35 hét háború

Kinőtte a kereteit Boros Adrián. Maratoni világbajnok kajakosunk az elmúlt két évben kinyitotta sportágában a kapukat, nem elégedett meg a hazai versenynaptár adta lehetőségekkel az éves válogatókkal, a világ- és Európa-bajnokságon való indulás jogával, vette a lapátját, s megnézte milyen új kihívásokat, és nem mellesleg milyen anyagi forrásokat adhat neki még sportága. Célja, hogy az év 52 hetéből legalább 30-35 héten versenyeken indulhasson.

Hír

Amikor a magyar sportban megjelent a Hosszú Katinka-jelenség, sokan idegenkedve szemlélték, hogy az addig megszokottól eltérően miként épít félig-meddig önerőből, saját elképzelései alapján karriert és egzisztenciát a bajai úszólány.

Maratoni világbajnok kajakosunk, Boros Adrián hasonló utat jár be, igaz az ő „műfajában” szerényebbek a lehetőségek, az elérhető pénzdíjak, így a megszerezhető hírnév is, mégis elismerésre méltó, hogy a hazai versenyrendszer adta keretekből, a válogatók, világ- és Európa-bajnoki indulás háromszögéből kilépve valami mást is csinál. Hogy hol kezdődött az ő utazása?

„Úgy négy esztendővel ezelőtt – meséli a kiváló kajakos. – Egészen jó, átlagos kajakos voltam, és sikerült a Tolnai Kajak-Kenu SE-be igazolnom. Itt ismerkedtem meg az edzőmmel, Barina Józseffel, aki kapacitált, hogy minél többet versenyezzek. A mi versenyszezonunk májustól szeptemberig tart, ez többnyire a hazai válogatókból, egy-egy világkupa-indulásból, valamint az Európa-bajnoki és világbajnoki szereplésből áll. Jóska bá’ azonban októberre, novemberre és decemberre is leszervezett nekem versenyeket, azt akarta, hogy minél több tapasztalatot szerezzek. Nem tudtam, hogy mi ennek az oka, de nem is akartam megkérdőjelezni őt. Aztán 2014-ben úgy alakult, hogy az akkori páros társammal, Máthé Gáborral el tudtunk indulni egy dél-afrikai háromnapos versenyen, a híres Dusi maratonon, amelyről játékfilm is készült. Elég sokba kerül egy ilyen út, a repülőjegy, a hajóbérlés, az ottani élet, de Gábor támogatókat szerzett, és bizony mi is rendesen belenyúltunk a zsebünkbe, hogy rajthoz állhassunk. Ám ott, azokban a napokban rátaláltam valamire, amit nagyon is el tudtam képzelni magamnak.”

Dél-Afrikában, Dél-Amerikában, a Távol-Keleten, Ausztráliában és Európában is számos olyan többnapos, kihívásokkal teli verseny várja a kajakosokat, amelyek nem csak kalandokat ígérnek, de pénzdíjak megnyerésére is lehetőséget adnak. Boros Adriánban pedig megfogalmazódott egy új versenyzői szemlélet.

„Az első néhány év befektetés volt. Sok pénzt és még több energiát tettem bele annak érdekében, hogy indulhassak ezeken a versenyeken. Kicsiben kezdtem, veszteségekkel, a többiek ma már csak azt látják, hogy hol vagyok, hova jutottam, és hogy rendszeresen meghívást kapok ezekre a versenyekre, amelyeken az idén már majdnem minden egyes alkalommal a dobogón tudtam végezni – meséli a 27 esztendős versenyző. – Míg a magyar versenyzők egy évtizedek óta megszokott felkészülési ciklus szerint élnek, dolgoznak, nekem gyakorlatilag január első hetétől kezdve december közepéig garantálnom kell a nyolcvanöt-kilencven százalékos formát, hogy minél jobb eredményt elérhessek és még több ilyen versenyre kapjak meghívást. Nyilván ennek az életformának hátrányai is vannak, sosem vagyok otthon, hiányoznak a barátaim, a családom, a saját ágyam, de megéri, mert bizonyos szempontból kinyitotta számomra a világot.”

