Mégse

Granek István Edzői Tanulmányi Ösztöndíjrendszer II.

A támogatás elnyerésére még szeptember 10-ig lehet jelentkezni!

Hír
  1. TANULMÁNYI ÖSZTÖNDÍJRENDSZER CÉLJA:
    1. növelni a kajak-kenu sportágban felsőfokú szakmai végzettséggel rendelkező szakemberek számát
    2. tanulmányi ösztöndíj szerződés megkötésének kilátásba helyezésével, ösztönözni az eredményes felvételi vizsga teljesítését az államilag finanszírozott képzésbe 
    3. motivációt és egyben támogatást nyújtani az edző jelöltek, és a már sportágban tevékenykedő szakemberek részére a magasabb színvonalú állami edzőképzésbe (BSC edző) történő jelentkezésre, a tanulmányok folytatására, és sikeres befejezésére
    4. növelni a testnevelő tanárként is dolgozó edzők számát és támogatni a kettős életpálya modell elterjedését
    5. támogatás nyújtásával meghosszabbítani a sportpályafutását az érintett fiataloknak
    6. hosszútávú megoldást nyújtani az országban kialakult edzőhiányra
  1. ÖSZTÖNDÍJ KERET:

2018. évben rendelkezésre áll összesen 2.000.000-Ft 

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség (Továbbiakban: MKKSZ) éves költségvetésében nevesítetten erre a célra elkülönítve, mely a Kolonics György Alapítványon (Továbbiakban: Alapítvány) keresztül kerül folyósításra

  1. TÁMOGATÁSRA KERÜLŐ KÉPZÉSI FORMA

Bármelyik hazai egyetem Bsc edző (kajak-kenu) szak vagy Osztatlan testnevelő tanár szak nappali vagy levelező képzése. A képzési forma lehet államilag támogatott illetve önköltséges forma egyaránt.

  1. TÁMOGATÁSBAN RÉSZESÍTHETŐK KÖRE
  1. sikeres felvételi vizsgát tett és a 3. pontban részletezett képzésbe beiratkozott hallgatók
  2. 2018/2019-es tanévben maximum 6 fő
  3. az MKKSZ Elnöksége kiválasztja, a felvételt nyert hallgatók közül, az 5. pontban található szempontok szerint, az általa támogatásra érdemesnek tartottak körét 
  1. TÁMOGATOTTAK KIVÁLASZTÁSÁNAK SZEMPONTJAI
  1. sportági múlt:

még aktív, de edzői pálya iránt érdeklődő sportoló;
a sportágban dolgozó pályakezdő edző;
aktív, felsőfokú edzői képesítéssel nem rendelkező edző;
a sportágban más feladatot ellátó felsőfokú edzői képesítéssel nem rendelkező szakember, aki az edzői életpálya iránt elkötelezett

  1. sportágfejlesztési célok megvalósulásának elősegítése
  2. a támogatásra érdemesnek minősített hallgatóval kapcsolatban álló egyesület (még ott sportol, de a jövőben számítanak rá, mint kezdő edzőre; kezdő edzőként már ott dolgozik; szerződés keretében foglalkoztatott edző) a szövetség szakosztályi kategorizálási és támogatási rendszerében meghatározott feladatok teljesülésének elősegítése
  3. személyével kapcsolatos potenciális jövőkép
  1. KIVÁLASZTÁS MÓDJA

Az Alapítvány és az MKKSZ pályázati felhívást tesz közzé 2018. augusztus 30.-ig a szövetség honlapján, valamint eljuttatja tagszervezeteihez a pályázati kiírást. Az érdeklődő pályázók az Alapítvány munkatársához eljuttatott hivatalos jelentkezésben igazolják vissza továbbtanulási szándékukat a pályázati kiírásban szereplő felsőoktatási intézmény megadott szakképzésére. Az MKKSZ és az Alapítvány felállít egy 3 fős javaslattevő testületet, ami a kiadott szempontok alapján, a jelentkezők személyének és felvételi eredményének ismeretében javaslatot tesz

az MKKSZ Elnökségének a támogatandó személyekről. A végső döntést az MKKSZ Elnöksége hozza meg.

