Mégse

„Az elvégzett munkában hiszek”

Nevedben a sorsod – tartja a bölcsesség, amely Vízi Gábor esetében feltétlen megállja a helyét, hiszen a Dunaújvárosi Kohász egykori versenyzőjét sem a katonaság, sem egy drasztikus munkáltatói döntés, sem egy hasonlóképp megsemmisítő erejű betegség nem tudta véglegesen elválasztani attól, hogy kenus edzőként tevékenykedhessen. A Rácalmás SE trénerével hetvenedik születésnapján beszélgettünk.

születésnap
Hír

– Nem példa nélküli ugyan a sportágban, de ettől még óriási fegyvertény, hogy ma is aktívan edzősködik. Az Ön esetében ez minek köszönhető?

– Biztosan sok összetevője van, de a legfontosabb, amit szeretnék kiemelni, hogy miután nyugdíjba mentem a vasgyárból, ahol dolgoztam, megbetegedtem. Halálos betegséget kaptam, vastagbélrákot. Akkor keresni kezdtem, hogyan gyógyulhatnék meg és találtam egy olyan embert, aki műtét és kemoterápia nélkül talpra állított. A mostani erőnlétemhez az is hozzájárul, hogy azóta a tőle tanult elvek szerint élek.

– Választhatta volna az aktív, de kényelmesebb nyugdíjas életet is, edzői kihívások nélkül …

– Negyedik éve lesz, hogy megkerestek a Rácalmás SE-től azzal, hogy szeretnék a kenus szakágat fejleszteni, vállalnám-e a feladatot. Megkérdeztem a korábban engem kezelő Kovács-Magyar Andrást is, mi a véleménye, bevállaljak-e a betegségem után egy ilyen megbízatást. Azt válaszolta, hogy kimondottan javasolja… Meghánytam-vetettem magamban is a dolgot, aztán igent mondtam. Így kerültem vissza a sportágba.

– Annak idején, fiatal srácként hogyan kezdődött a sportpályafutása?

 – Dunaújvárosban egy olyan háztömbben laktam, ahol huszonegy lépcsőház volt és az ottani egykorú srácokkal – voltunk jó páran, vagy tizenöten – elhatároztuk, hogy lemegyünk a Dunára és kajakozni fogunk…

– Sok kenus történet indult így…

 – Igen, ugyanis a telepen azt mondták, hogy csak kenuzni lehet, így hát azt kezdtük el. Csináltuk is lelkesen, de egy idő után már csak ketten maradtunk a barátommal, a többiek lemorzsolódtak.   ’66-ban aztán közbeszólt a katonaság, elvittek határőrnek 27 hónapra. Amikor leszereltem,  megpróbáltam visszatérni a versenyzéshez, de nem igazán sikerült

– Itt akár egyszer s mindenkorra véget is érhetett volna ez a „vízi-történet”…

– Akár így is történhetett volna, de pár évvel később, 1978-ban megkerestek az egykori sporttársak, volna-e kedvem edzőként visszatérni közéjük. Főállásban maradtam a munkahelyemen, ahol villamosgép-szerelőként és tekercselőként dolgoztam, majd délutánonként háromtól minden nap edzést tartottam. Sikeresen dolgoztunk a versenyzőimmel egészen 2004-ig, amikor váratlanul kirúgtak a tanítványommal együtt, aki csak harmadik lett az EB-n és nem jutott ki az olimpiára. Aztán szerettem volna visszatérni, de akkor nagyon megharagudtam és végül csak 2014-ben kerültem vissza.

– Kikre a legbüszkébb a mindenkori tanítványai közül?

– Sok tanítványom volt és mindre büszke vagyok. Ha a nemzetközi szintű eredményeket nézzük, akkor Pálizs Attila nevét emelhetjük ki, aki világbajnok lett és olimpiai helyezett, valamint Malomsoki Sándort, aki ifi és felnőtt világbajnok. A mostaniak közül pedig Horváth Benedek, Bucsi Bence és Bucsi Bálint emelkedik ki a csapatból, ők mindhárman ifi válogatottak.

– Az általános szakmai elmélet mellett milyen sajátos, „vízigáboros” elvek szerint készíti fel a versenyzőit?

