Mégse

“A kajakozás indította be az életemet”

„Vitrines” versenyző vagyok - mondja, aki örömmel néz rá nap mint nap a megszerzett érmeire, sőt, időnként előszeretettel rendezgeti is, például egy egészen kerek évforduló apropójából. Szabó Szilvia azonban nem csupán a fényes érmeket tartja nagy becsben, hanem a kajakozáshoz fűződő, megfoghatatlan emlékeket és a barátságokat is…

Hír

A negyvenedik születésnap manapság már egészen más megítélés alá esik, mint korábban, de ettől függetlenül mégiscsak egyfajta mérföldkő az ember életében. A pályáját tekintve tudna említeni egy ilyen meghatározónak érzett állomást?

– Azt tekintem hasonló mérföldkőnek, amikor ifiből felnőtté váltam és átigazoltam Kati nénihez. Annyira emlékszem, ahogy ott álltam a vonalas telefon mellett – ami egyébként nekünk nem is volt, át kellett mennem miatta a szomszédba – és minden bátorságomat összeszedve felhívtam a nagy edzőt, hogy szeretnék vele edzeni.

– Mi volt a válasza?

– Hogy már nagyon várta a hívásomat.

– Mit érzett abban a pillanatban?

– Hogy enyém a világ… Nyilván sokszor találkoztam vele az UTE vízitelepen gyerekként is, sőt, előfordult, hogy tanácsokat adott és én mindig érzékeltem, hogy a fél szeme rajtam volt, de amikor egyértelművé vált, hogy lát bennem fantáziát és szívesen dolgozna velem együtt, akkor tényleg azt éreztem, hogy ezért megérte hajnalban kelni és edzésre járni. Szóval ott léptem egyet, ami meghatározó pontja volt a kajakossá válásomnak. Nyilván addig is kajakoztam, de akkor lettem felnőtt versenyző. Rögtön átvett a csapatába, ami akkor nagy szó volt.

– Ez a korszakváltás általában kritikus időszak egy versenyző számára. Ön hogyan élte meg a gyakorlatban?

– Gyakorlatban nehéz volt, mert én közgazdasági szakközépiskolába jártam, ahol a tanáraim, de főként az osztályfőnököm nem igazán nézte jó szemmel az aktív sporttevékenységemet. Nehezen is tudtam megoldani, hogy ott legyek minden edzőtáborban és versenyen, de szerencsére az iskolaigazgatónk támogatott, így végig tudtam evickélni ezen az időszakon. Emlékszem, úgy mentem az első felnőtt válogatóra, hogy leérettségiztem és indultam a vonathoz…

– Gondolom, abban az időben és később is gyakran előfordult, hogy elő kellett bányásznia valami erőteljes motivációt. Az ön számára mi volt ez a hajtóerő?

– Nagyon fura, mert sokáig nem voltam különösebben motivált. Azért kajakoztam, mert azt mondták, hogy nekem ez jó lesz. Apukám elvárása volt, hogy mindenképp sportoljak valamit egyesületi szinten. Korábban tornáztam, balettoztam is, de azok nem annyira jöttek be. Igazából a kajakkal is küzdöttem, egészen addig, amíg az első edzőm, Nagy Katalin bele nem tett egy olyan rendszerbe, ahol engem nem ért siker. Például az első szekrényosztásnál nem kaptam öltözőszekrényt. Ez pedig beindított nálam valamit, ami arról szólt, hogy életemben először meg akartam szerezni valamit. Először egy szekrényért hajtottam, aztán egy jobb lapátért, aztán egy jobb hajóért. Aztán az apró kis célokból egyszer csak érmek lettek. Belőlem meg egy „hajtós Szilvi”, akinek fontos lett, hogy elérje a kitűzött célt.

– Mikor vált nyilvánvalóvá, hogy jóval magasabb szintű célokról is álmodozhat, mégpedig  joggal?

