Mégse

Amikor az egykori kajakos szíve is nagyot dobban

A hazai szurkolótábort jó néhány olyan család erősíti, ahol valamelyik szülő szintén versenyzői múlttal büszkélkedhet. Ilyen az elmúlt szezonban felnőtt világbajnoki címet szerző Hagymási Réka famíliája is, melynek tagjai ezáltal némiképp speciális szemüvegen keresztül figyelik az eseményeket. A verseny hangulata már önmagában is felidézi bennük a személyes emlékeket és érzelmeket…

Hír

Ahogy az anya, Messina Györgyi látja:
– Egy felnőtt versenyző is kaphat még anyai útravalót?
– Részemről már nincs más ilyenkor, csak a szeretetet és biztatást küldök. Rékának az alkata miatt – amit sajnos tőlem örökölt – kétszer annyit kellett bizonyítania, mint másnak; de ő a példa, hogy a kitartás meg a szorgalom némi tehetséggel párosulva el tud vezetni a sikerhez. Adott esetben még akkor is, ha a hosszabb karú és lábú lányok közt dupla annyi edzésre és elszántságra van szükség.

– Kitől örökölte Réka ezt az elszántságot?
– Inkább az apukától. Ha valamit nagyon szeret csinálni és még ért is hozzá, akkor azt maximális intenzitással csinálja.

Ahogy az apa, Hagymási Róbert látja:
– Remélem, hogy ez részben fedi a valóságot, de szerintem Rékában még nagyobb a tűz, a lelkesedés meg az elszántság, mint bennem volt annak idején. Ehhez biztosan hozzájárult, hogy tényleg eleve hátrányból indult és nagyon sok problémával kellett szembenéznie. Például a négyesből is próbálták mindig kihagyni, mert a mérete miatt nem bíztak benne. Ezért egy örökös bizonyítási vágy motiválta, hogy csak azért is képes a világ legerősebb kajakos nemzetében évről évre odakerülni a válogatottba, és ez eddig így is történt. Serdülő kora óta folyamatosan indult az adott év nemzetközi versenyén és reméljük, hogy ez a tendencia folytatódik is.

– A tavalyi év mindenképp mérföldkő.
– Bevallom őszintén, arra, hogy világbajnokként fogja zárni az idényt, senki sem számított. A dobogós helyezésre még talán, de a vb-győzelemre már aligha. Óriási élmény volt mindannyiunk számára.

– Szülőként vagy egykori versenyzőként nézi inkább a versenyeket?
– Elsősorban édesapaként. Persze azért szakmailag is próbálom figyelni a dolgokat. Már a vízre szállás pillanata sokat elárul:

amikor elindul a stégtől, már tudom, milyen mentális és fizikai állapotban van.

Meg aztán a verseny előtti napokban is sokat kommunikálunk és már abból is nagyon sok mindent ki tudok szűrni. Szakmai dolgokba viszont már nem szólok bele, mert arról az élet már bebizonyította, hogy nem igazán szerencsés, hiába áll mögöttem sok éves versenyzői múlt.

– Eszébe jutnak ilyenkor az egykori saját versenyélmények?
– Természetesen. Állandóan feldereng a múlt. Kavarognak bennem az érzések. Együtt dobog az ember szíve a versenyzőkével, amikor elindulnak.

– Mikor volt az utolsó versenye?
– Ha jól emlékszem, 1986-ban. Hát az már eléggé rég volt.

….és ahogy Réka látja:

– Manapság is van még akkora jelentősége a szülők jelenlétének, mint annak idején, mondjuk egy serdülő bajnokságon?
– Nekem ez ma is teljes mértékben biztonságot jelent és nagyon örülök, hogy szinte minden versenyen magam mögött tudhatom őket, szinte mindig itt vannak. Bármire van szükségem, akár lelki támogatásra, akár egyébre, számíthatok rájuk.

– Speciális helyzet, ha valakinek az édesapja is kajakos versenyző volt…
– Igen, bár szakmailag annyira mélyen nem megyünk bele, inkább csak motiválni szokott. De a véleményét persze elmondja és arra én is kíváncsi vagyok. Meg tud erősíteni.

– A tavalyi siker után milyen elképzelésekkel vágott neki az idei szezonnak?
– Mindenképp szeretném folytatni az elmúlt év sikerességét és előrelépni, akár olimpiai, akár egyéb számban, vagy legalábbis hasonló eredményeket elérni. Kemény lesz, mert ismét erősödött a mezőny, de remélem, hogy velük együtt én is.

