Mégse

Amikor az egykori kajakos szíve is nagyot dobban

A hazai szurkolótábort jó néhány olyan család erősíti, ahol valamelyik szülő szintén versenyzői múlttal büszkélkedhet. Ilyen az elmúlt szezonban felnőtt világbajnoki címet szerző Hagymási Réka famíliája is, melynek tagjai ezáltal némiképp speciális szemüvegen keresztül figyelik az eseményeket. A verseny hangulata már önmagában is felidézi bennük a személyes emlékeket és érzelmeket…

Hír

Ahogy az anya, Messina Györgyi látja:
– Egy felnőtt versenyző is kaphat még anyai útravalót?
– Részemről már nincs más ilyenkor, csak a szeretetet és biztatást küldök. Rékának az alkata miatt – amit sajnos tőlem örökölt – kétszer annyit kellett bizonyítania, mint másnak; de ő a példa, hogy a kitartás meg a szorgalom némi tehetséggel párosulva el tud vezetni a sikerhez. Adott esetben még akkor is, ha a hosszabb karú és lábú lányok közt dupla annyi edzésre és elszántságra van szükség.

– Kitől örökölte Réka ezt az elszántságot?
– Inkább az apukától. Ha valamit nagyon szeret csinálni és még ért is hozzá, akkor azt maximális intenzitással csinálja.

Ahogy az apa, Hagymási Róbert látja:
– Remélem, hogy ez részben fedi a valóságot, de szerintem Rékában még nagyobb a tűz, a lelkesedés meg az elszántság, mint bennem volt annak idején. Ehhez biztosan hozzájárult, hogy tényleg eleve hátrányból indult és nagyon sok problémával kellett szembenéznie. Például a négyesből is próbálták mindig kihagyni, mert a mérete miatt nem bíztak benne. Ezért egy örökös bizonyítási vágy motiválta, hogy csak azért is képes a világ legerősebb kajakos nemzetében évről évre odakerülni a válogatottba, és ez eddig így is történt. Serdülő kora óta folyamatosan indult az adott év nemzetközi versenyén és reméljük, hogy ez a tendencia folytatódik is.

– A tavalyi év mindenképp mérföldkő.
– Bevallom őszintén, arra, hogy világbajnokként fogja zárni az idényt, senki sem számított. A dobogós helyezésre még talán, de a vb-győzelemre már aligha. Óriási élmény volt mindannyiunk számára.

– Szülőként vagy egykori versenyzőként nézi inkább a versenyeket?
– Elsősorban édesapaként. Persze azért szakmailag is próbálom figyelni a dolgokat. Már a vízre szállás pillanata sokat elárul:

amikor elindul a stégtől, már tudom, milyen mentális és fizikai állapotban van.

Meg aztán a verseny előtti napokban is sokat kommunikálunk és már abból is nagyon sok mindent ki tudok szűrni. Szakmai dolgokba viszont már nem szólok bele, mert arról az élet már bebizonyította, hogy nem igazán szerencsés, hiába áll mögöttem sok éves versenyzői múlt.

– Eszébe jutnak ilyenkor az egykori saját versenyélmények?
– Természetesen. Állandóan feldereng a múlt. Kavarognak bennem az érzések. Együtt dobog az ember szíve a versenyzőkével, amikor elindulnak.

– Mikor volt az utolsó versenye?
– Ha jól emlékszem, 1986-ban. Hát az már eléggé rég volt.

….és ahogy Réka látja:

– Manapság is van még akkora jelentősége a szülők jelenlétének, mint annak idején, mondjuk egy serdülő bajnokságon?
– Nekem ez ma is teljes mértékben biztonságot jelent és nagyon örülök, hogy szinte minden versenyen magam mögött tudhatom őket, szinte mindig itt vannak. Bármire van szükségem, akár lelki támogatásra, akár egyébre, számíthatok rájuk.

– Speciális helyzet, ha valakinek az édesapja is kajakos versenyző volt…
– Igen, bár szakmailag annyira mélyen nem megyünk bele, inkább csak motiválni szokott. De a véleményét persze elmondja és arra én is kíváncsi vagyok. Meg tud erősíteni.

– A tavalyi siker után milyen elképzelésekkel vágott neki az idei szezonnak?
– Mindenképp szeretném folytatni az elmúlt év sikerességét és előrelépni, akár olimpiai, akár egyéb számban, vagy legalábbis hasonló eredményeket elérni. Kemény lesz, mert ismét erősödött a mezőny, de remélem, hogy velük együtt én is.

– Hogyan érzi magát itt, ezen a pályán?
– Nagyon jól. Alapból nagyon szeretek Szegeden versenyezni és mindenképp sokat jelent a hazai közönség jelenléte.

– A döntős esélyek?
– Nem erre a versenyre hegyeztük ki a formánkat, de ettől függetlenül szeretnénk dobogóra állni.

Ünnepeltek a szegedi bajnokok

Megtartott évzáróját a NKM Szegedi Vízisport Egyesület, amely a masters és a sárkányhajós eredményeket nem számítva az idén megnyerte az országos bajnoki pontversenyt.

Hír

A szegedi Novotel Hotelben tartott évzárót Petrovics Kálmán klubigazgató nagyon sportszerűen azzal nyitotta, hogy a mögöttük a második helyen zárt, az összetett pontversenyt megnyerő Graboplast Győri Vízisport Egyesület nélkül nem sikerült volna ilyen kiváló eredményeket hoznia a szegedi klubnak sem, hiszen egymást húzta a két rivális egész évben.