– Gyerekként nem lebegett a szemem előtt, hogy olimpiai bajnok vagy világbajnok szeretnék lenni. Az első olimpia, amire emlékszem, a ’96-os volt, amikor én az ifi vébéről épp éremmel jöttem haza. Akkor gondoltam rá először igazán, hogy én is el tudok jutni arra szintre, hogy egyszer olimpikon lehessen belőlem. Ehhez persze szükség volt arra a tudatos versenyzővé válásra, amit Kati néninél éltem meg. Arra, hogy az adott célért mindent alárendeljek a sportnak. Minden más alapokra helyeződött, mindent ez határozott meg, még a családunk életét is.

– Melyik érmét tartja a legértékesebbnek?

– A legelsőt. Azáltal ízleltem meg, milyen jó érzés felállni a dobogóra. Egy bronzéremről van szó, amit Tatán kaptam négyesben. Nagyon örültem neki. Ma is ott tartom az olimpiai érmek mellett.

– Az érmeken, az elismeréseken túl mi az, amit a kajakozás tett hozzá az életéhez?

– A szisztematikus munkára való képességet és a maximalizmusomat. Amíg nem kajakoztam, addig bizonyos értelemben csak „tébláboltam”. Érdekes módon, a tanulásban is onnantól kezdtem fejlődni, amikor már rendszeresen sportoltam. A kajakozás beindította és rendbe rakta a kis életemet.

– Pályafutásának utolsó szakaszában Simon Miklós irányítása alatt versenyzett. Hogyan emlékszik vissza erre az időszakra?

– Azokat az időket már más ütem és dinamika jellemezte. Amikor Athénban kiszálltunk a hajóból az ezüstöt érő futam után, tudtam, hogy én ennél többet edzeni, hajtani, megtenni biztos nem fogok tudni, tehát ott valamilyen szinten a lelkem már elkezdte elengedni a sportot. Elindult bennem egy átértékelődés, egy felismerés, hogy már talán más irányba kell vinni az életemet. Nyilván, amikor az ember egyesben még tud nyerni egy EB-t, akkor még csinálja, de Siminél már nem voltam egy dübörgő versenyző, hanem egy átalakuló, elcsendesülő időszakomat éltem meg nála. Az biztos, hogy nagyon jó helyre kerültünk; Danáék a mai napig mesélik, mennyi mindent tanultak tőlünk.

– Aktív időszakában egyszer úgy nyilatkozott, hogy Birgit Fisher-re azért is tekint példaképként, mert gyerekek mellett is sikeres tudott lenni a sportágban. Kétgyermekes édesanyaként ma hogy látja ezt?

– Az elismerés megmaradt, de már másképp tekintek erre a példára. Végtelenül tisztelek mindenkit, aki anyaként gyerek mellett versenyszerűen kajakozik, le a kalappal előttük, de

én személy szerint nem tudtam volna ezt megtenni.

Sem fizikailag, sem pszichésen nem lettem volna alkalmas arra, hogy visszatérjek. Ez minden bizonnyal személyiségtől függő, de én a szülés után más emberré váltam és ezt nem bánom.

– Mennyire jelentett segítséget az átmenetben, hogy a versenyzés után nem kellett teljesen eltávolodnia a sportágtól?

– Nekem óriási segítség volt; hatalmas előny, hogy a saját, jól ismert közegemben tanulgathattam a marketinget és a rendezvényszervezést. Így csak fokozatosan léptem ki a civil életbe az addigi, biztonságot jelentő búra alól. Ugyanakkor vannak dolgok, amiket még szívesen kipróbálnék és tudom, hogy vár még rám egy másik világ. Hiszek abban, hogy az embernek időszakosan vannak megújulási fázisai, amikor új irányokat  kell felvenni és én mindig keresem is az új impulzusokat.

– Csapatemberként Bóta Kingát tekinti legmeghatározóbb párjának, akivel most biztosan felemlegetnek majd néhány közös emléket. Megosztana egyet ezek közül?

– Rengeteg sztorink van, amiket az összeülős estéken gyakran felidézünk, különösebb ünnepek nélkül is. Mi olyan párt alkottunk, hogy még beszélnünk sem kellett. Kinga annyira rám tudott hangolódni, hogy egyetlen szó nélkül is érzékelni tudta hátulról, mi a helyzet.

