Mégse

Alkalmazkodni a vb-helyszínhez

A magyar kajak-kenu válogatott számára a megfelelő akklimatizálódásról, a körülményekhez való alkalmazkodásról szólt a szerda a portugáliai világbajnokságon. A paraversenyzők azonban már élesben eveztek, és mindjárt egy negyedik hellyel, valamint több döntős hellyel kezdtek.

Hír

A válogatott tagjai számára csak csütörtökön délelőtt kezdődnek a versenyek a világbajnokságon, de szerdán délelőtt és többen délután is kimentek a vízre evezni. „Én 2015 óta minden évben jártam itt, tapasztalt vagyok tehát ezen a pályán, de nem igazán szeretem. Délelőtt hat-nyolc kilométert eveztünk párosban, az nagyon jó volt, délután pedig egyesben is edzettünk” – mondta Fekete Ádám, aki Hajdu Jonatánnal 200 és 500 párosban is rajthoz áll a világbajnokságon.

Szintén két számban, 500 párosban és négyesben küzd meg az éremért Kárász Anna, akinek eddig felemásak a tapasztalatai a portugáliai helyszínről.

„Kicsit kemény a víz, hasonló, mint Szolnokon,

de ezt hamar meg lehet szokni. Hínáros a felevező pálya, de az is orvosolható, ha leszedjük a futam előtt a kormányról és a hajóról. A szállásunk nagyon jó, tágasak a szobák, megfelelő a reggeli és a vacsora is. Az ebédet azonban a pályán kapjuk, az sajnos itt nem jó, abban találunk kivetnivalót, de többnyire elégedettek lehetünk.”

Kárász Anna szavait csak megerősíteni tudjuk, amit a csapatok kaptak csütörtökön ebédet a pályán, az valóban hagyott kívánnivalót maga után. Választási lehetőség nem volt, mindenki ugyanazt ehette: leves, csirkecomb tésztával és egy kis salátával, plusz egy bizarr portugál zselédesszert, amit nálunk torták tetejére szoktak tenni. A leves, a főétel és a desszert íztelenségével még meg lehetett volna birkózni, ám néhány csirkecomb át sem volt sütve, a véres hús pedig bármilyen mezei halandónak komoly gyomorbántalmakat okozhat, egy profi sportolónak pedig egy nappal a világbajnokság előtt finoman fogalmazva sem ideális ebéd.

Oda kell tehát figyelniük kajak-kenusainknak, hogy mit esznek a montemor-o-velhói pályán, ahol a délelőtti hűvösebb idő után délutánra nagyon fülledt meleg lett. Paraversenyzőink számára már szerdán elkezdődött a világbajnokság, a nők VL3-as kategóriájában egyből döntőt rendeztek, itt Varga Katalin (felső képünkön) a negyedik, Molnárné Tóth Julianna pedig a nyolcadik helyen végzett.

„Abszolút elégedett vagyok, mert nem ez a fő számom, ráadásul a kemény ágy miatt van egy kis fájdalmam is.

Ebben a döntőben kíméltem magam,

nem akartam annyira megtolni, de a versenyszellem azért dolgozott bennem, amikor láttam, hogy közel vagyok az egyik hajóhoz” – mondta Varga Katalin, aki a kajakosok között is bejutott a döntőbe Portugáliában, ott is legalább a negyedik hely a célkitűzése.

Juhász Tamás és a paralimpiai ezüstérmes Suba Róbert két számban, KL1-ben és VL2-ben is a döntőbe jutott, így mindkét magyarnak szoríthatunk majd a csütörtöki és a szombati fináléban. Rozbora András a KL2 középdöntőjéből a B döntőbe jutott, akárcsak a még utánpótláskorú Kiss Erik KL3-ban, ugyanitt a szintén nagyon fiatal Török Dávid a középdöntőből nem került tovább.

Suba Róbert két számban is döntős, akárcsak Juhász Tamás

A világbajnokság eredményeit ide kattintva lehet nyomon követni, az M4 Sport pénteken, a Duna World szombaton és vasárnap közvetíti élőben a döntőket.