Az idei világbajnokságon egyedül a szegedi klub képviseltette magát mind az öt szakágban, és minden versenyzőjük bejutott a döntőbe, összesen három arany-, egy ezüst-, és két bronzéremmel zárták a portugáliai vébét. A világbajnokságon indult kilenc szegedi kajak-kenus (Kárász Anna, Nagy Bianka, Molnár Csenge, Varga Katalin, Suba Róbert, Birkás Balázs, Nádas Bence, Kuli István és Bodonyi András) közül csak Bodonyi András nem vett részt az évzárón, de ő is igazoltan volt távol, hiszen edzőtáborozik.

Az ünnepségen a Nemzeti Közművek különdíjat kapta az utánpótláskorú Nagy Bianka, Molnár Csenge és Kocsis Ádám, de a parasportolók közül Varga Katalint és Suba Róbertet is díjazták.

Hivatalosan elbúcsúztatták Dervarics Attila korábbi elnököt, aki mintegy másfél évtizeden át vezette a klubot – ő egy kajakot kapott búcsúajándékként.

Az eseményt megtisztelte jelenlétével Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke és Hüttner Csaba felnőtt szövetségi kapitány is. Az elnök amellett, hogy méltatta a kiváló szegedi eredményeket, kiemelte, hogy fontos alappillére a magyar kajak-kenu sportnak a klub, amelyre a jövő évi, szegedi világbajnokságon is számítanak.

A KSI is megtartotta évzáróját:

Akárcsak az AVSE:

Bemutatták a Sport 2018 évkönyvet

A budapesti Larus étteremben hétfőn bemutatták a Sport 2018 évkönyvet. A Magyar Olimpiai Bizottság kiadványát Vékássy Bálint főtitkár és Szöllősi György, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke méltatta. A könyv szereplői közül részt vett az eseményen Knoch Viktor és Péni István is.

Hír

Vékássy Bálint azt mondta, a sportújságírók családja az olimpiai családhoz tartozik. Emlékeztetett, hogy éppen harminc éve, a szöuli olimpia után jelent meg az első hasonló kötet, akkor Dél-Korea került fókuszba, csakúgy, mint idén, a phjongcshangi téli olimpia kapcsán. „A magyar rövidpályás gyorskorcsolyázók sikere zseniális példája annak, hogy jó sportmenedzsmenttel hogyan lehet egy sportágat a nulláról indulva az olimpiai aranyig elvinni. Ez a sportág ezt 30 év alatt megcsinálta” – mondta a főtitkár. Hozzátette: a sportévkönyv megjelenése a karácsony közeledtét és egyben év végi számvetést is jelent.

Az ifjúsági olimpiáról a sportvezető azt mondta, Buenos Airesben hatványozottan jó volt magyarnak lenni, nagyon összetartó volt a csapat, a sportolók, az edzők szurkoltak egymásnak, remek volt a hangulat. Vékássy Bálint köszönetet mondott az újságíróknak, akik „hóban, fagyban, kánikulában” tudósítanak a sporteseményekről, közvetítve ezeket a szurkolóknak, s azt kívánta: 2019-ben is legyen elég muníció a kötet megalkotásához.

„Örülök, hogy a főtitkár úr családtagként köszöntött minket” – jelentette ki Szöllősi György. A Magyar Sportújságírók Szövetségének (MSÚSZ) elnöke kiemelte, hogy ezt a projektet mindenki a magáénak érzi, sportolóként és szerzőként is nagy megtiszteltetés a sportévkönyv szereplőjének lenni minden évben.

Nagy megtiszteltetés, hogy ebben az esztendőben is szerkesztő csapatunkat bízta meg a Magyar Olimpiai Bizottság a sportévkönyv elkészítésére. Szeretném kiemelni Báthori Zsófiát, aki ennek a kiadványnak a szíve-lelke, Dobos Sándor szerkesztő kollégámat, Keczeli Zoltán művészeti vezetőt, Szalmás Péter képszerkesztőt, Vasvári Ferencet, akik voltaképpen a munkafolyamatok nyári megkezdésétől a nyomdába adásig szinte minden nap hozzátettek valamit ahhoz, hogy megfelelő nívóban készülhessen el a könyv. És természetesen köszönöm minden szerzőnek, legyen szó cikkíróról vagy fotósról, hogy fantasztikus anyagokkal töltötték meg az oldalakat!” – fogalmazott Amler Zoltán, a Sport 2018 főszerkesztője, aki hozzátette: ezúttal is 512 oldalon taglalja a könyv az esztendő történéseit, 36 oldal mellékletben találhatóak meg az eredmények, egymillió karaktert és több mint hatszáz képet tartalmaz a kiadvány.

„Igyekeztünk ezúttal is többfajta műfajú írásokkal megtölteni a könyvet, szubjektív anyagok, glosszák, interjúk teszik teljessé, és természetesen külön kell említeni a sporttörténelmi phjongcshangi diadal feldolgozását. A gyorskoris fiúkkal és az őket felkészítő szakemberekkel kapcsolatos írásokhoz exkluzív fotózást rendeltünk – Baksa Norbert fotóművész szenzációs képeket készített, amelyek nagy örömünkre a főszereplőket is örömmel töltött el” – említetett még Amler Zoltán.

forrás: olimpia.hu