Mégse

A csúcsforma után is van élet

Csütörtökön megkezdte szereplését a magyar kajak-kenu válogatott Tokióban, az előolimpián. Bár a mieink közül többen két hetes pihenő után érkeztek, és az időeltolódás utáni átállás is sokakat megviselt, a csapat szereplésére eddig mégsem lehet panasz, hiszen minden magyar egység bejutott a középfutamba. C-2 1000 méteren pedig a Kiss Balázs, Dóri Bence páros - némi meglepetésre - rögtön a döntőbe került.

Hír

“Nesze neked hátszél” – mondta nevetve Balla Virág, amikor reggel megérkezett a tokiói versenypályára, hivatalos nevén a Sea Forrest Waterwayre, hiszen az eddigi hírek arról szóltak, hogy jellemzően hátszeles a pálya, csütörtökön viszont jelentős szembeszél fújta a sávokat.

Ennél nagyobb baj, hogy a verseny szervezőit mintha váratlanul érte volna, hogy elindult az előolimpia. A legnagyobb gondot az okozza, hogy az eseménynek nem működik olyan hivatalos honlapja, amelyről követhető lenne a versenyműsor, illetve a szokatlan, és állandóan változó időrend, így a csapat tagjai egymást kérdezgetik arról, hogy pontosan mikor kezdődnek a futamok.

Hüttner Csaba szövetségi kapitánynak, és Boros Gergely csapatvezetőnek pedig napok óta az okozza a legnagyobb fejtörést, hogy a magyarok szállásától nem megy versenyzői (shuttle) busz a pályára.

A kapitány hiába kért apró módosítást a buszok menetrendjén, a szervezők japános udvarissággal ugyan, de visszautasították, így a magyarok taxikba zsúfoldova kénytelenek megtenni a 10-15 perces utat a pálya, és a hotel között. Még szerencse, hogy maga a szálloda minden igényt kielégít, ami azért különösen fontos, mert a csapat a tervek szerint az olimpiai alatt is ugyanitt lakik majd.

Szintén fejtörést okoz, hogy az előolimpia időrendje alaposan eltér a többi világversenyen megszokottól. Egy világbajnokságon vagy egy Eb-n általában elő- és középfutamokat rendeznek, majd jönnek a döntők, az olimpiai lebonyolítás azonban egészen más. Tokióban az előfutamok első és második helyezettje egyenes ágon csak a középfutamokba juthat be, míg a többiek reményfutamba kerülnek, ahonnan szintén be lehet kerülni a középfutamokba.

Ennek megfelelően Gazsó Dorkának például igen nehéz napja volt csütörtökön, hiszen K-1 200 méteren, valamint Medveczky Erikával párosban K-2 500 méteren is egy elő-, és egy reményfutam után jutott be a pénteki középfutamba, vagyis négy pályát ment ma, ami élesben, a 2020-as tokiói olimpián már túlzott megterhelés lehet bármelyik versenyzőnek.

“Mesélhetnénk úgy is, hogy párosban pihentünk az előfutamban, hogy nekem utána legyen erőm az egyes reményfutamra – viccelődött Gazsó Dorka, miután párjával K-2-ben is bejutottak a középfutamba. – Valójában mi tegnap ültünk össze először Erikával, kellett két ötszáz méter, hogy valamennyire összecsiszolódjunk.”

“Rengeteg hal van, és nagy rajokban mennek a pályán,

kicsit olyan, mint egy dunai örvény. Néha pedig felpattan a vízből egy 30-40 centis példány, és ugrik egy fél méterest. Tavaly a Holt-Tiszán éppen csak túléltem egy hatalmas sneci-támadást, úgyhogy nem örülnék, ha egyszer csak beugrana a hajóba egy ilyen, de sajnos reális esély van rá” – folytatta a nyolcszoros világbajnok Medveczky Erika, aki hozzátette, hogy a szerdai edzésen egy hal annyira meglökte a hajójukat, hogy azt hitte, a párja kormányzott félre.

Csütörtökön a többi női versenyzőnk sem feszült meg igazán az előfutamokban, K-1 200 méteren Lucz Anna először harmadik lett, majd a reményfutam megnyerésével lépett tovább, csakúgy mint Devecseriné Takács Kincső C-1 200 méteren. Balla Virág a női kenusoknál pedig két negyedik hellyel került a középfutamba.