„ Láttam a fejeden”

– szokta mondani. A legszebb az egészben pedig  az, hogy ez el sem múlik. Idén  nyáron lenn voltunk a Balatonon és amikor elkezdtünk evezni, Kinga egyszer csak beszólt, hogy „hopp”…  12 év után is beindult az egység és  tökéletes összhangban nyomtuk,  pedig csak egy SUP-on ültünk… A legnagyszerűbb dolog  mindenképp az, hogy a személyében nem csupán versenytársat, hanem  igazi barátot is kaptam a sporttól.

Rendessy Eszteré a Kolonics-díj – támogatást kapnak a fiatalok

Rendessy Eszter kapta a Kolonics György-díjat, amelyet minden évben a legjobb utánpótláskorú versenyzőnek ítélnek oda a Magyar Kajak-Kenu Szövetség döntése értelmében. Az ifjúsági olimpiai bajnoki címet nyert kajakos a díjat a Kolonics György Alapítvány évértékelő rendezvényén vehette át, amelyen megnevezték a Jövő Reménységei ösztöndíj nyerteseit, díjazták az alapítvány első elnökét, Angyal Zoltánt, és szó esett az alapítvány sikeres 2018-as évéről is.

Hír

A tavaly Buenos Airesben ifjúsági olimpiai bajnoki címet szerzett Rendessy Eszter (felső képünkön) az év ifjúsági női kajakosa díj után az év utánpótlás versenyzője címet is bezsebelte. A 16 éves versenyző Schmidt Gábortól, az MKKSZ elnökétől vehette át a Kolonics-díjat, amellyel egy egymillió forintos támogatás is jár a szövetség részéről. Az összeget sporteszközre, táplálékkiegészítőre vagy akár edzőtáborozásra is fordíthatja Rendessy Eszter.

Schmidt Gábor beszédében elmondta, hogy Kolonics György személyisége, a szerénysége, az alázata, az, hogy nemes küzdelemben, a célnak mindent alárendelve versenyzett, tökéletes lenyomata a kajak-kenu sportág alapértékeinek.

Schmidt Gábor, az MKKSZ elnöke

A Kolonics György Alapítvány kuratóriuma döntött “A Jövő Reménységei” elnevezésű programja keretében támogatott versenyzők névsoráról is. A pályázati felhívásra 26 sportoló nyújtotta be jelentkezését. A kuratórium a döntés során – az eredményességen túlmenően – a tanulmányi eredményeket, illetve a szociális helyzetet is figyelembe vette. Ezen szempontok figyelembe vételével a következők fiatal tehetségek kerültek kiválasztásra a nyolc szakágban:

Női kajak:
Kőhalmi Emese (Központi Sport- és Ifjúsági Egyesület)
Máró Anna (Tiszaújvárosi Kajak-Kenu és Sárkányhajó Egyesület)

Női kenu:
Csorba Zsófia (NKM Szeged Vízisport Egyesület)
Gönczöl Laura (PACS-PACS SE)

Férfi kajak:
Erdélyi Tamás (Graboplast Győri Vízisport Egyesület)
Nagy Raul (Tolnai Kajak-Kenu Egyesület)

Férfi kenu
Besenyei Ádám (Merkapt Mekler ITSE)
Csanki Márk (NKM Szeged Vízisport Egyesület)

A jövő reménységei

Az ösztöndíj célja, hogy az alapítvány olyan fiatalokat támogasson, akiknek a programban való részvétel valódi segítséget és ösztönzést jelent a továbblépéshez, a további sporteredmények eléréséhez, így a kiválasztás egyik fő szempontja a szociális háttér. A teljes ösztöndíjkeret 1 920 000 Ft, amelynek forrása magán- és céges adományokból tevődik össze. A támogatás hat hónapon keresztül havi 40 000 forintot jelent a nyerteseknek, amelyet a sporthoz kapcsolódó költségeik fedezésére használhatnak fel. Az ösztöndíj folyósítása februárban kezdődik. A díjakat Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke és Sárfalvi Péter sportlétesítményekért és sportkapcsolatokért felelős helyettes államtitkár adta át.

