Mégse

„Az elvégzett munkában hiszek”

Nevedben a sorsod – tartja a bölcsesség, amely Vízi Gábor esetében feltétlen megállja a helyét, hiszen a Dunaújvárosi Kohász egykori versenyzőjét sem a katonaság, sem egy drasztikus munkáltatói döntés, sem egy hasonlóképp megsemmisítő erejű betegség nem tudta véglegesen elválasztani attól, hogy kenus edzőként tevékenykedhessen. A Rácalmás SE trénerével hetvenedik születésnapján beszélgettünk.

születésnap
Hír

– Nem példa nélküli ugyan a sportágban, de ettől még óriási fegyvertény, hogy ma is aktívan edzősködik. Az Ön esetében ez minek köszönhető?

– Biztosan sok összetevője van, de a legfontosabb, amit szeretnék kiemelni, hogy miután nyugdíjba mentem a vasgyárból, ahol dolgoztam, megbetegedtem. Halálos betegséget kaptam, vastagbélrákot. Akkor keresni kezdtem, hogyan gyógyulhatnék meg és találtam egy olyan embert, aki műtét és kemoterápia nélkül talpra állított. A mostani erőnlétemhez az is hozzájárul, hogy azóta a tőle tanult elvek szerint élek.

– Választhatta volna az aktív, de kényelmesebb nyugdíjas életet is, edzői kihívások nélkül …

– Negyedik éve lesz, hogy megkerestek a Rácalmás SE-től azzal, hogy szeretnék a kenus szakágat fejleszteni, vállalnám-e a feladatot. Megkérdeztem a korábban engem kezelő Kovács-Magyar Andrást is, mi a véleménye, bevállaljak-e a betegségem után egy ilyen megbízatást. Azt válaszolta, hogy kimondottan javasolja… Meghánytam-vetettem magamban is a dolgot, aztán igent mondtam. Így kerültem vissza a sportágba.

– Annak idején, fiatal srácként hogyan kezdődött a sportpályafutása?

 – Dunaújvárosban egy olyan háztömbben laktam, ahol huszonegy lépcsőház volt és az ottani egykorú srácokkal – voltunk jó páran, vagy tizenöten – elhatároztuk, hogy lemegyünk a Dunára és kajakozni fogunk…

– Sok kenus történet indult így…

 – Igen, ugyanis a telepen azt mondták, hogy csak kenuzni lehet, így hát azt kezdtük el. Csináltuk is lelkesen, de egy idő után már csak ketten maradtunk a barátommal, a többiek lemorzsolódtak.   ’66-ban aztán közbeszólt a katonaság, elvittek határőrnek 27 hónapra. Amikor leszereltem,  megpróbáltam visszatérni a versenyzéshez, de nem igazán sikerült

– Itt akár egyszer s mindenkorra véget is érhetett volna ez a „vízi-történet”…

– Akár így is történhetett volna, de pár évvel később, 1978-ban megkerestek az egykori sporttársak, volna-e kedvem edzőként visszatérni közéjük. Főállásban maradtam a munkahelyemen, ahol villamosgép-szerelőként és tekercselőként dolgoztam, majd délutánonként háromtól minden nap edzést tartottam. Sikeresen dolgoztunk a versenyzőimmel egészen 2004-ig, amikor váratlanul kirúgtak a tanítványommal együtt, aki csak harmadik lett az EB-n és nem jutott ki az olimpiára. Aztán szerettem volna visszatérni, de akkor nagyon megharagudtam és végül csak 2014-ben kerültem vissza.

– Kikre a legbüszkébb a mindenkori tanítványai közül?

– Sok tanítványom volt és mindre büszke vagyok. Ha a nemzetközi szintű eredményeket nézzük, akkor Pálizs Attila nevét emelhetjük ki, aki világbajnok lett és olimpiai helyezett, valamint Malomsoki Sándort, aki ifi és felnőtt világbajnok. A mostaniak közül pedig Horváth Benedek, Bucsi Bence és Bucsi Bálint emelkedik ki a csapatból, ők mindhárman ifi válogatottak.

– Az általános szakmai elmélet mellett milyen sajátos, „vízigáboros” elvek szerint készíti fel a versenyzőit?