Az előolimpia első napján nagyon magabiztosan versenyeztek a férfiak is. A K-1 1000 méter friss világbajnoka, Kopasz Bálint megmutatta az előfutamban, hogy őt jelenleg a nehéz körülmények sem tudják megzavarni. Simán nyert az erős szembeszélben, annak ellenére, hogy hátszél-menőnek tartja magát, még úgy is, hogy egy számára új hajóban versenyez Tokióban.

“Nem igazán találtam még meg a megfelelő beállításokat, de ettől függetlenül jól mentem. Ez egy tesztverseny, amiről úgy tudok igazán hasznos tapasztalatokat szerezni, ha élesben megyek, megfelelő tempóval és csapásszámmal” – mondta Kopasz Bálint, aki várhatóan a holnapi döntőben is összecsaphat legnagyobb ellenfeleivel, a portugál Pimentával, valamint a fehérorosz Yureniával.

A nap talán legkellemesebb meglepetését C-2 1000 méteren a Kiss Balázs, Dóri Bence egység szerezte. Dóri Bence egy sérülés miatt kénytelen volt kihagyni a szegedi világbajnokságot, és most sem teljesen egészséges, ennek ellenére második helyen értek célba az előfutamban, ami kenu párosban rögtön döntőt ért.

“Nagy a meleg, magas a páratartalom, ugyanakkor a belső tereket, és a járműveket elég hidegre hűtik a helyiek, így könnyű összeszedni egy náthát – mondta Dóri Bence. – Ez azonban szerencsére nem hátráltat abban, hogy naponta meghajtsak egy 1000 méteres pályát. Bár mi is hetekkel a csúcsformánk után vagyunk, ennek ellenére jól ment alattunk a hajó.

A döntőben oda fogjuk tenni magunkat rendesen,

szeretnénk bizonyítani a szakvezetésnek, hogy ott lehetünk az élmezőnyben. Sok érzés felgyűlt bennem, a családtagjaimanak is tartozom annyival, hogy értük is versenyeznek, mert az elmúlt tíz hónap nagyon embert próbáló volt. Ők is itt lesznek velem a hajóban, együtt csináljuk meg a holnapi 1000 métert.”

Magyar idő szerint péntek hajnali kettőtől a csütörtökön továbbjutó versenyzők középfutamaival és döntőivel folytatódik a tokiói kajak-kenu előolimpia.

Guszti bá’ itthagyott minket

Életének 65. évében elhunyt Kadler Gusztáv, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség alelnöke, a Graboplast Győr Kajak-Kenu szakosztályának elnöke, Győr díszpolgára, a Magyar Olimpiai Bizottság tagja.

Hír

A lényeg, hogy a csapatodat mindig tartsd egyben – felelted gondolkodás nélkül; amikor a legfontosabb elvekről kérdeztünk. Évekkel később pedig, amikor magas rangú állami kitüntetésben részesültél, azt hangsúlyoztad: tisztában vagy vele, hogy egy ilyen elismerés csak jelképesen a tiéd; valójában annak a közegnek az érdeme, amelyben tevékenykedsz. Mi pedig tudtuk, hogy nem az álszerénység mondatja veled mindezt.

Mi nem egy vállalat vagyunk, hanem baráti társaság”- tetted hozzá az egyértelműség kedvéért. Lételemed volt a közösség, nem csak magánemberként, hanem sportvezetőként is. Aki ismert téged ebben a minőségben, annak arról sem lehetett kétsége, hogy Te erre a hivatásra születtél. Életre szólóan. Annak idején tíz évnyi munkát terveztél ugyan a győri szakosztálynál, mégpedig azzal az elszántsággal, hogy ennyi idő alatt megvalósítod a klub felemelkedését szolgáló célkitűzéseidet. Az elképzeléseidet valóra is váltottad. Egyet kivéve: hogy egy évtized után nem folytatod tovább. Ez a tény viszont valószínűleg Téged lepett meg legkevésbé. Hiszen már akkor pontosan tudtad, hogy „ezt egy életen át kell játszani”, újabb és újabb tervekkel, célkitűzésekkel, még magasabb szinten, még nagyobb felelősséggel. Évtizedeket töltöttél a sportág szolgálatában mint  általános, majd regionális működésért felelős alelnök. A mellkasodban persze mindvégig  sportolószív dobogott. Olyan, amelyiket a teljesítmény, a győzelem utáni vágy vezérel. Amelyikkel egyetlen érdemrend, egyetlen tisztikereszt sem feledteti az olimpiai szerepléstől való „megfosztottság” bánatát. És amelyik sosem adja fel…. Most sem ez történt, tudjuk jól. A legkiválóbbak kitartásával küzdötted végig a finist.

