Mégse

“Az edzőnek lángolnia kell, hogy a tanítványai pislákoljanak!”

Októberben történelmet írt a kínai Saohszingben a maratoni kajakos Csay Renáta, aki huszadik világbajnoki címét szerezte. Edzőjével, Sztanity Lászlóval beszélgetett a Magyaredzo.hu tanítványáról, a sportág szeretetéről, mint fő hajtóerőről, kettejük kapcsolatáról, edzésmódszereiről és persze arról, belőle hogyan lett edző.

Hír

Mióta dolgoznak együtt Csay Renátával?

Még a nyolcvanas évek végén, tizenegy éves korába került le hozzánk, a Rába ETO-ba, és már akkor is olyan céltudatos volt, mint most. De edzőként tizenhét éves korában, azaz 1994-ben vettem át teljesen a felkészítését, és később ugyan volt néhány év, amikor Budapesten edzett Kolozsvári Gáborral vagy Ludasi Róberttel, da sosem szakadt meg köztünk a kapcsolat, mert időnként akkoriban is lejött Győrbe edzeni a maratoni versenyekre. 2004-től pedig újra együtt dolgozunk.

Milyen vele dolgozni?

Nagyon jó a munkakapcsolatunk, az edző-tanítvány viszonyon túl emberileg is jóban vagyunk egymással. Minden szeptemberben, mikor elkezdjük a felkészülést, megkérdem, hogy na, folytassuk a munkát? Mire ő mindig azt válaszolja, hogy „nem is értem, Laci bá miért kérdez ilyeneket”. Egyébként nem tegez engem, holott már sokszor felajánlottam neki, de azt mondja, egyszerűen nem áll rá a szája, megszokta a magázást, hiszen gyerekkora óta dolgozunk együtt.

Edzés előtt tíz-tizenöt percet mindig beszélgetünk egymással,

ez alatt igyekszem felmérni, milyen állapotban van, hogy az edzésmunka hatásfoka a lehető legnagyobb legyen. Renáta nagyon lelkiismeretes, és nemcsak mindent elvégez, de imád kajakozni, annyira, hogy akkor is lejön, ha nincs kötött edzésprogramja.

Miért lett belőle kajakosként maratonista?

Ennek leginkább alkati okai vannak, hiszen ahhoz, hogy valaki kiemelkedően jó legyen ötszáz méteren, magasság és testtömeg kell. Így van ez más állóképességi sportágakban is, atlétikában vagy úszásban a sprinterek robosztusak. Renáta tehetsége egyébként hamar kiderült, ötszáz méteren ifi válogatót nyert kajakban, a testi adottságai azonban a hosszabb távokra alkalmasak, és fokozatosan váltott a maratonira, miután a kilencvenes éve második felében végleg kiderült, hogy ez fekszik neki.

Ráadásul ilyen sokáig, hiszen még 42 évesen is világbajnoki formában van.

Előfordult már hasonló a sportágban, elég csak a háromszoros olimpiai bajnok Kammerer Zoltánra gondolni. Persze a gének is sokat számítanak, de azt hiszem, a sportág szeretete Renáta valódi titka,

edzéseken állandóan mosolyog, és folyamatosan keresi a kihívásokat.

Örömét leli abban, hogy kajakozik, és egy hosszabb felkészülésnél rengeteg számít, hogy nem szenvedésként éli meg a fájdalomküszöb újabb és újabb átlépését, hanem más oldalról fogja meg.

Azért lazítanak néha?

Persze, van olyan átvezető rész, amely megtöri az edzést, és nem időre kell csinálnia, csak élveznie. Ilyenkor mindig arra kérem, csak figyelje a madárcsicsergést. Edzőként nagyon fontos észrevenni azt is, mikor volt elég aznap, mert látni a sportolón, ha „lemegy a mozgás”. Át is szoktuk beszélni a munkát. Azt szoktam mondani, azért kell az edzésterv, hogy tudjuk, mennyivel tértünk el tőle, ami persze erősen le van sarkítva, de a lényeg az, hogy van egy váz, amihez az ember próbálja tartani magát, és amire a pillanatnyi szituációt, állapotot ráépíti.

