Mégse

“A kajakozás indította be az életemet”

„Vitrines” versenyző vagyok - mondja, aki örömmel néz rá nap mint nap a megszerzett érmeire, sőt, időnként előszeretettel rendezgeti is, például egy egészen kerek évforduló apropójából. Szabó Szilvia azonban nem csupán a fényes érmeket tartja nagy becsben, hanem a kajakozáshoz fűződő, megfoghatatlan emlékeket és a barátságokat is…

Hír

A negyvenedik születésnap manapság már egészen más megítélés alá esik, mint korábban, de ettől függetlenül mégiscsak egyfajta mérföldkő az ember életében. A pályáját tekintve tudna említeni egy ilyen meghatározónak érzett állomást?

– Azt tekintem hasonló mérföldkőnek, amikor ifiből felnőtté váltam és átigazoltam Kati nénihez. Annyira emlékszem, ahogy ott álltam a vonalas telefon mellett – ami egyébként nekünk nem is volt, át kellett mennem miatta a szomszédba – és minden bátorságomat összeszedve felhívtam a nagy edzőt, hogy szeretnék vele edzeni.

– Mi volt a válasza?

– Hogy már nagyon várta a hívásomat.

– Mit érzett abban a pillanatban?

– Hogy enyém a világ… Nyilván sokszor találkoztam vele az UTE vízitelepen gyerekként is, sőt, előfordult, hogy tanácsokat adott és én mindig érzékeltem, hogy a fél szeme rajtam volt, de amikor egyértelművé vált, hogy lát bennem fantáziát és szívesen dolgozna velem együtt, akkor tényleg azt éreztem, hogy ezért megérte hajnalban kelni és edzésre járni. Szóval ott léptem egyet, ami meghatározó pontja volt a kajakossá válásomnak. Nyilván addig is kajakoztam, de akkor lettem felnőtt versenyző. Rögtön átvett a csapatába, ami akkor nagy szó volt.

– Ez a korszakváltás általában kritikus időszak egy versenyző számára. Ön hogyan élte meg a gyakorlatban?

– Gyakorlatban nehéz volt, mert én közgazdasági szakközépiskolába jártam, ahol a tanáraim, de főként az osztályfőnököm nem igazán nézte jó szemmel az aktív sporttevékenységemet. Nehezen is tudtam megoldani, hogy ott legyek minden edzőtáborban és versenyen, de szerencsére az iskolaigazgatónk támogatott, így végig tudtam evickélni ezen az időszakon. Emlékszem, úgy mentem az első felnőtt válogatóra, hogy leérettségiztem és indultam a vonathoz…

– Gondolom, abban az időben és később is gyakran előfordult, hogy elő kellett bányásznia valami erőteljes motivációt. Az ön számára mi volt ez a hajtóerő?

– Nagyon fura, mert sokáig nem voltam különösebben motivált. Azért kajakoztam, mert azt mondták, hogy nekem ez jó lesz. Apukám elvárása volt, hogy mindenképp sportoljak valamit egyesületi szinten. Korábban tornáztam, balettoztam is, de azok nem annyira jöttek be. Igazából a kajakkal is küzdöttem, egészen addig, amíg az első edzőm, Nagy Katalin bele nem tett egy olyan rendszerbe, ahol engem nem ért siker. Például az első szekrényosztásnál nem kaptam öltözőszekrényt. Ez pedig beindított nálam valamit, ami arról szólt, hogy életemben először meg akartam szerezni valamit. Először egy szekrényért hajtottam, aztán egy jobb lapátért, aztán egy jobb hajóért. Aztán az apró kis célokból egyszer csak érmek lettek. Belőlem meg egy „hajtós Szilvi”, akinek fontos lett, hogy elérje a kitűzött célt.

– Mikor vált nyilvánvalóvá, hogy jóval magasabb szintű célokról is álmodozhat, mégpedig  joggal?

– Gyerekként nem lebegett a szemem előtt, hogy olimpiai bajnok vagy világbajnok szeretnék lenni. Az első olimpia, amire emlékszem, a ’96-os volt, amikor én az ifi vébéről épp éremmel jöttem haza. Akkor gondoltam rá először igazán, hogy én is el tudok jutni arra szintre, hogy egyszer olimpikon lehessen belőlem. Ehhez persze szükség volt arra a tudatos versenyzővé válásra, amit Kati néninél éltem meg. Arra, hogy az adott célért mindent alárendeljek a sportnak. Minden más alapokra helyeződött, mindent ez határozott meg, még a családunk életét is.

– Melyik érmét tartja a legértékesebbnek?

– A legelsőt. Azáltal ízleltem meg, milyen jó érzés felállni a dobogóra. Egy bronzéremről van szó, amit Tatán kaptam négyesben. Nagyon örültem neki. Ma is ott tartom az olimpiai érmek mellett.

– Az érmeken, az elismeréseken túl mi az, amit a kajakozás tett hozzá az életéhez?