A rendezvényen odaítélték a Kolonics György Alapítványért díjat is, ezt Angyal Zoltánt kapta meg, aki hét évig volt a kuratórium elnöke. A díjat Baráth Etele és Molnár Zoltán adta át, előbbi a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke, utóbbi a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára volt, amikor létrejött a Kolonics György Alapítvány. Baráth Etele beszédében kitért arra, hogy a Magyar Kajak-Kenu Szövetség sportegészségügyi központja azért is jött létre, hogy megelőzze az olyan tragédiákat, amely Kolonics Györggyel is történt, továbbá a sportolókat arra ösztönözze, hogy ugyanúgy tiszta eszközökkel versenyezzenek, ahogy Koló tette.

Baráth Etele, Angyal Zoltán és Molnár Zoltán

Csabai Edvin, a Kolonics György Alapítvány elnöke az eseményen elmondta, hogy kiváló évet zárt az alapítvány. „Azokat a programokat, amelyeket korábban elkezdtünk, 2018-ban is megcsináltunk.

Az év ráadásul különös volt, hiszen tavaly volt tíz éve, hogy meghalt Koló.

A minden évben megrendezett fáklyás emlékevezés ezért most még hangsúlyosabb és meghatóbb volt, ahova rengetegen jöttek el. Emellett lezajlottak az Erzsébet táborok, több tízezer embert sárkányhajóztattunk meg 11 héten keresztül, az éjszakai sárkányhajós evezésről és a több mint 4000 indulóval megrendezett Kolonics György Emlékfutásról nem is beszélve.”

A korábbi 17-szeres maraton kenu világbajnok kiemelte a Karrierkövető programot, amely két lábon áll. „Az egyik lába, hogy olyan fiatalokat mentorálunk, akik a sportágban képzelik el a jövőjüket – akár edzőként akár sportvezetőként. Jelenleg nyolc gyerek tagja ennek a programnak, ők tavaly például a szegedi Világkupán betekintést nyerhettek a szervezők munkájába, de beülhettek a világbajnokságra készülő versenyzők edzésein is a motorcsónakba az edzők mellé.”

Csabai Edvin, az alapítvány elnöke

A program másik lába három részből áll: a kettős karrierkövetésről, az alkolhol- és drogfogyasztásról, valamint a motiváció és küzdőszellem fontosságáról. „Ezeket a rendkívül izgalmas, inspirációs beszélgetéseket Csáky László, Hadfi Dániel és Dávid Ferenc szokta levezényelni. Nagyon fontosnak találjuk, hogy ezek a tizenéves gyerekek

össze tudják egyeztetni a sportot a tanulással,

vagy a csoportnyomás ellenére nemet tudjanak mondani a drogra és az alkoholra. Igyekszünk 2019-ben is a meglévő programjainkon tovább finomítani, és még sikeresebben végigvinni őket” – zárta Csabai Edvin.

Kiemelkedő évet zárt az utánpótlás

Fantasztikusan szerepeltek 2018-ban utánpótláskorú kajak-kenusaink, hiszen két világeseményen, a nyári ifjúsági olimpiai játékokon és az ifjúsági világbajnokságon is kitűnő eredményeket értek el. A tavalyi évről és az idei tervekről beszélgetett az Utanpotlassport.hu Makrai Csaba utánpótlás szövetségi kapitánnyal.

Hír

Makrai Csaba egy éve vette át a stafétabotot Dónusz Évától, és irányítása alatt történelmi tettet hajtottak végre versenyzőink a júliusi plovdivi ifjúsági- és U-23-as kajak-kenu világbajnokságon, valamint a Buenos Aires-i nyári ifjúsági olimpián. Utóbbi eseményen két aranyéremmel, egy ezüstéremmel és egy negyedik hellyel tért haza a magyar küldöttség, míg azt megelőző korosztályos világbajnokságon tíz aranyérmet zsebeltek be versenyzőink, kivétel nélkül olimpiai számokban.