Végül egy kis statisztika, hogy mely számokban mennyi versenyző nevezett:
Férfiak:
K1 200 méter/38 versenyző, K1 500 m/34, K1 1000 m/36, C1 200 m/18, C1 500 m/24, C1 1000 m/26, K2 200 m/18 egység, K2 500 m/21, K2 1000 m/24, K4 500 m/22, K4 1000 m/9, C2 200 m/9, C2 500 m/17, C2 1000 m/20 és C4 500 méter/10 egység.

Nők:
K1 200 méter/32 versenyző, K1 500 m/34, K1 1000 m/19, C1 200 m/30, C1 500 m/21, K2 200 méter/18 egység, K2 500 m/18, K2 1000 m/10, K4 500 m/17, C2 200 m/12 és C2 500 méter/20 egység.

Díjazták az év legjobbjait

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség évzáró gáláján ünnepélyes keretek között átadták az év legjobbjainak járó elismeréseket.

Hír

Az évzáró gálát Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke nyitotta meg, aki megköszönte a versenyzők és az edzők mellett a Magyar Kormánynak, a szponzoroknak és a sajtó képviselőinek is az egész éves munkát, támogatást. Az MKKSZ elnöke külön kiemelte, hogy nemcsak az aktuális felnőtt élversenyzőink erősek, és vannak ott a világ élvonalában, hanem a jövő csapata is formálódik, hiszen már sorozatban ötödik éve a magyar a legeredményesebb nemzet az ifjúsági és U23-as világbajnokságon.

Ennek megfelelően először a korosztályos legjobbakat díjazták, az év női kajakosa a gyorsasági vébén három vb-címet nyert Kőhalmi Emese lett, aki maraton világbajnoki aranyérmet is bezsebelt az idén. Az év kenusának Gönczöl Laurát és Opavszky Rékát, az év férfi kajakosának Redl Andrást, az év férfi kenusának pedig Horváth Benedeket választották. Az év legjobb utánpótlásedzője Gintl Andrea lett.

A maraton világbajnokságon is fantasztikusan szerepeltek a magyarok, megnyerték a pontversenyt és az éremtáblán is az élen végeztek. Itt az év legjobb női kajakosa a két vb-aranyat begyűjtő Kiszli Vanda, az év női kenusa Kisbán Zsófia, az év férfi kajakosa Boros Adrián és Máthé Krisztián, míg az év férfi kenusa Laczó Dániel és Nagy Gergely Balázs lett. Az év maraton edzőjének Sztanity Lászlót választották, aki többek között Csay Renátát és Czéllai-Vörös Zsófiát is felkészítette az idén, ők párosban világbajnokok lettek, Csay már a huszadik vb-aranyát zsebelte be.

Az év női paraversenyzője a szegedi világbajnokságon olimpiai kvótát szerzett Varga Katalin lett, a férfiaknál pedig a 16 évesen világ- és Európa-bajnoki címet nyert Kiss Péter Pált választották a legjobbnak. Az év paraedzője Kiss Péter Pál felkészítője, Pruzsina István lett.

A felnőtt gyorsasági legjobbak díjazása az év női kajakosának járó elismerés átadásával kezdődött, itt Kozák Danuta nyert.

Anői kenusoknál Balla Virág és Devecseriné Takács Kincső, a férfi kajakosoknál a K-1 1000 méteren világbajnok Kopasz Bálint, a férfi kenusoknál pedig Adolf Balázs vehette át a díjat.

Az év edzője Kopaszné Demeter Irén, Kopasz Bálint édesanyja és edzője lett.

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség Média díját a Nemzeti Sport kapta 2019-ben.

Az esemény végén bejelentették, hogy a Mercedes-Benz a következő évre autót ad használatra hét versenyzőnek: Kozák Danutának, Medveczky Erikának, Kárász Annának, Balla Virágnak, Kopasz Bálintnak, Kammerer Zoltánnak és a Mercedes család új tagjának, Devecseriné Takács Kincsőnek.

Köszönjük a gyönyörű csokrokat a Virággal egy mosolyért csapatának!

További fotók Facebook-oldalunkon:

Minden körülmények között ember legyél, fiam!