– Az elvégzett munkában hiszek, meg a jó technikai képzésben. Amit belefektet az ember, abból lehet kivenni az eredményt. Nekem volt valaha egy nagy munkabírású edzőm, Nagy György, aki anno a tokiói olimpiára készült, ő képviselte ezt és ez a példa meg is maradt bennem örökre.

– Nyilvánvaló, hogy az idő múlásával változnak a dolgok szakmai vonalon és az egyén szintjén is. Mi a legnagyobb változás, mi az, amit másképp csinál ma, mint korábban, a betegsége előtt?

– Mára teljesen általánossá vált a különféle tudományos alapokra épülő technikai kütyük használata, amikről bizonyos formában már korábban is volt ugyan ismeretem, de most már alapvető kellékeknek számítanak a sportágban. Ezek használatát nekem is be kellett építenem a magam rendszerébe, kiegészítve velük mindazt a tapasztalatot, amit negyven év alatt összegyűjtöttem. A technikai eszközök és a hozzájuk kapcsolódó módszerek tekintetében én sokat tanulok a fiatal edzőkollégáktól, ők meg meríteni tudnak az én szakmai tapasztalataimból, ami nagyon jó érzés. Az ifi VB edzőtáborában ez nagyon működött.

– Milyen egy átlagos napja?

– Hű, az eléggé macerás. Van két kertünk, az egyik Kulcson, a másik Kunszentmiklóson. Egyikből be, a másikból ki; nő a gaz rendesen, permetezni is kell, igaz, már ott is csak természetes szereket használunk mérgek helyett. Egészen más íze van így a gyümölcsnek. Aztán ott vannak az edzések is. Most ugyan szabadságon vagyok, de kedden már kezdünk készülni az ORV-re.

– Hogyan ünnepli a kerek dátumot?

– Családi körben. Van három fiam – korábban mindhárom kenuzott – és öt unokám. Lesznek hagyományos fogások is, de azért készítünk olyan ételeket, amelyek kimondottan egészségbarátok. A betegségem következtében miatt teljes pálforduláson mentem át. Teljesen más a lelkivilágom, de főleg az étkezésem és ezen a téren a családnak is próbálunk példát adni.

– Milyen sportbéli pillanatokra emlékszik vissza legnagyobb örömmel a születésnapi torta fölött?

– Nem is annyira eseményekre, mint magukra a versenyzőimre gondolok vissza jó szívvel, függetlenül attól, hogy milyen eredményt értek el. Amikor találkozunk az utcán, mindig jó előre köszönnek és ez mindig nagy öröm számomra.

Hüttner Csaba: Radikális változások kellenek férfi kenuban

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ) elnöksége további két évre bizalmat szavazott mindhárom szövetségi kapitánynak, így Hüttner Csaba, Makrai Csaba és Weisz Róbert fejezheti be a tokiói olimpiáig, illetve paralimpiáig tartó ciklust. Az újraválasztott felnőtt kapitány elégedett a női kajakosok és női kenusok, valamint a férfi kajakosok idei teljesítményével, a férfi kenu szakágban azonban radikális változásokat sürget. Hüttner Csaba szerint gond van a jelenlegi felnőtt versenyzők technikájával és azzal is, hogy a keret tagjai az edzések során nem kényszerülnek arra, hogy maximális teljesítmény nyújtsanak. Ahogy fogalmaz, jelenleg nincs meg a kultúrája annak a magyar kenusoknál, hogy rendesen "megnyomják" a tréningeket.

folytatják a kapitányok
Hír

– A nemzetek közti pontverseny megnyerésével zárta az idei világbajnokságot a felnőtt válogatott augusztus végén, hogyan teltek a napjai azóta?

– Mozgalmasan. A szakmai csapatban dolgozó kollégáimhoz hasonlóan én is elkészítettem az idei szezonra vonatkozó beszámolómat. Ezt az edzőbizottság megtárgyalta, együtt kiértékeltük az eredményeket és levontuk a tanulságokat. Ezután hétfőn az elnökségnek is beszámoltam a szezon tapasztalatiról és arról, hogy hogy áll a felnőtt gyorsasági szakág egy évvel a szegedi kvalifikációs világbajnokság és két évvel az olimpia előtt. Természetesen azt is felvázoltam, hogy mit kellene másként csinálni a jövőben. Az elnökség ezek után úgy ítélte meg, hogy folytathatom a munkát mint felnőtt szövetségi kapitány. 