Rendessy Eszter nem véletlenül lett az év legjobbja, ifjúsági olimpiai bajnoki címet nyert

Sportolóink tehát kis túlzással mindent megnyertek, amit csak lehetett, így jogosan vetőtik fel a kérdés, miszerint meg lehet-e ismételni 2019-ben is ezt a remek teljesítményt. A kapitány szerint nagyon nehéz lesz, de idén nemcsak az eredményességet tartják szem előtt, hanem azt is, hogy miképpen tudják betölteni azt az űrt, amit idén az U23-as korosztályba átkerülő versenyzők hagynak maguk után.

„Nem lesz könnyű. Nagyon sok tehetség közül válogathatunk, de még egyikük sem tudott ért el eddig kiemelkedő eredményt. Ezért nagyon nehéz megjósolni, hogy például ki fogja átvenni a stafétabotot Kós Benedektől, aki idén már nem az ifjúságiak között versenyez” – mondta a kapitány az Utanpotlassport.hu-nak.

Kós Benedek két aranyat nyert a vb-n

De térjünk még vissza egy rövid ideig a tavalyi évre! A számos kitűnő versenyző és eredmény közül kiemelkednek ifjúsági világbajnokaink, többek között kajak egyesben 200 és 500 méteren induló Gazsó Dóra Alida, kajak kettesben az 500 méteres számban versenyző Biben Karina és Bakó Olga, és nem utolsó sorban a Szellák Szabina, Biben Karina, Gazsó Dóra Alina, Kőhalmi Emese összetételű kajak négyesünk 500 méteren. Külön kell szólnunk az idén Kolonics-díjban részesült Rendessy Eszterről, aki a kajakosok gyorsasági versenyében lett ifjúsági olimpiai bajnok, valamint a világbajnokságon kajak egyesben szerzett első helyet az 500 méteres versenyen. Hogy a fiúkat se hagyjuk ki a felsorolásból, meg kell említenünk Kós Benedek ifjúsági világbajnokot, aki nem mindennapi tettet végrehajtva kajak egyesben 500 és 1000 méteren diadalmaskodott, valamint Kopasz Bálintot is, akit már most a kajak egyes egyik nagy reménységének tartanak a szakemberek az 1000 méteres távon. Bálint versenyszámában ezüstérmet nyert a plovdivi Európa-bajnokságon.

De vajon mi áll a siker hátterében?

„Először is sikerült kialakítanunk egy nagyon jól működő versenyrendszert, amely rendszeres és magas szintű megmérettetési lehetőséget kínál mindenki számára. Szólnunk kell az ambiciózus, lelkiismeretes és képzett szakembergárdánkról is, illetve

az egész országot behálózó rendszerünkről is,

amely az utánpótlás-nevelés folyamatosságáról gondoskodik. Én ezekben látom a siker zálogát” – hangsúlyozta Makrai Csaba.

Makrai Csaba (középen) jó évet zárt a fiatalokkal

A kapitány úgy véli, a tavalyi év sikereit nem csak, hogy felülmúlni, de megismételni sem lesz könnyű. Vélhetően azonban nem kell attól tartanunk, hogy 2019-ben érmek nélkül maradunk a világversenyeken. Reményei szerint a kajakszámokban Rendessy Eszter, Kőhalmi Emese és Szellák Szabina is meg tudja ismételni tavalyi teljesítményét.

Rajtuk kívül kenusaink, a 200 méteren induló Nagy Bianka, az 500 méteren versenyző Molnár Csenge, az általuk alkotott duó 500 méteren, valamint a Gönczöl Laura és Opavszky Réka párosa a 200 méteres és az 500 méteres távon lehet aranyérmek várományosa.

Nagy Bianka és Molnár Csenge már a felnőttek között is letette névjegyét

Szerényebbek a célok a fiúk esetében. A tavalyi vb-ötödik helyezésüket követően ebben az évben dobogóra érhet az Őry Zsombor, Erdélyi Tamás kajak kettős 1000 méteren, valamint kenuban a Besenyei Ádám, Horváth Benedek duó, szintén 1000 méteren.