– Az elvégzett munkában hiszek, meg a jó technikai képzésben. Amit belefektet az ember, abból lehet kivenni az eredményt. Nekem volt valaha egy nagy munkabírású edzőm, Nagy György, aki anno a tokiói olimpiára készült, ő képviselte ezt és ez a példa meg is maradt bennem örökre.

– Nyilvánvaló, hogy az idő múlásával változnak a dolgok szakmai vonalon és az egyén szintjén is. Mi a legnagyobb változás, mi az, amit másképp csinál ma, mint korábban, a betegsége előtt?

– Mára teljesen általánossá vált a különféle tudományos alapokra épülő technikai kütyük használata, amikről bizonyos formában már korábban is volt ugyan ismeretem, de most már alapvető kellékeknek számítanak a sportágban. Ezek használatát nekem is be kellett építenem a magam rendszerébe, kiegészítve velük mindazt a tapasztalatot, amit negyven év alatt összegyűjtöttem. A technikai eszközök és a hozzájuk kapcsolódó módszerek tekintetében én sokat tanulok a fiatal edzőkollégáktól, ők meg meríteni tudnak az én szakmai tapasztalataimból, ami nagyon jó érzés. Az ifi VB edzőtáborában ez nagyon működött.

– Milyen egy átlagos napja?

– Hű, az eléggé macerás. Van két kertünk, az egyik Kulcson, a másik Kunszentmiklóson. Egyikből be, a másikból ki; nő a gaz rendesen, permetezni is kell, igaz, már ott is csak természetes szereket használunk mérgek helyett. Egészen más íze van így a gyümölcsnek. Aztán ott vannak az edzések is. Most ugyan szabadságon vagyok, de kedden már kezdünk készülni az ORV-re.

– Hogyan ünnepli a kerek dátumot?

– Családi körben. Van három fiam – korábban mindhárom kenuzott – és öt unokám. Lesznek hagyományos fogások is, de azért készítünk olyan ételeket, amelyek kimondottan egészségbarátok. A betegségem következtében miatt teljes pálforduláson mentem át. Teljesen más a lelkivilágom, de főleg az étkezésem és ezen a téren a családnak is próbálunk példát adni.

– Milyen sportbéli pillanatokra emlékszik vissza legnagyobb örömmel a születésnapi torta fölött?

– Nem is annyira eseményekre, mint magukra a versenyzőimre gondolok vissza jó szívvel, függetlenül attól, hogy milyen eredményt értek el. Amikor találkozunk az utcán, mindig jó előre köszönnek és ez mindig nagy öröm számomra.

Jóga, Japán, YouTube – így készülnek a Jövő Reménységei

Jelenleg a világ több pontján szétszóródva készülnek a Kolonics Alapítvány Jövő Reménységei programjának 2019-es nyertesei. Merre járnak, hol tartanak a felkészülésben, miből merítenek motivációt és miben segítette őket eddig az elnyert támogatás?

Hír

A Kolonics Alapítvány számára kiemelt fontossággal bír a tehetséggondozás, legyen szó az élsport befejezése után következő időszak megalapozásáról vagy a sportkarrier alatti támogatások megszerzéséről és kiosztásáról. Ez utóbbiról szól a Jövő Reménységei Program, amelyben feltörekvő fiatal kajak-kenusoknak nyújt támogatást az alapítvány, az eredményesség mellett figyelembe véve a sportolók szociális hátterét is. A megnövekedett magánadományozói hajlandóságnak köszönhetően idén először emelhettünk a létszámon, így 2019-ben már nyolc tehetség részesült az ösztöndíjban. Most őket szólaltatta meg a Kolonics Alapítvány honlapja a téli felkészülés sikerességéről és a kitűzött céljaikról, bepillantva a dolgos mindennapokba.

Kőhalmi Emese, KSI:
„Az alapozás kemény munkával telt: hajnali úszások, kondi, sík és nagy-hideg-hegyi futások, jóga, sok nyújtás és az elmaradhatatlan gyógytorna tette változatossá a téli programomat. Az időszak másik fontos eseménye az a komplex dietetikai program, amit a Kolonics Alapítvány támogatásának is köszönhetek.