Boros Adrián nem tagadja, hogy a 2015-ben a győri maratoni világbajnokságon megnyert páros arany- és egyéni ezüstérem is kellett ahhoz, hogy felfigyeljenek rá a világ nagy pénzdíjas maratoni versenyeinek szervezői. 2016 óta már dél-afrikai támogatók állnak mellette, akik a repülőjegy mellett az ottani versenyszezonra (ez januártól áprilisig tart) lakást, autót bérelnek neki, másfél-két hónapra finanszírozzák a kint tartózkodását. A tolnai maratoni kajakos a piacon legnagyobbnak számító portugál hajógyártó cég támogatottja lett, bárhol jár a világban, a legjobb minőségű kajakok várnak rá, idén pedig – és ez a nem olimpiai szakágban ritka jelenség – erős hazai szponzorra is talált.

„Több olyan versenyem is van, amelyre csak repülőjegyet kell váltanom, a szervezőktől szállást, rajtpénzt és jó eredmény esetén pénzdíjat is kapok. Versenye válogatja, hogy mennyit. Van olyan, amelyen csak hatvanezer forintot lehet nyerni, van ahol hatszázezret, vagy még többet. Az idén fedeztem fel magamnak a tengeri kajakversenyeket, amelyeken háromezer-ötezer dollár között vannak a dobogós helyezések. Persze ez más műfaj, külön meg kell tanulni, hogyan kell az óceánon megélni, és az elittől itt én még messze vagyok. Ha már pénzezünk, mi maratonisták csak töredékét kapjuk az olimpiákon induló sportolók támogatásának, s a TAO-pénzek idejében nagyon nehéz a mi sportágunkban, pláne a mi szakágunkban szponzorokra találni.”

Magyarországon egy sportoló megélhetését az egyesülettől kapott fizetése mellett az eredményei alapján megítélt Gerevich-ösztöndíj, egyetemi tanulmányok esetén a Sportcsillagok ösztöndíj, valamint szponzori pénzek biztosítják. Boros Adrián emellé teheti hozzá a pénzdíjakat, amelyek idén kezdtek el csordogálni a bankszámlájára.

„Nyilván fontos, hogy ezekkel a versenyekkel biztosítom a megélhetésem, esetleg a jövőmet is, de elsősorban nem a pénzért kajakozom, hanem azért mert szeretem, amit csinálok. Sokat dolgoztam érte, hogy idáig eljussak, és most élvezem, hogy versenyről versenyre megyek, élményeket szerzek, rengeteg új barátom lett, s sok tapasztalatot gyűjtöttem a maratoni világversenyekhez. A célom, hogy az év 52 hetéből legalább 30-35 héten versenyezni tudjak valahol a világban, ami nem lehetetlen, csak jól fel kell építeni ezt a rendszert, és természetesen anyagi háttér is kell hozzá. Nem egyszerű, de érdemes kipróbálni!”

Kalandvágyó típus

„Adrián kalandvágyó típus, szeret új dolgokat kipróbálni és igyekszik mindenben a legjobb lenni. Ő tudja, hogy mire van szüksége, én pedig megbízom benne, de azt érzékelem, hogy jó hatással van a páros teljesítményünkre az a sok tapasztalat, amit ezeken a versenyeken összeszed. Én például nem lennék alkalmas ilyen életre, mert nem tudnék ennyi időt távol tölteni az otthonomtól.”

Solti László, Boros Adrián párja a maratoni versenyeken

Rejtegetett sportág

„Úgy érzem, mindenképpen jót tenne a kajak-kenu sportnak, ha nálunk is lenne pénzdíjas sorozat, de ez csak akkor kivitelezhető, ha profibb közvetítéseket biztosítanak, illetve a nemzetközi szövetség sokkal jobban felépíti a sportolókat, mert vannak a sportágunkban érdekes sztorik, arcok. Sokkal komolyabb közösségi médiavállalás kellene az ICF részéről, látványos anyagokat lehetne készíteni edzésekről, módszertanról, regenerációról. Ha ez fejlődik, több támogatót is érdekelne a kajak-kenu,  egy nagyon szerethető sportágat rejtegetünk.”

Szabó Gabriella, háromszoros olimpiai bajnok kajakos

Névjegy

Boros Adrián

Született: 1990. szeptember 18.

