– Árulja el, mit csinál az ember, amikor hat héttel az év fő versenye előtt eltöri a lábát? Nyilván először cifrát káromkodik, s aztán?
– Először is bemegy a baleseti ügyeletre, ahol közlik vele a rossz hírt és azt, hogy négy hét a gyógyulási időszak, ami így első hallásra nem is tűnt elkeserítőnek. Aztán a szövetség orvosai, Toman doktor és Dobos doktor kivizsgálása után abból a négy hétből hat-nyolc hét lett, úgyhogy gyorsan elanyátlanodtam. Amíg a fekvőgipszes egy hetemet töltöttem, elkezdtem megoldásokat keresni a problémára és ebben segítségemre voltak az orvosok. És az egy nap alatt eltört tesztgipsz után sikerült olyan megoldást találnunk, amelyben el tudtam kezdeni én is a vizes munkát – mondja Ludasi Róbert tanítványa, Dóczé Ádám.
– Nehéz volt betérdelni a kenuba?
– Lassan rázódtam bele. Először outriggerben eveztem, csak a harmadik hét után kezdtem el kenuban lapátolni. Az első másfél hét borzasztó volt, és nem csak a fájdalom, hanem amiatt, mert nem haladt a hajó úgy, ahogyan szerettem volna. Sokan segítettek, a barátnőm is tartotta bennem a lelket, s a győri edzőtáborra már a helyére került minden. Váltott vízen tudtunk menni Marcival, igaz, száznyolcvanas pulzussal, de végigcsináltam az edzéseket.
– A párja, Kövér Márton hogyan állt hozzá ehhez a helyzethez?
– Kitartott mellettem. Az edzője, Martinkó Gábor is erősítette bennünket: nem szabad elengedni a közös párost, hinnünk kell egymásban. Még akkor is, ha esetleg a győri győzelmünket ezúttal nem tudjuk megismételni. Tudtuk, hogy a versenyen a futás lesz a kulcsa az egésznek, ráadásul tényleg az utolsó pillanatban került le a lábamról a gipsz. Csütörtökön utaztunk, kedden vették le az orvosok, és csak szombaton, a verseny előtt egy nappal tudtam kocogni egy kicsit. A versenyen az első futószakasznál még nagyon rossz érzés volt lábra állni, aztán egyszerűen nem figyeltem rá, sokkal inkább arra koncentráltam, hogy a rossz rajtunk után felkapaszkodjunk az élbolyhoz. Az első két kör elég idegesen telt el, ám amikor csatlakozni tudtunk, képesek voltunk egy kicsit megnyugodni.
– Brandenburgban harmadik világbajnoki címét nyerte meg Kövér Mártonnal? Tud különbséget tenni közöttük?
– Nem, mert mindegyiket másért szeretem. Az oklahomait azért, mert az első volt, a győrit azért, mert ott nőttem fel és felejthetetlen élményeket adott hazai közönség előtt szerepelni, a mostanit pedig a lábtörés miatt, mert az elutazás előtt egyáltalán nem hittünk abban, hogy meg tudjuk védeni a címünket.
– Mitől tud ez a páros ennyire jó lenni?
– Erős a bizalom egymás iránt, pedig meglehetősen más stílusú emberek vagyunk. Sokaknak nem fekszik Marci felfogása, ő az első húzástól az utolsóig mindent beletesz az edzésen, nála nincs lazsálás. És persze mindent felír, jegyzetel, dokumentál. Ebből a szempontból ég és föld vagyunk, néha fel is idegesítem őt, de ahogy a mondás is tartja: az ellentétek vonzzák egymást.