Egyéni vagy a páros áll közelebb Önökhöz?

A páros felkészülés nehezebb, mert alkalmazkodni kell egy másik emberhez is, míg az egyesben csak önmagára kell koncentrálnia. A másik oldalról viszont a felelősség is megoszlik. Ha jól számolok, Czéllai-Vörös Zsófia, akivel most Renáta világbajnokságot nyert, már a hetedik párja. De egyébként is sokat edzőtáborozunk együtt más csoportokkal, és nincs benne semmilyen féltékenység a fiatalabbakkal szemben. Bárkivel jól megtalálja a hangnemet, és a tapasztalat persze sokat nyom a latban, de most sem viselkedik főnökként.

Erre a világbajnokságra határozott céllal mentek?

Igen, úgy mentünk oda, hogy meg szeretnénk szerezni a huszadik világbajnoki címet, a második hely nem lett volna elég. Versenyzőként mentálisan nem egyszerű kezelni azt a helyzetet, hogy csak az első hely számít.

Hogy tudják ennyi év és ennyi munka után újra és újra motiválni magukat?

A tizenhatodik világbajnoki cím után vetődött fel bennem először, hogy meddig folytassuk, aztán mikor meglett a tizennyolcadik, már megvolt az új cél: megszerezni a huszadikat! Ez motivált minket. A folytatásról most még nem beszéltünk, de ha egyszer majd úgy érzem és látom rajta, hogy inkább már nyűg neki a munka, mint élvezet, akkor szólni fogok neki, hogy hagyja abba. De amíg érzi magában az erőt és a lelkesedést, amíg képes magát mentálisan és fizikailag olyan állapotba hozni, hogy világbajnoki címet nyerjen, addig nincs szó ilyesmiről.

Szoktak színesíteni az edzéseken?

Renáta a felmérések alapján hat-nyolc éve ugyanazt a szintet képes produkálni, és ebben szerepe van annak is, hogy végez kiegészítő mozgást is, illetve minden évben mást helyezünk előtérbe, hol az ergométeres edzéseket, hol a hegyi futást, és sorolhatnám. Kell valami új inger minden évben.

Egy kicsit olyan érzésem van, Ön ugyanolyan szeretettel gondol az edzősködésre, mint Csay Renáta a versenyzésre…

Az elmúlt évtizedekben egyszer sem mondtam azt, hogy dolgozni megyek, hanem hogy a csónakházba. Én egyébként focizni kezdtem Győrben, és az öcsém, a K-1 ötszáz méteren montreali olimpiai ezüstérmes Sztanity Zoltán révén jöttem át ebbe a sportágba, és sokat számított, hogy nagyon jó csapatba kerültem. A hetvenes évek végén a klubnál felajánlottak egy edzői állást, amit eleinte nem akartam elfogadni, de a végén olyan helyzet elé állítottak, hogy nem volt más választásom. Így csöppentem bele, de hamar megéreztem, hogy van némi affinitásom az edzői hivatás iránt, 1986-ban már világbajnokom volt, Povázsán Katalin, aki Mészáros Erikával nyert K-2 ötszázon Kanadában. Egy sportolónak, aki edzőnek adja a fejét, el kell fogadnia, hogy eddig őt szolgálták és segítették, de ezentúl neki kell szolgálnia és segítenie másokat. Az én pillanatnyi hangulatom sosem befolyásolhatja a sportolómat, ha zuhog kint az eső, és a tanítványaim kint dolgoznak, én nem ülhetek be az irodámba. Azt szoktam mondani,

nekem lángolnom kell ahhoz, hogy a versenyzőim pislákoljanak.

Büszke vagyok arra, hogy minden régi tanítványommal jó a kapcsolatom.

És az edzőkollégákkal is?