Sportága: maratoni kajak

Legjobb eredményei: maratoni világbajnok párosban (2015), maratoni világbajnoki ezüstérmes egyéniben (2015), maratoni Európa-bajnok párosban (2017), Marathon world series 1. hely

Idei fontosabb pénzdíjas versenyei: Rio Negro (Argentína) 3. hely, Dusi maraton (Dél-Afrika) 16. hely, Stihl Umkomaas maraton (Dél-Afrika) 7. hely, Amszterdam Waterlan maraton (Hollandia) 3. hely, Berg River maraton (Dél-Afrika) 1. hely, Fish River maraton (Dél-Afrika) 3. hely, World Series, Sanghaj és Shaoxing (Kína) 2. és 3. hely

Forrás: Nemzeti Sport/Lipiczky Ágnes

Feltöltődött a hegyekben Kopasz Bálint

Remekül érezte magát, csak túl kevés ideig tartott Kopasz Bálint számára a Ramsauba szervezett sífutó-edzőtábor, amelyen Lucz Dórával együtt vett részt a múlt héten.

Téli alapozás
Hír

Európa-bajnoki bronzérmes, junior világbajnok kajakosunk a Magyar Kajak-kenu Szövetség támogatásával hat napot töltött kint Ausztriában magaslati edzőtáborban, ahol délelőttönként sífutott, délután pedig úszott vagy kondizott.

„Életemben először sífutottam. Szerettem volna megtanulni a skate-ingezést is, de arra nem volt elég az idő – kezdte 20 éves tehetségünk. – Az első nap kaptam egy kétórás oktatást, az alapokat megtanultam, utána már egyedül mentem. Délelőttönként 15 kilométert sífutottam, ez mintegy másfél órás edzés volt. Nagyon élveztem, mert a mozgás hasonló, mint a kajakban, a lábunkat is használni kell, a vállunk is komoly terhelést kap, volt is izomlázam.”

A post shared by Bálint Kopasz (@balintkopasz) on

Kopasz Bálint szívesen maradt volna még, mert egyrészt nagyon jót tett neki a másfajta edzés, másrészt szerette azt a környezetet is. „Jó volt egy kis változatosság, az itthoni monoton úszás, futás, kondi, heti egy ergométert felváltotta egy másfajta edzésmódszer egy gyönyörű környezetben. Jó volt friss levegőt szívni, én egyébként is szeretem a hegyek közelségét. A következő téli felkészülésbe is szeretnénk beiktatni egy hasonló edzőtábort, de akkor már három hétre mennénk, mert most is nagyon feltöltődve jöttem haza.”

Kopasz Bálint elmondása szerint remek formában van, az eddigi téli felkészülése nagyon jól halad, az állóképességével sincs probléma. Hat hétig még itthon készül, március 3-án pedig utazik Sevillába, ahol négy hétig tart majd a melegégövi edzőtábor.

Először rendez SUP-vébét az ICF

Az idén először a Nemzetközi Kajak-kenu Szövetség (ICF) is rendez SUP-világbajnokságot közvetlenül a kajak-kenu világbajnokság után, ugyancsak Portugáliában.

SUP
Hír

Az ICF tavaly vette fel szakágai közé a deszkán evezést, és az idén az augusztus 22. és 26. között a portugáliai Montemor-o-Velhóban tartandó gyorsasági kajak-kenu világbajnokságot követően, augusztus 30. és szeptember 2. között a szintén portugáliai Esposendében rendezi meg a SUP-vébét.

Az MKKSZ részt kíván venni az ICF világbajnokságán, amelyre válogató verseny kerül majd kiírásra, ennek időpontjáról és helyszínéről rövidesen döntés születik, így biztosan lesz magyar csapat a portugáliai eseményen.

Hazánkban a Magyar Kajak-kenu Szövetség égisze alatt tavaly májusban a sárkányhajós évadnyitó versenyen mutatkozott be a sportág. Ez annyira jól sikerült, hogy a május végi szegedi gyorsasági kajak-kenu világkupán is helyett kapott az új szakág. Akkor 200 méteres versenytávon próbálhatták ki magukat az állva evezők a maty-éri pályán három kategóriában, nyolc-nyolc fős mezőnnyel. Az év eleji sikereken felbuzdulva a csepeli SUP kupát még két SUP kupa követte, június 10-én Sukorón és szeptember 2-án Nőtincsen. Átlagban 30 versenyző állt rajthoz női és férfi kategóriában.

Szabadidős tevékenységként túrákon, fesztiválokon pedig több százan űzik már hazánkban az egyébként egyre nagyobb népszerűségnek örvendő sportot.