– A szisztematikus munkára való képességet és a maximalizmusomat. Amíg nem kajakoztam, addig bizonyos értelemben csak „tébláboltam”. Érdekes módon, a tanulásban is onnantól kezdtem fejlődni, amikor már rendszeresen sportoltam. A kajakozás beindította és rendbe rakta a kis életemet.

– Pályafutásának utolsó szakaszában Simon Miklós irányítása alatt versenyzett. Hogyan emlékszik vissza erre az időszakra?

– Azokat az időket már más ütem és dinamika jellemezte. Amikor Athénban kiszálltunk a hajóból az ezüstöt érő futam után, tudtam, hogy én ennél többet edzeni, hajtani, megtenni biztos nem fogok tudni, tehát ott valamilyen szinten a lelkem már elkezdte elengedni a sportot. Elindult bennem egy átértékelődés, egy felismerés, hogy már talán más irányba kell vinni az életemet. Nyilván, amikor az ember egyesben még tud nyerni egy EB-t, akkor még csinálja, de Siminél már nem voltam egy dübörgő versenyző, hanem egy átalakuló, elcsendesülő időszakomat éltem meg nála. Az biztos, hogy nagyon jó helyre kerültünk; Danáék a mai napig mesélik, mennyi mindent tanultak tőlünk.

– Aktív időszakában egyszer úgy nyilatkozott, hogy Birgit Fisher-re azért is tekint példaképként, mert gyerekek mellett is sikeres tudott lenni a sportágban. Kétgyermekes édesanyaként ma hogy látja ezt?

– Az elismerés megmaradt, de már másképp tekintek erre a példára. Végtelenül tisztelek mindenkit, aki anyaként gyerek mellett versenyszerűen kajakozik, le a kalappal előttük, de

én személy szerint nem tudtam volna ezt megtenni.

Sem fizikailag, sem pszichésen nem lettem volna alkalmas arra, hogy visszatérjek. Ez minden bizonnyal személyiségtől függő, de én a szülés után más emberré váltam és ezt nem bánom.

– Mennyire jelentett segítséget az átmenetben, hogy a versenyzés után nem kellett teljesen eltávolodnia a sportágtól?

– Nekem óriási segítség volt; hatalmas előny, hogy a saját, jól ismert közegemben tanulgathattam a marketinget és a rendezvényszervezést. Így csak fokozatosan léptem ki a civil életbe az addigi, biztonságot jelentő búra alól. Ugyanakkor vannak dolgok, amiket még szívesen kipróbálnék és tudom, hogy vár még rám egy másik világ. Hiszek abban, hogy az embernek időszakosan vannak megújulási fázisai, amikor új irányokat  kell felvenni és én mindig keresem is az új impulzusokat.

– Csapatemberként Bóta Kingát tekinti legmeghatározóbb párjának, akivel most biztosan felemlegetnek majd néhány közös emléket. Megosztana egyet ezek közül?

– Rengeteg sztorink van, amiket az összeülős estéken gyakran felidézünk, különösebb ünnepek nélkül is. Mi olyan párt alkottunk, hogy még beszélnünk sem kellett. Kinga annyira rám tudott hangolódni, hogy egyetlen szó nélkül is érzékelni tudta hátulról, mi a helyzet.

„ Láttam a fejeden”

– szokta mondani. A legszebb az egészben pedig  az, hogy ez el sem múlik. Idén  nyáron lenn voltunk a Balatonon és amikor elkezdtünk evezni, Kinga egyszer csak beszólt, hogy „hopp”…  12 év után is beindult az egység és  tökéletes összhangban nyomtuk,  pedig csak egy SUP-on ültünk… A legnagyszerűbb dolog  mindenképp az, hogy a személyében nem csupán versenytársat, hanem  igazi barátot is kaptam a sporttól.

Kozák Danuta négy számban indul az Európa Játékokon

Hüttner Csaba szövetségi kapitány javaslatát elfogadta a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöksége, így véglegessé vált az Európa Játékokon induló magyar válogatott kerete.

Hír

Kozák Danuta négy számban is rajthoz áll a héten kezdődő minszki versenyen, tehát mindenhol, ahol kivívta az indulás jogát: az ötszörös olimpiai bajnok kajakos viszi a két rövidebb egyes számot (200 és 500 m), valamint 500 párosban Kárász Annával, 500 négyesben pedig Kárász Annával, Csipes Tamarával és Medveczky Erikával is elindul.

Kárász Annán és Birkás Balázson kívül Kopasz Bálint is két számban versenyez: 1000 és 5000 egyesben. Kérdés volt, hogy 200 női kenu egyesben ki indul majd, végül Nagy Bianka állhat oda Minszkben, de a 41 éves Kammerer Zoltánt is láthatjuk versenyezni a fiatal Gál Péter Istvánnal K2 1000 méteren.

A férfi C1 200-at, a női K2 200-at és az 5000 méteres versenyszámokat leszámítva csak olimpiai számokban rendeznek versenyt Minszkben.