Négy-öt éve Győrben minden hónapban szervezek egy szakmai beszélgetést a különböző sportágak edzői között. Például Petrov Iván képviseli az úszást, Alföldi Zoltán és Halmainé Mészáros Éva az evezést, Farkas Roland az atlétikát, Szűcs Róbert a tornát, Nagy Zoltán az ökölvívást, Boros László a lövészetet, Gyimes Nikolett a cselgáncsot és Kaiser János a súlyemelést. Fontosnak tartom, hogy a különböző sportágak edzői ismerjék egymást és tanuljanak egymástól. De másképp ezt nem is lehet csinálni, csak maximális alázattal.

A Héraklész Gálán is bezsebelt egy díjat Kopasz Bálint

A hagyományos Héraklész Gálán négy kategóriában is jelöltek voltak kajak-kenusok, Kopasz Bálint meg is nyerte a díjat.

Hír

Az Uránia filmszínházban rendezett ünnepségen a 2019-es év korosztályos és felnőtt Európa- és világbajnokságain legeredményesebben szerepelt utánpótláskorú versenyzőket és edzőiket jutalmazták. A férfi egyéni kategóriában a felnőttek között világbajnoki címet nyert Kopasz Bálint győzelméhez nem igazán férhetett kétség. A még mindig csak 22 éves kajakost és edzőjét, édesanyját, Demeter Irént is díjazták.

A nők ugyanezen kategóriájában a korosztályos világbajnokságon aranyérmes Kőhalmi Emese negyedik lett. Másik két kategóriában viszont egyaránt a második helyen végeztek kajak-kenusok.

A világbajnoki címet nyert Szellák Szabina, Kőhalmi Emese, Rendessy Eszter, Csikós Zsóka női kajak négyes a női kiscsapat, a K-2-ben ugyancsak világbajnoki aranyérmet szerző Koleszár Mátyás, Németh Viktor Máté páros pedig a férfi kiscsapat kategóriában lett második.

Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter felidézte: immár közel két évtizede díjazzák a múlt év korosztályos és felnőtt világversenyein legeredményesebben szerepelt utánpótláskorú sportolókat és edzőiket.

A sport rendkívül fontos szerepet játszik az ember jellemének kialakulásában”

– hangsúlyozta a miniszter, aki elmondta, az állam oly módon segíti a sportot, hogy megteremeti a feltételeket, biztosítja hozzá az infrastruktúrát és ösztöndíjakkal támogatja azokat, akik megérdemlik. Hozzáfűzte: a megközelítően 560 millió forintos támogatással közel 1500 sportoló szárnyalását segítik a Héraklész Programban.

Szabó Tünde sportért felelős államtitkár beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a sport egyik legfontosabb ágazata az utánpótlás-nevelés. “Ezúttal tizenhárom sportág hatvanhét sportolóját és harminc edzőjét díjazzuk, akik már most példaképek – fogalmazott az államtitkár. – Értetek fognak emberek millió szorítani,

ti lesztek azok, akiknek a hatására gyermekek ezrei kezdenek el sportolni”

– szólt az ifjú versenyzőkhöz Szabó Tünde, aki megköszönte a szülők és az edzők fiataloknak nyújtott segítségét is.

Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke köszöntőjét azzal kezdte, hogy kitűnően időzítették a gálát, mert éppen most tértek haza a lausanne-i téli ifjúsági olimpiáról, ahol a 23 fős magyar csapat hat érmet, közte két aranyat nyert. A MOB elnöke hozzátette: bízik abban, hogy a tokiói olimpián több mint 160 magyar versenyző lesz jelen. “Megkockáztatom, hogy ott már mindenki héraklészes lesz” – jelentette ki Kulcsár Krisztián.

10 ösztöndíj a jövő reménységeinek

Megtartotta évértékelő eseményét, és egyben évzáróját a Kolonics György Alapítvány a Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ) rendezvényközpontjában, a Stopper állóhajón. A vacsorán megkapta az elismerést a "Jövő Reménységei Program" idei tíz díjazottja, a tavaly három ifjúsági világbajnoki címet szerző Kőhalmi Emese pedig átvehette a Kolonics-díjat, ami a magyar kajak-kenu sport utánpótlásának legfontosabb elismerése.

