot okoz, hogy nem tudok olyan formájú hajóban versenyezni, mint a sajátom, ezért úgy számoltam, hogy majd a reményfutamból továbbjutnok, ehhez képest elindultam, aztán néztem, hogy nem nagyon jönnek a többiek, így gondoltam, hogy akkor meg kell nyerni az előfutamot” – mondta Birkás Balázs.

Az olimpia jellegű lebonyolítás miatt a selejtezők első két helyezettje jut egyenes ágon tovább, de csak a középdöntőbe, a többi versenyező pedig az elődöntőben (reményfutamban) folytathatja. A középdöntőket és a döntőket egy napon rendezik.

A K-1 200 méter másik előfutamában a szintén kétszeres vb-győztes Tótka Sándor lemásolva csapattársa, Birkás Balázs teljesítményét, futamgyőztesként jutott tovább. Ebben az előfutamban sem akárkiket kellett legyőzni, Tótka mögött a második a litván világbajnoki ezüstérmes Seja lett, a harmadik pedig a németek olimpiai bajnoka, Ronald Rauhe.

Medveczky Erika tegnap bronzérmet szerzett párosban Gazsó Dorkával, de annak az egységnek sem volt sima útja a döntőig, ahogy most a nyolcszoros világbajnoknőnek K-1 500 méteren sem. Az előfutamban csak negyedik lett, a reményfutam megnyerésével azonban kvalifikálta magát a holnapi középfutamba. Ha Erika egyesben is úgy lépked előre, mint párosban, akkor vasárnap ott lehet a döntőben.

“Nem fekszik nekem ez a típusú Nelo hajó, amit itt kaptam, otthon is próbáltam, de billegek benne. Ehhez képest annak is örülök, hogy bekerültem a középfutamba” – mondta óvatosan Medveczky Erika.

Lucz Anna harmadik lett a selejtőzben, a reményfutamból pedig nem jutott tovább K-1 500 méteren.

C-2 500 méteren a Balla Virág, Devecseriné Takács Kincső páros viszont futamgyőztesként jutott tovább. Miután ebben a számban kevésbé népes a mezőny a tesztversenyen, így ők ezzel egyből bejutottak a döntőbe.

Egyáltalán nem készült idén az 1000 méteres távra Nádas Bence és Kuli István, ennek megfelelően kissé nehezen rázódnak bele a nemzetközi mezőnybe párosban. Ötödik helyet szereztek az elő-, és a reményfutamban is, így holnap folytathatják a középfutamban.

Jól kezdett viszont C-1 1000 méteren Kiss Balázs,  Fuksával nagyot meccselve, és a cseh világbajnokot legyőzve lett második a fehérorosz Piatrou mögött az előfutamban, ezzel egyből kvalifikálta magát a holnapi versenynapra.

“Zsákban van Fuksa

– mondta boldogan a partra érve a fiatal kenus, aki kisebb hajóban versenyzett, mint otthon szokott, de ez sem zavarta verseny közben. – Volt egy szakasz, amikor elbizonytalanodtam, és arra gondoltam, hogy ráülök a harmadik helyre, aztán a cél előtt láttam, hogy kiengedtek egy kicsit, és indítottam egyet. Szerintem Fuksát is megleptem azzal, hogy becsúsztam elé, nagyon örülök, hogy összejött.”

Eggyel nehezebb utat járt be Adolf Balázs. Az 5000 méter világbajnoki ezüstérmese becsülettel küzdött 1000 egyesben, az előfutamban harmadik, a reményfutamban pedig második lett a kanadai Oldershaw mögött, így holnap ő is ott lesz a középdöntőben.

A csúcsforma után is van élet

Csütörtökön megkezdte szereplését a magyar kajak-kenu válogatott Tokióban, az előolimpián. Bár a mieink közül többen két hetes pihenő után érkeztek, és az időeltolódás utáni átállás is sokakat megviselt, a csapat szereplésére eddig mégsem lehet panasz, hiszen minden magyar egység bejutott a középfutamba. C-2 1000 méteren pedig a Kiss Balázs, Dóri Bence páros - némi meglepetésre - rögtön a döntőbe került.

Hír

“Nesze neked hátszél” – mondta nevetve Balla Virág, amikor reggel megérkezett a tokiói versenypályára, hivatalos nevén a Sea Forrest Waterwayre, hiszen az eddigi hírek arról szóltak, hogy jellemzően hátszeles a pálya, csütörtökön viszont jelentős szembeszél fújta a sávokat.

Ennél nagyobb baj, hogy a verseny szervezőit mintha váratlanul érte volna, hogy elindult az előolimpia. A legnagyobb gondot az okozza, hogy az eseménynek nem működik olyan hivatalos honlapja, amelyről követhető lenne a versenyműsor, illetve a szokatlan, és állandóan változó időrend, így a csapat tagjai egymást kérdezgetik arról, hogy pontosan mikor kezdődnek a futamok.

Hüttner Csaba szövetségi kapitánynak, és Boros Gergely csapatvezetőnek pedig napok óta az okozza a legnagyobb fejtörést, hogy a magyarok szállásától nem megy versenyzői (shuttle) busz a pályára.