– 2 évvel az olimpia előtt ott tart a csapat, ahol ilyenkor kell?

– Három szakágban igen. Női kajakban továbbra is kimagaslunk a mezőnyből, de látszik, hogy a kétszeres olimpiai bajnok új-zélandi Lisa Carrington és vele együtt három másik honfitársnője is rengeteget fejlődött az elmúlt 2 évben. Rájuk nagyon kell figyelnünk, mert még okozhatnak fejfájást. Női kenuban a két kiváló versenyzőnk mellett kezd felnőni egy fiatalabb generáció is, jó esélyünk lehet arra, hogy mindhárom kvótát begyűjtsük ebben a szakágban. Ebből a szempontból helyzeti előny, hogy a nemzetközi mezőnyben nagy az átfedés a párosok és az egyesek között, így a rivális nemzetek nagy része nem fog tudni két kvótánál többet szerezni ebben a szakágban. Férfi kajakban rá kell feküdni az 1000 párosra, mert ott nagyon messze vagyunk az élvonaltól. Viszont a többi olimpiai számban sokat léptünk előre, a legfontosabb, hogy négyesben megvan a bázis, megtaláltuk azt a 6-8 embert, akikre lehet építeni. Ugyanakkor hiába szereztünk K-4 500 méteren érmet a világbajnokságon, nem szabad ülni a babérjainkon, tovább kell fejlődni csapathajóban. Viszont az új műszeres mérésekkel és az idén gyűjtött tapasztalatokkal talán közelebb kerülhetünk a mezőnyből kiemelkedő német és spanyol egységhez. Emberanyagban vagyunk olyan erősek, hogy bárkivel fel tudjuk venni a versenyt. Férfi kenuban azonban radikális változásokra van szükség. Ha nem húzza be mindenki fülét-farkát és nem rendel mindent alá a cél érdekében, akkor nagy baj lesz.

– Évek óta látható, hogy férfi kenuban valami nincs rendben, most milyen konkrét változásokat tervez?

– Nincs mese, végre össze kell raknunk egy olyan párost, amelyik ütőképes tud lenni 1000 méteren. Kell találnunk három-három épkézláb jobbos és balos kenust, ebből a halmazból alakul majd három páros, ezeket az egységeket pedig rendszeresen össze kell mérnünk egymással. Hangsúlyozom, szükségünk van a versenyzők és az edzők teljes együttműködésére.

Nem akarok még egyszer olyan kenusokat meglátni a felnőtt keret közelében, akik már azzal is elégedettek, hogy valamilyen számban kijutottak egy világversenyre. Ez nekünk nem szint.

Azért kell hajtani minden edzésen, hogy minél előbb pontszerzők, érmesek és aranyesélyesek legyünk, méghozzá az olimpiai számokban. Elegem van azokból, akik a langyos vízben akarnak ülni. 

– Amikről most beszél, az nem magától értetődő minden versenyző számára?

– Az kellene, hogy legyen, de nem szabad mindent a versenyzőkre kenni, a kialakult rendszerrel is baj van. A mezőny rengeteget szűkült itthon a nemzetközi változások miatt, sportolóink így már nem nagy csapatokban, hanem néhány fős elszigetelt csoportokban készülnek és hiányzik nekik a mindennapi verseny, vagyis nincsenek arra kényszerítve, hogy minden edzésen a maximumot nyújtsák. Vannak tehetségeink, jó balos lehet a párosban például Kiss Balázs, vagy Hajdu Jonatán is, utóbbi persze csak akkor, ha végre beleáll a rendes munkába. Közben Vasbányai Henrikről sem mondtam még le. Ugyanakkor bárki térdel be a C-2-be, technikailag alkalmazkodnia kell a mai modern kenuzáshoz.

– Ez már többször felmerült az elmúlt években. Mit csinálnak rosszul a mieink?

