“A pörgős élet hiányzik”

Hátrahagyva a fővárosi mindennapokat, Kiss Péter Pál másfél hónapja otthon van szülőfalujában, a Baranya megyei Nagyvátyon. A kajakos élete tavaly rengeteget változott, először Európa-bajnokságot nyert, majd vb-aranyérmet szerzett Szegeden, így az év férfi parasportolójának választották. Valósággal “robogott vele a vonat” Tokió felé, amikor jött a koronavírus, és haza kellett költöznie. Most csak két hetente tud vízre szállni, de elszántsága semmit sem változott.

A versenyző 2019-ben, 16 évesen a semmiből jött, és mindent vitt a parakajakosok KL1-es kategóriájában. De életét nemcsak a sportolói siker változtatta meg gyökeresen, hanem a budapesti középiskola is, amelyben tavaly ősszel kezdte meg tanulmányait. Kollégiumba költözött, és a tanulás mellett minden nap edzésre járt a Honvédba, a járványügyi-helyzet azonban alaposan átírta a mindennapjait. 

“Március közepén bezárt az iskola, és a kollégium, még néhány napig maradtam a dunavarsányi edzőtáborban, de

kezdett bizonytalanná válni a helyzet,

ezért inkább hazajöttem – mondta Kiss Péter. – Ha zárva van a kollégium, és nincs éppen edzőtábor, akkor Budapesten csak ismerősöknél tudok aludni, de ez hosszú távon nem lehetett volna megoldás, nem akartam senkinél sem ott ragadni. Most itthon vagyok a családommal, elsősorban szárazföldi edzéseim vannak, mellette próbálok tanulni, de kissé nehéz a kettőt összeegyeztetnem.”

A tavalyi év parasportolója vízre szállni segítség nélkül nem tud. Edzője, Pruzsina István két hetente autóba ül, viszi a hajót, lapátot és edzést tart a helyi, alig 600 méter hosszú horgásztavon. 

“A faluban, a tó mellett van egy kis ház, amelyik üresen áll, abban tud lakni István, amikor lejön hozzám edzést tartani. Egyébként ő azt mondta, hogy

ha kell, akkor sátorban is szívesen alszik,

két edzés között legfeljebb horgászik egy kicsit. Utoljára pénteken jött, és vasárnap délelőtt ment vissza Budapestre, vezényelt nekem 15 kilométeres edzést, és résztávokat is a partról.”

Tokió elhalasztásával kapcsolatban – a legtöbb éremesélyes versenyzőhöz hasonlóan – a legjobb magyar parakajakosnak is vegyesek az érzései, pedig még csak a múlt héten ünnepelte 17. születésnapját.

“Januárban

a vállizületemből letört egy porc,

be is vérzett, szerencsére a halasztás miatt most volt időm arra, hogy teljesen kigyógyuljak ebből a sérülésből. Másrészt viszont arra készültem, hogy idén nyáron lemegy a paralimpia, és jövőre többet koncentrálhatok majd a tanulásra, így 2021-ben sem lesz könnyű évem. Szeretek itthon lenni Nagyvátyon, végre a családommal lehetek, az edzettségemet próbálom szinten tartani, de kicsit hiányzik a pörgős pesti élet, azt is megszoktam már. Remélem, hogy amikor újra nekivágunk a kemény munkának, akkor meglesz még az erőm, és ki tudjuk hozni a mostani helyzetből a legtöbbet. A tervek szerint május végétől újra Dunavarsányban fogok készülni, azt pedig nagyon várom már” – tette hozzá 2019 legjobb férfi parasportolója. 

Ajánlott cikkeink

Kajak-Kenu & Szabadidő
Partnerek & Támogatók