A dietetikai vizsgálatok, a kitűnő minőségű bioélelmiszerek, a vitaminok és ásványi anyagok beszerzése elengedhetetlen és sok kiadást jelent.

Jelen pillanatban igen nyárias körülmények között gyűjtjük a kilométereket Pretóriában. Nagyon hálás vagyok az egyesületemnek és az MKKSZ-nek is, hogy a válogatott csapattal tarthattam Dél-Afrikába. Összeségében úgy érzem, a felkészülésem nagyon jó úton halad. A mért eredmények folyamatosan javuló tendenciát mutatnak, majdnem minden területen sikerült fejlődnöm. A motivációt elsősorban a kajakozás szeretete és az elmúlt évek sikerei adják. Bár néha azért érzem ennek a terhét is, nem könnyű a tavalyinál sikeresebb szezont zárni, így nem leszek elkeseredve, ha „csak” a szinten tartásra futja.”

Máró Anna, Tiszaújvárosi Kajak-Kenu és Sárkányhajó Egyesület:
„Összességében jól sikerült a felkészülés, de akadtak nehézségek is bőven:

eltört a kisujjam, begyulladt a csonthártyám, de ezeken már túl vagyok.

Szerencsére edzőm, Betlenfalvi István kitalált olyan gyakorlatokat, hogy a fejlődésem töretlen maradjon, így ezek az akadályok még jobban megerősítettek mentálisan. Sikerült növelni az izomtömegemet is, és kilométerben sincs hiány, hiszen február végen már vízre szálltunk Tiszaújvárosban, és most ért véget a horvátországi edzőtábor, ahol 12 nap alatt 320 kilométert eveztünk a társaimmal. Az alapítványtól kapott ösztöndíjamat erre a táborra költöttem, ami nagyon nagy segítség, egyrészt mert a családom nem tudta volna finanszírozni, másrészt az itteni kora tavaszi időjárás és a környezetváltozás hosszú időre feltöltött energiával. Az idei cél az, hogy túlszárnyaljam a tavalyi eredményeket: bekerüljek az ifjúsági világbajnokságon induló négyes hajóba – de mindig a következő megmérettetésre koncentrálok. Ehhez a csapattársaim, edzőim, szüleim és a körülöttem álló szakemberek adnak nap mint nap motivációt, ők inspirálnak, ösztönöznek a mindennapok során.”

Csorba Zsófia, NKM Szeged VE:
“A felkészülés jól sikerült, bár egy komolyabb betegség hátráltatott a téli munkában. Szerencsére már túl vagyok rajta, utolértem magam, és úgy érzem, előrébb is tudtam lépni. A tervek szerint az év első edzőtábora az áprilisi válogatott összetartás lesz, de az NKM Szeged VE női kenus csapatával február óta folyamatosan vízen vagyunk, ha esik, ha fúj, mi akkor is evezünk a Tiszán, gyűjtjük a kilométereket. Idén is szeretnék több világversenyre kijutni, elsődleges célom az ifjúsági Európa-bajnokság, az Olimpiai Reménységek Versenye és az ifjúsági maratoni világbajnokság. A hazai és a nemzetközi mezőnyben is szeretném megmutatni, hogy sokat fejlődtem. Engem az év elején leginkább az motivál, hogy nem tudom, ki mennyit fejlődött a téli munka során, így nem tudom, mire számíthatok az első versenyeken. A Jövő Reménységei ösztöndíjból tudtam magamnak vásárolni egy nagyon profi pulzust mérő órát, ami a pulzuskontrollos edzéseknél nagyon sokat segít, ezt szeretném ezúton is megköszönni. Egyelőre itt tartok, és

hajtok tovább, mint egy gőzmozdony.”

Gönczöl Laura, PACS-PACS SE:
„A téli felkészülés, érzéseim szerint, egész jól sikerült, mert a fizikai felmérőn a negyedik helyen végeztem, ami a kenus lányok között az első helyet jelenti. Mi jelenleg itthon készülünk, a jó idő miatt úgy gondoltuk, nem szükséges elutaznunk, hiszen nagyjából négy hete vagyunk vízen. Majd áprilisban, akkor lesz a válogatott edzőtábor. Idén szeretnénk megcélozni a nemzetközi versenyeket, hogy pontosan melyiket, az majd az év során derül ki. Tavaly kijutottunk az ifi Eb-re, ez az idén is a célok között szerepel az ORV mellett, és ha ezen kívül más is sikerül, annak nagyon örülnénk. A legnagyobb motivációmat az jelenti, hogy minél jobban tudjak teljesíteni, ebben segít az apukám, aki az edzőm is egyben. Ő maximálisan motivál mindenben, főleg azzal, hogy minden edzésen próbál vízre vinni minket, ami a téli kihagyás után nagyon nagy boldogságot és rengeteg erőt ad.

