Mégse

Amikor az egykori kajakos szíve is nagyot dobban

A hazai szurkolótábort jó néhány olyan család erősíti, ahol valamelyik szülő szintén versenyzői múlttal büszkélkedhet. Ilyen az elmúlt szezonban felnőtt világbajnoki címet szerző Hagymási Réka famíliája is, melynek tagjai ezáltal némiképp speciális szemüvegen keresztül figyelik az eseményeket. A verseny hangulata már önmagában is felidézi bennük a személyes emlékeket és érzelmeket…

Hír

Ahogy az anya, Messina Györgyi látja:
– Egy felnőtt versenyző is kaphat még anyai útravalót?
– Részemről már nincs más ilyenkor, csak a szeretetet és biztatást küldök. Rékának az alkata miatt – amit sajnos tőlem örökölt – kétszer annyit kellett bizonyítania, mint másnak; de ő a példa, hogy a kitartás meg a szorgalom némi tehetséggel párosulva el tud vezetni a sikerhez. Adott esetben még akkor is, ha a hosszabb karú és lábú lányok közt dupla annyi edzésre és elszántságra van szükség.

– Kitől örökölte Réka ezt az elszántságot?
– Inkább az apukától. Ha valamit nagyon szeret csinálni és még ért is hozzá, akkor azt maximális intenzitással csinálja.

Ahogy az apa, Hagymási Róbert látja:
– Remélem, hogy ez részben fedi a valóságot, de szerintem Rékában még nagyobb a tűz, a lelkesedés meg az elszántság, mint bennem volt annak idején. Ehhez biztosan hozzájárult, hogy tényleg eleve hátrányból indult és nagyon sok problémával kellett szembenéznie. Például a négyesből is próbálták mindig kihagyni, mert a mérete miatt nem bíztak benne. Ezért egy örökös bizonyítási vágy motiválta, hogy csak azért is képes a világ legerősebb kajakos nemzetében évről évre odakerülni a válogatottba, és ez eddig így is történt. Serdülő kora óta folyamatosan indult az adott év nemzetközi versenyén és reméljük, hogy ez a tendencia folytatódik is.

– A tavalyi év mindenképp mérföldkő.
– Bevallom őszintén, arra, hogy világbajnokként fogja zárni az idényt, senki sem számított. A dobogós helyezésre még talán, de a vb-győzelemre már aligha. Óriási élmény volt mindannyiunk számára.

– Szülőként vagy egykori versenyzőként nézi inkább a versenyeket?
– Elsősorban édesapaként. Persze azért szakmailag is próbálom figyelni a dolgokat. Már a vízre szállás pillanata sokat elárul:

amikor elindul a stégtől, már tudom, milyen mentális és fizikai állapotban van.

Meg aztán a verseny előtti napokban is sokat kommunikálunk és már abból is nagyon sok mindent ki tudok szűrni. Szakmai dolgokba viszont már nem szólok bele, mert arról az élet már bebizonyította, hogy nem igazán szerencsés, hiába áll mögöttem sok éves versenyzői múlt.

– Eszébe jutnak ilyenkor az egykori saját versenyélmények?
– Természetesen. Állandóan feldereng a múlt. Kavarognak bennem az érzések. Együtt dobog az ember szíve a versenyzőkével, amikor elindulnak.

– Mikor volt az utolsó versenye?
– Ha jól emlékszem, 1986-ban. Hát az már eléggé rég volt.

….és ahogy Réka látja:

– Manapság is van még akkora jelentősége a szülők jelenlétének, mint annak idején, mondjuk egy serdülő bajnokságon?
– Nekem ez ma is teljes mértékben biztonságot jelent és nagyon örülök, hogy szinte minden versenyen magam mögött tudhatom őket, szinte mindig itt vannak. Bármire van szükségem, akár lelki támogatásra, akár egyébre, számíthatok rájuk.

– Speciális helyzet, ha valakinek az édesapja is kajakos versenyző volt…
– Igen, bár szakmailag annyira mélyen nem megyünk bele, inkább csak motiválni szokott. De a véleményét persze elmondja és arra én is kíváncsi vagyok. Meg tud erősíteni.

– A tavalyi siker után milyen elképzelésekkel vágott neki az idei szezonnak?
– Mindenképp szeretném folytatni az elmúlt év sikerességét és előrelépni, akár olimpiai, akár egyéb számban, vagy legalábbis hasonló eredményeket elérni. Kemény lesz, mert ismét erősödött a mezőny, de remélem, hogy velük együtt én is.