A magyar válogatott Európa Játékokon induló kerete:
K1 200 m: Birkás Balázs
K1 1000 m: Kopasz Bálint
K1 5000 m: Kopasz Bálint
K2 1000 m: Kammerer Zoltán, Gál Péter István
K4 500 m: Nádas Bence, Tótka Sándor, Birkás Balázs, Kuli István

C1 200 m: Hajdu Jonatán
C1 1000 m: Kiss Tamás
C2 1000 m: Kiss Balázs, Dóri Bence

NK1 200 m: Kozák Danuta
NK1 500 m: Kozák Danuta
NK1 5000 m: Bodonyi Dóra
NK2 200 m: Lucz Anna, Kiss Blanka
NK2 500 m: Kárász Anna, Kozák Danuta
NK4 500 m: Kárász Anna, Kozák Danuta, Csipes Tamara, Medveczky Erika

NC1 200 m: Nagy Bianka
NC2 500 m: Balla Virág, Devecseriné Takács Kincső

Tartalék: Lucz Dóra

A szegedi világbajnokságon induló keretet Hüttner Csaba szövetségi kapitány csak az Európa Játékok után jelöli ki.

Nánásiékkal indul a “csapatás”

Az Öreg-Túr folyón, a Felső-Tisza vidékén, valamint a Bodrogzúgban vízitúrázott május közepén Ördög Nóra és Nánási Pál családja. A házaspár utazásairól internetes naplót, vagyis vlogot vezet a youtube-on, az epizódokat több tízezer rajongójuk követi. A vízitúrán forgatott Nánásiék-vlogok "CSAPATUNK" címmel a következő napokban jelennek meg a videómegosztó oldalon.

Hír

Hogy éreztétek magatokat a vízitúrán?

Ördög Nóra: Természetesen szuperül. A világ legkülönbözőbb pontjain jártunk már, de ennél szebb vidékeket talán még nem láttunk. Ráadásul egy vizítúrára nagy társasággal jó menni, erre az útra a gyerekeink mellett velünk tartott a családunk és a barátaink is, és végig nagyon jól éreztük magunkat. Az igaz, hogy kenuzni néha elég melós, mégis nagyon vidáman telt az a néhány nap a vízen.

Nánási Pál: Teljesen igaz, olyan vadregényes vízeken is eveztünk, mintha a dzsungelben, vagy egy madárrezervátumban lettünk volna, elképesztő volt látni a természet érintetlenségét. Valóban az utóbbi időben inkább távolabbi, egzotikus helyeken jártunk, de nagyon szerettünk volna végre itthon is utazós vlogot forgatni. A túrán szép helyeket láttunk, finom borokat ittunk, jókat ettünk, és egy teljesen új aspektusból ismertük meg az országot.

Hogy született a túra ötlete?

Nóra: Bizonyos szempontból régóta kapcsolatban állok a kajak-kenuval. Szegedtől nem messze, Mórahalmon születtem, azon a vidéken pedig egyértelmű, hogy valamennyire mindenki követi a sportágat. Idén is ott leszünk a Maty-éren, az augusztusi világbajnokságon és nagyon fogunk szurkolni a magyaroknak. A vízitúrázást pedig már rég ki szerettük volna próbálni.

Pál: Tőlem sosem álltak távol a vízisportok, miután fiatalabb koromban versenyszerűen eveztem, ráadásul nem én vagyok az egyetlen a családban, aki otthonosan mozog ebben a világban, így adta magát a túra ötlete. A sportág arcait, legnagyobb versenyzőit pedig már többször fotóztam, úgyhogy bőven van személyes kötődésem.

Mikorra készülnek el, kinek szólnak a túrán forgatott vlogok?

Pál: Az első rész június 23-án, vasárnap kerül fel a youtube csatornánkra, amelyet már több mint 130 ezer néző követ. Aztán 2-3 naponta tesszük fel a minisorozat újabb részeit, összesen 5-6 epizódot tervezünk. A túra megszervezésében segített a Magyar Kajak-Kenu Szövetség. Velük együtt abban bízunk, hogy a vlogunkkal sokaknak kedvet tudunk csinálni ehhez a műfajhoz, mert vízitúrázni tényleg hatalmas buli. Nekünk meg ez lesz az egyik kedvenc sorozatunk.

Nóra: A követőink pontosan tudják, hogy az utazásaink során kapszulákat is szoktunk elrejteni, ez most sem marad el. A játék lényege, hogy aki megtalálja a kapszulát, annak jár valamilyen nyeremény, vagy velünk kapcsolatos személyes élmény. Nem akarom lelőlni a poént, ezért nem mondom el, hogy ebben a szériában hova rejtettünk kapszulát, de annyit elárulok, hogy azt a helyet szinte csak vízen, kenuval lehet megközelíteni. Egyébként meg  a kapszulától függetlenül mindenkinek javaslom, hogy szedje a sátorfáját, szálljon vízre és túrázon nagyokat a vizeinken, mert Magyaroszág rejtett szépségeit fedezheti így fel.

fotó: Nánási Pál