A kapitány hiába kért apró módosítást a buszok menetrendjén, a szervezők japános udvarissággal ugyan, de visszautasították, így a magyarok taxikba zsúfoldova kénytelenek megtenni a 10-15 perces utat a pálya, és a hotel között. Még szerencse, hogy maga a szálloda minden igényt kielégít, ami azért különösen fontos, mert a csapat a tervek szerint az olimpiai alatt is ugyanitt lakik majd.

Szintén fejtörést okoz, hogy az előolimpia időrendje alaposan eltér a többi világversenyen megszokottól. Egy világbajnokságon vagy egy Eb-n általában elő- és középfutamokat rendeznek, majd jönnek a döntők, az olimpiai lebonyolítás azonban egészen más. Tokióban az előfutamok első és második helyezettje egyenes ágon csak a középfutamokba juthat be, míg a többiek reményfutamba kerülnek, ahonnan szintén be lehet kerülni a középfutamokba.

Ennek megfelelően Gazsó Dorkának például igen nehéz napja volt csütörtökön, hiszen K-1 200 méteren, valamint Medveczky Erikával párosban K-2 500 méteren is egy elő-, és egy reményfutam után jutott be a pénteki középfutamba, vagyis négy pályát ment ma, ami élesben, a 2020-as tokiói olimpián már túlzott megterhelés lehet bármelyik versenyzőnek.

“Mesélhetnénk úgy is, hogy párosban pihentünk az előfutamban, hogy nekem utána legyen erőm az egyes reményfutamra – viccelődött Gazsó Dorka, miután párjával K-2-ben is bejutottak a középfutamba. – Valójában mi tegnap ültünk össze először Erikával, kellett két ötszáz méter, hogy valamennyire összecsiszolódjunk.”

“Rengeteg hal van, és nagy rajokban mennek a pályán,

kicsit olyan, mint egy dunai örvény. Néha pedig felpattan a vízből egy 30-40 centis példány, és ugrik egy fél méterest. Tavaly a Holt-Tiszán éppen csak túléltem egy hatalmas sneci-támadást, úgyhogy nem örülnék, ha egyszer csak beugrana a hajóba egy ilyen, de sajnos reális esély van rá” – folytatta a nyolcszoros világbajnok Medveczky Erika, aki hozzátette, hogy a szerdai edzésen egy hal annyira meglökte a hajójukat, hogy azt hitte, a párja kormányzott félre.

Csütörtökön a többi női versenyzőnk sem feszült meg igazán az előfutamokban, K-1 200 méteren Lucz Anna először harmadik lett, majd a reményfutam megnyerésével lépett tovább, csakúgy mint Devecseriné Takács Kincső C-1 200 méteren. Balla Virág a női kenusoknál pedig két negyedik hellyel került a középfutamba.

Az előolimpia első napján nagyon magabiztosan versenyeztek a férfiak is. A K-1 1000 méter friss világbajnoka, Kopasz Bálint megmutatta az előfutamban, hogy őt jelenleg a nehéz körülmények sem tudják megzavarni. Simán nyert az erős szembeszélben, annak ellenére, hogy hátszél-menőnek tartja magát, még úgy is, hogy egy számára új hajóban versenyez Tokióban.

“Nem igazán találtam még meg a megfelelő beállításokat, de ettől függetlenül jól mentem. Ez egy tesztverseny, amiről úgy tudok igazán hasznos tapasztalatokat szerezni, ha élesben megyek, megfelelő tempóval és csapásszámmal” – mondta Kopasz Bálint, aki várhatóan a holnapi döntőben is összecsaphat legnagyobb ellenfeleivel, a portugál Pimentával, valamint a fehérorosz Yureniával.

A nap talán legkellemesebb meglepetését C-2 1000 méteren a Kiss Balázs, Dóri Bence egység szerezte. Dóri Bence egy sérülés miatt kénytelen volt kihagyni a szegedi világbajnokságot, és most sem teljesen egészséges, ennek ellenére második helyen értek célba az előfutamban, ami kenu párosban rögtön döntőt ért.

“Nagy a meleg, magas a páratartalom, ugyanakkor a belső tereket, és a járműveket elég hidegre hűtik a helyiek, így könnyű összeszedni egy náthát – mondta Dóri Bence. – Ez azonban szerencsére nem hátráltat abban, hogy naponta meghajtsak egy 1000 méteres pályát. Bár mi is hetekkel a csúcsformánk után vagyunk, ennek ellenére jól ment alattunk a hajó.

A döntőben oda fogjuk tenni magunkat rendesen,

szeretnénk bizonyítani a szakvezetésnek, hogy ott lehetünk az élmezőnyben. Sok érzés felgyűlt bennem, a családtagjaimanak is tartozom annyival, hogy értük is versenyeznek, mert az elmúlt tíz hónap nagyon embert próbáló volt. Ők is itt lesznek velem a hajóban, együtt csináljuk meg a holnapi 1000 métert.”

Magyar idő szerint péntek hajnali kettőtől a csütörtökön továbbjutó versenyzők középfutamaival és döntőivel folytatódik a tokiói kajak-kenu előolimpia.