– Hogyan érzi magát itt, ezen a pályán?
– Nagyon jól. Alapból nagyon szeretek Szegeden versenyezni és mindenképp sokat jelent a hazai közönség jelenléte.

– A döntős esélyek?
– Nem erre a versenyre hegyeztük ki a formánkat, de ettől függetlenül szeretnénk dobogóra állni.

Letesztelték versenyzőink az olimpia helyszínét

Hüttner Csaba, a magyar kajak-kenu válogatott szövetségi kapitánya szerint nagyon hasznos volt, hogy egy kisebb csapattal Japánba utazhattak, és felmérhették a helyi körülményeket a 2020-as tokiói olimpia előtt.

Hír

A versenyzők közül Medveczky Erika, Kárász Anna, Bodonyi Dóra, Tótka Sándor, Molnár Péter, Kopasz Bálint, Balla Virág és Takács Kincső repült Japánba, de velük volt három edző, egy orvos, egy masszőr is és egy személy, aki a mérésekért felelt.

„Azért utaztunk ki, hogy felmérjük a körülményeket, még akkor is, ha most nem volt olyan meleg, és nem volt olyan magas a páratartalom, mint amilyen az olimpia ideje alatt lesz – kezdte Hüttner Csaba, miután szerdán délután landoltak a Liszt Ferenc Repülőtéren. – Most 25-30 fok volt, ennél szerintem tíz fokkal melegebb lesz az olimpia alatt. A páratartalom azonban így is nagyon magas volt, így fontos információkkal gazdagodtunk odakint. Mindenki át tudott állni négy-öt-hat nap alatt, de azt csak jövőre, az előolimpián tudjuk majd lemérni, hogy érdemi munkát mennyire tudunk majd végezni, hiszen akkor a világbajnokság után egy héttel, csúcsformában érkezünk Japánba. Azt viszont már most is láttuk, hogy

az anyagcserefolyamatok nagyon lelassulnak, a folyadékpótlás rendkívül fontos,

az első két napban így is megterhelőek voltak az edzések néhány versenyző számára.”

A szövetségi kapitány és csapata folyamatos mérésekkel próbált minél több hasznos információt begyűjteni. Edzés előtt és után is rendszeresen mérték a versenyzők súlyát, a hematokrit szintet, a folyadékveszteséget, a reakcióidőt, de pszichológiai teszteket is töltettek ki velük, hogy lássák, milyen a közérzetük. Különböző protokollok szerint volt, hogy edzés alatt nem szabadott inniuk, volt, hogy csak tiszta vizet fogyaszthattak és volt, hogy különböző izotóniás italokat is ihattak.

Folyamatosan mérték versenyzőinket

Ami a helyszínt és az étkezést illeti, a szállodák rendkívül tiszták, az ételek választéka nagyon bő, bárki megtalálhatta a magának való ételt. Sokan elmélyedtek a helyi gasztronómiában, de egyetlen versenyző sem rontotta el a gyomrát a két hét alatt. Hogy az olimpián melyik tokiói szállodában fog lakni a magyar küldöttség, az egyelőre nem dőlt el. Mindenesetre két hotelt néztek meg, abból az egyik a helyi Disneyland ellátószállodája, ahol rengeteg gyerek fordul meg. Nem valószínű, hogy a játékok ideje alatt bezárnák a Disneylandet, így várhatóan nem az a zsúfolt hotel lesz a szálláshely, hiszen ott nem lehet zavartalanul pihenni.

„Maga a versenypálya kívülről már látszik, de még titkos, nem engednek be senkit. Azt tudjuk, hogy lebontottak egy hidat, mert a lábai miatt nem tudott volna áthaladni alatta a verseny, és építettek egy másikat a helyére, amelynek nincsenek lábai. A céltorony és kiszolgáló épületek félig kész vannak, a hullámfogó rendszer elkészült mindkét oldalon, azt folyamatosan tesztelik, láthatón szépen elnyeli a hullámokat” – mondta Hüttner Csaba.

Hüttner Csaba szerint nagyon hasznos volt a japán túra

A szövetségi kapitány beszámolt arról is, hogy a japánok kitűnő vendéglátók voltak, mindig gondoskodtak arról, hogy a magyar csapat a szabadidejében ki tudjon kapcsolódni. „Bármilyen program, ahova elvittek bennünket,

plusz töltöttséget adott a versenyzőknek.