Több évtizedes utánpótlás-nevelői munkájának elismeréseként Czina László és Jancsár László kapta a Magyar Kajak-Kenu Szövetség Aranylapát-díját. Mindketten a kajak-kenunak és a gyerekeknek szentelték az életüket, így abszolút kiérdemelték az elismerést.

Hír

„Nagyon meglepett, hogy megkaptam a díjat, ugyanis a kajak-kenu edzők közül rengetegen megérdemelnék, sokan végzik kimagaslóan a munkájukat. Mindenesetre

ez nem egy egyéni díj, hanem egy komoly csapatmunka eredménye

amelyet Tatán végzünk, biztos vagyok benne, hogy ezzel a Magyar Kajak-Kenu Szövetség a tatai vízisportot is díjazta egyben” – mondta szerényen Czina László, aki lassan 25 éve dolgozik Tatán kajak-kenu edzőként, két éve lett főállású edző, előtte párhuzamosan egy helyi általános iskolában testnevelőként dolgozott.

„Boros Ferenc volt a nevelőedzőm, ő adott a kezembe lapátot, majd Hörömpöli Lászlónak is nagyon sokat köszönhettem. Amikor a főiskolán szakirányt kellett választani, akkor már tudtam, hogy a kajak-kenu lesz az a terület, ahol edzőként szeretnék majd dolgozni” – mondta az 58 éves szakember, aki arra a kérdésre, hogy mire a legbüszkébb edzői pályafutásából, így felelt: „Hogy rengeteg gyerekkel és felnőttel megismertettem a sportágunkat, és sikerült folytatni azt a hagyományt, hogy a tatai gyerekek nemzetközi versenyeken tudjanak rajthoz állítani. Az is rendkívül büszkévé tesz, hogy több korábbi tanítványom is testnevelői tanári vagy edzői hivatást választott magának. Mi pedig

csak tesszük tovább a dolgunkat, folytatjuk a hagyományokat.

Az idei másik díjazott, Jancsár László nem tudta átvenni személyesen az Aranylapát-díjat, az indok talán jelzésértékű is, hogy jó helyre került az elismerés.

„Hatalmas megtiszteltetés, hogy nekem ítélték, nagyon szerettem volna Budapestre utazni, de a kollégám megbetegedett, így edzés nélkül maradt volna 35 gyerek, és én azt választottam, hogy inkább megtartom nekik az edzést” – mondta a 65 éves Jancsár László, aki 43 éve edzősködik.

A Tiszaújvárosi Vízisport Egyesületnek elnöke és edzője volt, a klub 57 év után beleolvadt a Tiszaújvárosi Kajak-Kenu és Sárkányhajó Egyesületben, most itt dolgozik edzőként, számtalan jelenlegi kollégája a tanítványa volt.

„Motorcsónak-versenyző szerettem volna lenni, de beindult Tiszaújvárosban a kajak-kenu, és ez megfogott. Hat-nyolc év versenyzés után éreztem, hogy nagyobb hasznára tudok lenni az egyesületnek azzal, ha elkezdek edzősködni. 1976-ban megépült a tanmedence, abban az évben, május 1-jén kezdtem el hivatalosan az edzői munkát. Azóta nagyon sok gyereket megtanítottam kajakozni és úszni, nem tudom megmondani, hogy mennyi tanítványom nyert magyar bajnoki címet” – mesélte Jancsár László, akinek versenyzőként nem voltak nagy eredményei.

„Szorgalmas és megbízható versenyző voltam, ugyanezt próbálom belenevelni most is a gyerekekbe. Nincs olyan hét, hogy ne mondjam el legalább egyszer, hogy az a legfontosabb, hogy

Minden körülmények között ember legyél, fiam!

Tisztességgel és becsülettel neveltem a gyerekeket, és készítettem fel a versenyekre, mindig is hittel, szívvel és alázattal tettem, amit tettem. Hogy meddig tudom még ezt csinálni? A szívemben örök fiatal vagyok, és nagyon remélem, hogy még sokáig tudok a gyerekekkel dolgozni, mert amikor közöttük vagyok, akkor az számomra a világ legszebb és legbékésebb pillanata.”

Köszönjük mindkettőjük áldozatos munkáját és további sok sikert, jó egészséget kívánunk nekik!