Az eddigi támogatásból sportruhákat és étrendkiegészítőt vettem,

mert a sok edzés mellett a táplálkozásomra is próbálok egyre nagyobb figyelmet fordítani.”

Erdélyi Tamás, Győri Vízisport Egyesület:
„A téli felkészülésem hibátlanul sikerült, mindent elvégeztünk, amit az edzőmmel, Németh Balázzsal elterveztünk. Szerencsére sem betegség, sem sérülés nem nehezítette a napi munkámat. A változatos edzéseknek és helyszíneknek köszönhetően végig motivált voltam, a februári bakonyi futótábor is sokat dobott az egész csapat munkakedvén. Győrben nagyon jó és erős csapatban dolgozunk, ez is motivál a napi edzések közben. A korai jó idő beköszöntével már három hete vízre szálltunk, március 17-én indultunk Horvátországba a kéthetes alapozó edzőtáborban. tavalyhoz hasonlóan társammal, Őry Zsomborral idén is szeretnénk megismételni a síkvízi világbajnokságon való részvételt, ahol szeretnénk dobogóra állni, egyesben pedig a hazai megmérettetéseken szeretnék a mezőny elején végezni.

A támogatásból beszereztem életem első komolyabb GPS-es sportóráját,

rengeteg adatot képes mérni, amit rendszeresen ki is elemzünk az edzőmmel. Az, hogy bekerültem a Kolonics Alapítvány díjazottjai közé, valamint a Hody Sport hajó támogatása plusz motivációt adott az edzések során.”

Besenyei Ádám, Merkapt Mekler ITSE:
„A téli felkészülés nagyon jól sikerült, sokat erősödtem és betegség sem hátráltatott. A legnagyobb ellenfelem a monoton munka volt, így nagyon örülök, hogy már három hete vízen vagyunk, a hétvégén pedig Portugáliában kezdődött a kéthetes melegvízi edzőtábor. Idén elsősorban a válogatókra koncentrálok, a páros számokat a tavalyi évhez hasonlóan szeretnénk Horváth Benedekkel elvinni, és ha ez megvan, a nemzetközi versenyeken javítani a tavalyi eredményünkön, de egyéni számokban is fogok indulni. Motivációt több helyről merítek.

Az elmúlt hetekben például egy YouTube csatorna segített az edzések és az iskola terén a problémákhoz való hozzáállásomon,

de járok sportpszichológushoz is, aki nagy segítségemre van a mentális felkészülésben. Természetesen edzőim, Németh Szabolcs és Bánszky Imre lelkesítő beszédei is fontosak számomra, és persze a szüleim is részesei a felkészülésemnek. Ők nemcsak tapasztalataikkal, hanem szeretetükkel is segítenek és motiválnak. A támogatásomból én főként edzőruhákat, vitaminokat és étrendkiegészítőket vettem.”

Csanki Márk, NKM Szeged VE:
“A téli felkészülésem nem volt zökkenőmentes egy korábbi sérülés miatt, ezért az edzések mellett rendszeresen járok gyógytornára. A kedvező időjárásnak köszönhetően azonban viszonylag korán vízre szálltunk, így elkezdhettük a kilométerek gyűjtését. Öt szegedi csapattársammal együtt most is edzőtáborozunk, méghozzá egy nagyon különleges helyen, Japánban. Az NKM Szeged VE korábbi világbajnok kajakosa, Gyökös Lajos az ázsiai országban edzősködik, az ő segítségével lehetünk itt két hétig.

Nagyszerű körülmények között készülhetünk, miközben még világot is látunk.