– Hogyan érzi magát itt, ezen a pályán?
– Nagyon jól. Alapból nagyon szeretek Szegeden versenyezni és mindenképp sokat jelent a hazai közönség jelenléte.

– A döntős esélyek?
– Nem erre a versenyre hegyeztük ki a formánkat, de ettől függetlenül szeretnénk dobogóra állni.

Elsöprő magyar siker az egyetemi vb-n

Vasárnap délután zárult az Egyetemi Kajak-Kenu Világbajnokság Szolnokon. A 200 méteres döntőkben is a magyar csapat szerepelt a legjobban. A hazai színeket képviselő válogatott 11 arany-, 5 ezüst-, és 4 bronzéremmel zárta a versenyt, ezzel nyert az éremtáblázaton Fehéroroszország és Lengyelország előtt.

Hír

200 méteren egyesben kiválóan teljesítettek a fehérorosz versenyzők. Férfi kajak egyesben Ivan Tsuranau nyert, míg férfi C-1-ben honfitársa, Mikita Miarhuryeu volt a leggyorsabb. Női kenuban, a legrövidebb távon pedig a francia Elore Helle lett a világbajnok.

“Nem rajtoltam jól, nagyon nehéz futam volt, de aztán a táv második felében, egy jó hajrával nyerni tudtam. Nagyon örülök, hogy itt lehetek, a hangulat a francia versenyzők között kiváló és egyébként is

úgy érzem, hogy mindenki örömmel vett részt ezen a versenyen”

– mondta a győztes, aki testnevelő tanárnak tanul egy francia egyetemen.

A magyar csapat friss U23-as világbajnoka, Lucz Anna simán győzőtt kedvenc számában, női kajak egyes 200 méteren. A hazai csapat egyik legjobbja majdnem egy másodperccel nyert a második helyen befutó lengyel Wlodarczyk előtt. A bronzérmet a fehérorosz Aleksievich szerezte meg.

“Sikerült mindent megcsinálni a döntőben, amit akartam. Tudtam indítani 100-nál és a cél előtt 50 méterrel is, ráadásul a rajtom is jól sikerült. Nem számítottam rá, hogy ilyen simán nyerni tudok, mert az U23-as világbajnokság után egy hetet pihentem” – mondta Lucz Anna.

Férfi K-2 200 méteren az olasz Bartolini, La Spina páros nyerte az egyetemi világbajnoki címet, férfi C-2-ben a Kitewski, Brynski összetételű lengyel egység győzött. A női kajak párosoknál Malcsiner Eszter és Katrincez Rita aratott rajt-cél győzelmet, ez a páros már a második egyetemi világbajnoki címét szerezte a hétvégén, miután vasárnap délelőtt megnyerték a K-2 500 méteres versenyt is. A női kenu párosok versenyét pedig Natallia Trukhanovich és Iryna Vikhruk révén Fehéroroszország nyerte meg.

A férfi kajaknégyesek versenyében Spanyolország megszerezte az első aranyérmét. 200 méteren a Pedro Vázquez Llenin, Enrique Adan Hernandez, Carlos Borrás Caldentey, Pol Busquets I Pujolar alkotta négyes nyert aranyérmet, a kenusoknál a Maksim Krysko, Dzianis Patapenka, Ruslan Sazanavets, Ryhor Maisiuk összeállítású fehérorosz csapathajó lett egyetemi világbajnok, míg a zárószámban a magyar női kajaknégyes (Kis Blanka, Somogyi Szilvia, Szénási Zsófia, Sólyom Dóra) győzött a legrövidebb távon.

A záróünnepségen Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke a szervezők nevében megköszönte a részvételt a versenyzőknek, az edzőknek és a versenybíróknak is.

“Az egyetemi világbajnokságok rendszere egy támogatandó, szerethető és fontos dolog.

Remélem, hogy ezen a hétvégén kicsit mi is hozzá tudtunk járulni ennek a mozgalomnak a további sikereihez”

– mondta a zárünnepségen Schmidt Gábor.

Elhunyt Fábián László

Gyászoljuk első olimpiai bajnokunkat, a sportág egyik legnagyobb alakját. Öcsi bácsi Urányi János párjaként lett aranyérmes 1956-ban, nyert több világbajnoki és Európa-bajnoki címet is. Edzőként szintén a csúcsra ért, több olimpiai bajnok kajakos felkészülését segítette. Fábián Lászlót álmában érte a halál, 82 éves volt. Emlékét örökre megőrizzük!

gyász
Hír