Az én helyzetemben most nem egyszerű kategória távolabbi tervekről beszélni” – mondtad egy évvel ezelőtt. De ez korántsem jelentette azt, hogy ne lett volna a tarsolyodban néhány újabb álom. Többek közt például egy nemzetközi szintű győri versenypályáról. Tudod, mi úgy tekintünk ezekre az álmokra, mint a nekünk hagyott örökségedre. Amelyből a példádhoz és az emlékedhez méltóan újabb eredményeket lehet majd teremteni. Közös erővel. Úgy, ahogy Te vallottad.

Hiányozni fogsz a csapatból…

Ugye, drukkolsz majd nekünk odaátról?…

Túl a tapasztalatszerzésen

A gyorsasági csapat 3 arany, és 2 bronzérmet szerzett a tokiói előolimpián, ezzel a legeredményesebb nemzet lett a tesztversenyen. Hüttner Csaba az eredményeket elégedetten értékelte, de hozzátette, hogy ennél sokkal fontosabbnak tartja a Japánban begyűjtött tapasztalatokat.

Hír

– Rég szerveztek olyan nemzetközi versenyt, ahol mindkét K-1-es olimpiai számot Magyarország nyerte meg, ezt kivitelezhető lehet jövőre is Tokióban?

– Nagyon remélem, hogy kivitelezhető, de nem szeretnék még ennyire előre szaladni. Kopasz Bálint esete persze egyértelmű, ő idén bebizonyította, hogy a világ egyik legjobb versenyzője K-1 1000 méteren, neki egészen biztosan erre a számra kell koncentrálnia. Arra is számítottam, hogy Tótka Sándor és Birkás Balázs gyors lesz 200 méteren, többször elmondtam a világbajnokság előtt is, hogy az egyes teljesítmények alapján a mi négyesünk a legerősebb, kár, hogy ez idén nem jött ki K-4-ben Szegeden.

– A négyes ugyanakkor teljesítette a küldetését, és megszerezte a kvótát a hazai rendezésű vb-n, ezek után érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni a 200 egyesre?

– Ezt most még nem lehet megmondani. A válogatókon, a Világkupákon, valamint az Európa-bajnokságon elért eredmények alapján majd eldöntjük, hogy milyen számokra érdemes fókuszálni a K-1 1000 méteren kívül az olimpián. 500 négyesben biztos, hogy el kell indulnunk, mert abban a számban kvótát szereztünk, nem kizárt, hogy a négyes egyik tagja mehet majd 200 egyest. Ez a kérdés attól is függ, hogy összejön-e tavasszal a hatodik férfi kajakos kvóta.

– Két hetet töltött a csapat Japánban, milyen tapasztalatokat gyűjtöttek?

Mind az edzőtáborban, mind itt Tokióban megszereztük azokat a tapasztalatokat, amikre szükségünk lesz jövőre. Kipróbáltuk a szállodát, a helyi közlekedést és természetesen a pályát is, valamint azt, hogy mennyire gyorsan tudnak a versenyzők alkalmazkodni az időeltolódáshoz és a körülményekhez. Egyedül az zavar, hogy az elmúlt napokban a szokásosnál hűvösebb volt az idő Tokióban, jó lett volna közel olyan klímában versenyezni, mint amilyen várható az olimpián.

Milyen következtetéseket lehet levonni a tapasztaltak alapján?

Jövőre Budapestről egyenesen a jól bevált takamacui helyszínre érkezik majd a csapat, ott nyugodt körülmények között lehet akklimatizálódni, és elvégezni a verseny előtti finomhangolást. Miután senkinek sem volt komoly gondja az átállással, így nem kell olyan hamar kiutaznunk Japánba, mint korábban terveztük. Elég, ha a versenyzők lépcsőzetesen, 5 nappal a saját számuk előtt jönnek majd Japánba. Nem szeretném, ha az olimpiai előtt túl sok időt töltetnének az itteni augusztusi forróságban.