Hír

Csabai Edvin, a Kolonics Alapítvány kuratóriumi elnöke beszámolt a szervezet tavaly elvégzett munkájáról. A már szokásos emlékevezés, és emlékfutás mellett rendkívül sikeres volt a szegedi világbajnokságon megrendezett Kolonics, a sportlegenda kiállítás is az Alapítvány szervezésében.

“2019-ben folytatódott a Karrierkövető program, a Granek István tanulmányi ösztöndíj program, és természetesen a Jövő Reménységei programunk is – mondta Csabai Edvin. – Örülök, hogy sikerült CD-t kiadnunk a régi kenus dalokból Wichmann Tamás közreműködésével, valamint annak is, hogy a kenukirályról szóló dokumentumfilmet nagy sikerrel mutatta be az Alapítvány. Továbbá hatalmas fegyvertény, hogy tavaly háromszor annyi támogatás folyt be hozzánk az SZJA 1%-okból, mint egy évvel korábban, ami nem elsősorban a pénz miatt fontos, hanem azért, mert ez mutatja, hogy

fejlődik a Kolonics Alapítvány társadalmi beágyazottsága.”

A Jövő Reménységei Program idei nyertesei a korábbi évekhez hasonlóan hat hónap alatt 240 ezer forint támogatást kapnak. A díjazottak ösztöndíját évek óta kizárólag magánadományokból fedezi az Alapítvány.

“Tavaly 2,8 millió forint adomány jött erre a programra, ami hatalmas siker. Ez idén lehetővé tette, hogy szakáganként 2-2 ösztöndíjat ítéljünk oda a kiírt pályázat elbírálása után, ezen kívül lett egy különdíjasunk, valamint a paraszakág legnagyobb reménységét is be tudtuk venni a programba” – mondta Kárai Péter, az MKKSZ alelnök, az alapítvány kuratóriumának tagja.

Az idei díjazottak:

Opavszky Réka – női kenu

Győri Ivett Juliannak – női kenu

Kulcsár Csenge Emese – női kajak

Máró Anna – női kajak

Böszörményi Bendegúz – férfi kenu

Vass Zoltán – férfi kenu

Ozsgyáni Bence Alex – férfi kajak

Tamási Zsombor – férfi kajak

Kiss Péter Pál – parakajak

Reisz Benedek – férfi kajak (különdíj)

A Pacs-Pacs Községi Sportegyesület versenyzője, Opavszky Réka 2018 után már másodszor kapta meg a díjat. A sződligeti kenus a pályázaton nyert pénzen ezúttal is osztozik párjával, Gönczöl Laurával.

“Két éve én nyertem ilyen ösztöndíjat már, tavaly Laura, most pedig nagyon meglepődtem, hogy megint “minket” díjaztak. Nincsenek igazán hosszú távú terveink még, idén leszünk első éves ifik, biztos, hogy ezúttal is párosban fogunk versenyezni. Köszönjük szépen az elismerést, a kapott pénzt idén is sportruházatra költjük, és az edzőtáborok utiköltségét fedezzük belőle” – mondta a fiatal kenus hölgy.

Az ünnepi eseményen a Magyar Kajak-Kenu Szövetség évente odaítélésre kerülő Kolonics-díját, vagyis a magyar utánpótlás legmagasabb rangú elismerését 2019-es teljesítménye alapján Kőhalmi Emese kapta meg, aki három aranyérmet szerzett az ifi világbajnokságon.

“Nagyon örülnék neki, ha idén is hasonlóan sikeres évem lenne, de akkor sem leszek boldogtalan, ha egy árnyalatnyival kevesebb jó eredményt érek el.

Megkapni ezt a díjat egy valóságos álom,

Kolonics György a mi sportágunk legnagyobb példaképe, miután mindenkinél alázatosabb, és kitartóbb sportoló volt, valamint rendkívül barátságos ember. Az egymillió forintos támogatást új lapátra, edzőtáborra, és egy komoly pulzusmérőre fogom költeni” – mondta Kőhalmi Emese, aki nem zárta ki, hogy a tavaszi tájékoztatóversenyen már a felnőtt női kajakos mezőnyben is kipróbálja magát.