– Sokkal nagyobb dinamikával kell a hajót futtatni, mint ahogy az edzők eddig tanították.

Ha megvan a két párosra alkalmas emberünk, akkor azoknak fel kell építeni úgy az aerob rendszerét, hogy ne okozzon nekik gondot az eddiginél magasabb frekvencián végigevezni a 1000 méteres távot. A manapság sikeres párosok már nem a vizet tuszkolva, a lapátot úsztatva kenuznak, hanem szinte csak a vízfogásra figyelnek, feszes csípővel valósággal megütik a vizet és ezzel a gyorsabb, dinamikusabb mozgással tartják fenn a hajó sebességét. 

– 2020. október 31-ig kapott bizalmat, vagyis Ön vezetheti a válogatottat a következő olimpián. Milyen tokiói eredménysorra számít? 

– Szerintem férfi és női kajakban, valamint női kenuban van esélyünk éremszerzésre, ezek között több számban, persze főleg női kajakban, nyerhetünk is. A férfi kenusok előtt most egy hosszabb út áll, de abban a szakágban is visszakerülhetünk a legjobbak közé. Számunkra azonban most a legfontosabb a következő szezon, hiszen jövőre lehet megszerezni a tokiói kvóták nyolcvan százalékát. Elsősorban arra kell koncentrálunk, hogy a 2019-es szegedi világbajnokságon, hazai közönség előtt a lehető legtöbb indulói helyet gyűjtsük be az olimpiára. 

16 számban 8 magyar aranyérem a minivébén

Minden második számban magyar győzelem született a Poznanban zajló Olimpiai Reménységek Versenyén szombaton, amikor az 500-as futamokat rendezték meg.

Hír

A második nap során 16 döntőre került sor, ezeken nyolc arany-, öt ezüst- és három bronzérmet nyertek a magyar fiatalok.

Lány kajakosainkra most sem lehetett panasz, hiszen egyesben a 2002-es korosztályban Zupkó Vanda győzött, itt Vásárhelyi-Nagy Anna kilencedik lett, a 2003-asoknál kettős magyar siker született: Máró Anna nyert Ujfalvi Laura előtt, míg a 2001-esek között Szellák Szabina másodikként, Mányi Zsófia pedig harmadikként zárt.

Párosban a 2002/2003-as korosztályban a Rugás, Kőhalmi egység aranyérmes, itt a Fülöp, Kulcsár duó a negyedik helyen ért célba, a 2001-eseknél pedig a Lődi, Zupkó hajó ezüstérmet nyert, a Pazár, Kovács kettős ötödik lett. A Szellák, Kőhalmi, Csikós, Mányi négyes arany-, míg a Csizmazia, Rugási, Lődi, Máró kvartett bronzérmet szerzett.

Férfi kajakosaink is remekül szerepeltek 500 méteren, egyesben Kövesdi Patrik (2003) arany-, Opavszky Márk (2001) pedig ezüstérmes, a 2002-eseknél Keresztes Kristóf Domonkos a negyedik, Tamási Zsombor a hatodik helyen ért célba. Az Őry, Erdélyi, Redl, Vajda kajak négyes ezüstérmes, ugyanitt az Opavszky, Szendy, Majoros, Nyerges hajó hetedik lett.

Kenusaink is kitettek magukért, a lányoknál egyesben a 2003-asoknál Opavszky Réka arany-, Gönczöl Laura bronzérmet nyert, Horányi Dóra (2002) ötödik, Csorba Zsófia (2001) nyolcadik. Párosban a Gönczöl, Opavszky egység győzött, a Kuti, Horányi kettős ötödik a 2002/2003-as korosztályban, míg a 2001-eseknél a Csorba, Molnár duó a negyedik, a Seres, Uracs páros a nyolcadik.

Szép versenyzéssel a Hodován, Kollár, Horváth, Besenyei fiú kenu négyes is aranyérmet nyert.

Két nap után egészen elképesztő fölénnyel vezetjük az éremtáblát a megszerzett 15 arany-, 12 ezüst- és öt bronzéremmel.

Vasárnap a 200 méteres versenyekkel zárul a serdülők mini-világbajnoksága.