A Kolonics Alapítványtól kapott ösztöndíjat erre az edzőtáborra használom fel. Biztosan nagyon motiváltan megyünk majd haza Japánból, és feltöltődve folytatjuk a hazai edzéseket. 2019-ben az a célom, hogy országos bajnokságot nyerjek.”

Ellepték Dél-Afrikát a magyar kajak-kenusok

A magyar kajak-kenu válogatottnál szóba jöhető versenyzők túlnyomó többsége több hétre Dél-Afrikába vonult melegvízi edzőtáborba, ahol kifogástalan körülmények között készülhetnek fel a szegedi, olimpiai kvalifikációs világbajnokság miatt rendkívül fontos idényre.

Hír

Hüvös Viktor csoportja érkezett ki legkorábban Pretoriába: Tótka Sándor, Nádas Bence, Birkás Balázs, Kuli István, Dudás Miklós és Szendy Márk február 24-től március 25-ig edzőtáborozik ott. A többiek március harmadikán utaztak ki Dél-Afrikába, 25-ig van kint Medveczky Erika, Csipes Tamara, Hagymási Réka, Pupp Noémi, Nagy Flóra, Gamsjager Lisa-Maria, Lakatos Zsanett és Mike Róbert, 29-én utazik haza Ceiner Benjámin, Noé Bálint, Hufnágel Tibor, Balaska Márk, Dombvári Bence, Ilyés Róbert, Koleszár Mátyás, Németh Viktor, Szabó Ágnes, Racskó Fruzsina, Gazsó Dorka, Bakó Olga, Biben Karina, Kőhalmi Emese, Szendy Lilla és Sólyom Dóra.

Április 5-ig lesz az edzőtáborban Fekete Ádám, Korisánszky Dávid, Mike Róbert, Bodonyi András, Kiss Tamás és Dóri Bence, valamint április 14-ig készül kint Kárász Anna, Takács Tamara és Kopasz Bálint.

Lapozható galéria:

 
 
 
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
 
 

Hello Afrika 😎😍 jó végre vízen…. ❤️ • #southafrica #sixweeks #trainingcamp #lovethisplace #truebeauty #nature #goodforsoul #iloveit

Anna Karasz (@anna__karasz) által megosztott bejegyzés,

Általában mindenkinek napi két vízi edzése van, gyakran kiegészítve egy kondival. Tótka Sándort kértük arra, hogy számoljon be az eddigi tapasztalatokról. A világ- és Európa-bajnok kajakos már harmadik alkalommal edzőtáborozik a helyszínen.

„Fantasztikus időnk van, végig 30 fok körül mozog a hőmérséklet.

Párszor esett az eső, de egyetlen edzésünk sem maradt el. Néha fúj a szél, de nem baj, ha nincs mindig tükörvíz, mert legalább ilyen körülmények között is készülünk” – mondta Tótka Sándor, aki szerint a szállásuk tökéletes, és az elmúlt évhez képest az ételek mennyisége és minősége is jelentősen javult.

„Az első héten, amikor csak a mi csapatunk volt itt, akkor egészen szuperek voltak az ételek. Felismerték ugyanis a helyiek, hogy korábban nem tudtak megfelelő mennyiségű és minőségű ételt készíteni, ezért az idén elkezdték máshonnan rendelni. Mióta kijött a többi magyar versenyző is, azóta kicsit egyhangúbb lett a választék, szószokkal próbáljuk feldobni, de még így is sokkal jobb, mint tavaly volt.”

A sok edzés mellett a kikapcsolódásra is jut idő a versenyzőknek. „Mi tavaly például oroszlánokkal sétáltunk, és meg is simogathattuk őket, az életem egyik legnagyobb élménye volt. Most főleg PlayStationözöm, sorozatot nézek és olvasok a szabadidőmben, ezek azért is töltenek fel, mert otthon az olvasáson kívül másra nincs időm. De elmentünk a hétvégén a csapattal moziba is, megnéztük a Marvel kapitányt. Érdekes itt a mozi, mert kapsz egy natúr popcornt, és te ízesítheted meg, sóval, vajjal vagy édesen is eheted. Otthon gyakran vadászni kell az olyan helyeket, ahol nem szinkronosan adják a filmeket, itt pedig végre eredeti nyelven nézhettük. Kellenek az ilyen kikapcsolódások az edzések között.”