Felgyalogoltunk például egy szentélybe, amely egy hegy tetején volt, az is felért egy kisebb edzéssel ebben a páratartalomban, de voltunk a térség legnagyobb botanikus kertjében, megnéztünk egy 2000 éves épületet egy szigeten, kilátóban és barlangban jártunk és fogadást is tartottak a tiszteletünkre, ahol a polgármester mellett több nagyhatalmú vezető is megjelent. Minden programot percre pontosan és tökéletesen megszerveztek nekünk” – számolt be a szövetségi kapitány, utalva egyúttal arra, hogy mi várható az olimpián is Japánban 2020-ban.

Egy pillanatra megpihenni, majd tovább menni az úton

Beérett az ötéves munka Szegeden, miután az NKM Szeged nyerte meg a kajak-kenu pontversenyt 2018-ban a versenysportot tekintve. Az összetettben a Graboplast Győr végzett az élen.

Hír

A szabadidős és a masters eredményeket is beleszámítva a győriek zárták az első helyen a magyar bajnoki pontversenyt a Szeged és a KSI előtt, ám ha csak a versenysportot nézzük, akkor a tavaly harmadik helyen záró NKM Szeged volt a legeredményesebb klub az idén.

„Az elmúlt öt évben egy folyamatos fejlődést mutat a klub, ha ábrázolnom kellene, akkor egy felfelé ívelő görbét rajzolnék. Annak tükrében, hogy a tagszervezetek létszáma és a versenyhelyzet folyamatosan nő, ez a fejlődés nagy elégedettséggel tölt el” – kezdte Sík Márton szakmai vezető, aki 2013 ősze óta irányítja a klub szakmai munkáját.

A világbajnoki ezüstérmes egykori kajakos ezzel együtt úgy gondolja, hogy nincsenek a többiek előtt. „Egyszerűen most mi kerültünk ki győztesen ebből a versenyből. Hogy mi az oka ennek? Az egyik, hogy nagyon jó egyesületek versenyeznek egymással,

a Győr és a KSI legalább annyira kiegyensúlyozott volt egész évben, mint mi,

és ha ők nincsenek, akkor mi sem tudtunk volna ilyen eredményeket elérni. A másik indok pedig, hogy az edzőink a szürke hétköznapokban is rendkívül szorosan és hatékonyan tudnak együtt dolgozni.”

Sík Márton kiemelte, hogy az állami és a Magyar Kajak-Kenu Szövetségtől kapott támogatásokat igyekeztek úgy beépíteni, hogy azzal erősítsék a klub működését és rendszerét. „Mindenki próbálkozik újításokkal, mi is így tettünk. Nagyobb edzői létszámra volt szükségünk, hiszen egyre több gyereket kell megmozgatnunk. A tehetségmenedzselés az egyik legfontosabb pontja a rendszerünknek, amelynek lényege, hogy

a gyengébbeket nem engedjük kihullani,

hanem megpróbáljuk őket megerősíteni és felzárkóztatni. Akik pedig eredményesek, azokat kiemelten menedzseljük a versenysportban és a tanulásban egyaránt, megpróbálunk mindent megadni nekik, hogy beválthassák a hozzájuk főzött reményeket.”

Ezzel együtt a felnőtteknél is kiemelkedően teljesített a többek között Kárász Annát, Birkás Balázst, Nádas Bencét, Kuli Istvánt, Bodonyi Andrást, Molnár Csengét, Nagy Biankát, Suba Róbertet és Varga Katalint is foglalkoztató szegedi klub, amely a világbajnokságon például minden szakágban, a parások között is indított versenyzőt.


„Most egy pillanatra meg kell állnunk, visszacsatolást kell adnunk minden itt dolgozónak, hogy jó úton járunk, ám maximálisan soha nem lehetünk elégedettek, tovább kell haladnunk ezen az úton” – zárta a szakmai igazgató.

Sík Márton szavait alátámasztja, hogy valóban kiváló versenyhelyzet alakult ki az idén is a klubok között, az olyan kisebb egyesületek, mint a Tiszafüred, a Tiszaújváros, a Tata, vagy a Dunaferr is remekül szerepeltek.

A teljes pontversenyt ide kattintva lehet böngészni.