  1. TÁMOGATÁS FORMÁJA
  • tanulmányi ösztöndíj
  1. Érintettek köre

Azok a képzésre felvételt nyert hallgatók kaphatnak a teljes képzési idejük alatt tanulmányi ösztöndíjat, akik a Bsc edző (kajak-kenu) vagy Osztatlan testnevelő tanár szakra felvételt nyertek

  1. Időtartama

A szorgalmi időszakhoz igazodva összesen 8 hónap/év    I.félév szeptember-december 4 hónap

      II. félév február-május 4 hónap

Csak az adott képzés elvégzéséhez hivatalosan rögzített félévek során fizethető ki ösztöndíj, plusz szemeszter esetén nem vehető fel támogatás.

  1. Mértéke

Egységesen 40.000 Ft/ hó/hallgató

Az MKKSZ és az Alapítvány minden évben, a rendelkezésre álló források tükrében dönt a támogatások folyósításának mértékéről.

  1. NYERTES PÁLYÁZÓK KÖTELEZETTSÉGEI
    1. A Támogatott vállalja, hogy a diploma megszerzése után egy éven belül az MKKSZ valamely tagszervezeténél szakedzői állást vállal és nem kezdeményezi annak megszűntetését a támogatás nyújtását követő 5 évig
    2. A képzési követelmények nem teljesítése, a sportági edzői tevékenység megkezdésének vagy folytatásának, illetőleg 5 évnél korábbi abbahagyása esetén a támogatást köteles visszafizetni
  1. pályázat benyújtásához szükséges dokumentumok 
  • PDF vagy Word formátumú, minimum 1, maximum 2 oldalas szöveges bemutatkozás, mely tartalmazza a pályázó személyes adatait, sportági múltját, korábbi edzői tevékenységét, jövőbeni terveit, motivációit
  • minimum fél maximum 1 oldalas egyesületi ajánlás, értékelés
  • iskolalátogatási igazolás
  • a sporteredményekről szóló szövetségi igazolás
  1. hivatalos jelentkezés formája és határideje

E-mailben az info@kolonicsalapitvany.hu e-mail címre várjuk a jelentkezéseket, csatolva a szükséges dokumentumokat 2018. szeptember 10-ig.

„Maximalisták voltunk”

Kenus nótákat nem énekelt – mivel már az általános iskolában arra kérték, hogy az ünnepélyeken inkább csak tátogjon –, de ettől függetlenül mindig lelkes tagja volt a sportbéli közösségeknek. Árva Gáborral, az MTK egykori világbajnok kenusával hetvenedik születésnapja alkalmával beszélgettünk.

Születésnap
Hír

– Mi motiválta arra, hogy kenus legyen?

– A serdülőkori hiúság. A fiúk abban a korban általában a tükör előtt nézegetik az izmaikat, szeretnének daliásak lenni, imponálni a hölgyeknek. Akkoriban nem voltak fitnesztermek, így olyan sportot kellett keresni, ahol adott volt a lehetőség a kondíció látványos javítására. De számomra a kajak-kenu azért is volt előnyös, mert kinn laktam a Váci úton és onnan körülbelül ötszáz méterre volt az MTK csónakház. Az egyik osztálytársam, akivel egy ipari iskolába jártunk együtt, már kenuzott, de nem ment jól neki az egyes és az edzője arra biztatta, vigyen magával valakit párnak…

– Kezdetnek általában elég ennyi, de aztán sokakban alábbhagyott a lelkesedés…

– Az első napokban nekem sem akart összeállni a mozgás; beszálltam a hajóba az egyik oldalon, a másikon meg már kinn is voltam. Így ment egy hétig, mire az edző megunta és azt mondta nekem: elhiszem, öcsi, hogy tudsz úszni, de ez nem úszószakosztály… most már jó lenne, ha haladni is tudnál azzal a kenuval… Eléggé makacs típus voltam már akkor is, hogy ne adjam fel. A másiknak megy, nekem meg nem? Nem akartam elfogadni ezt a helyzetet. Aztán előbb-utóbb ráéreztem, hogyan kell egyensúlyozni, kormányozni és egyre jobb lettem. Öt évvel később már a válogatottba is bekerültem.

– A párban való evezés viszont egész pályafutását végigkísérte…

– Igen, meg is határozta. Ha végigszámolnám, hogy a 12 év alatt hány partnerrel eveztem együtt, akkor eléggé szép névsor kerekedne ki. Persze, voltak meghatározó társak. Szántó Csabával ’71-72-ben versenyeztem egy hajóban, később Povázsai Péterrel pedig hat évet. Nagyon szép időszak volt.  Az országos bajnokságokon ugyan nem tudtunk együtt indulni, mert nem ugyanahhoz az egyesülethez tartoztunk, viszont az MTK-ban sporttársam volt a Benedek Iván, akivel két országos bajnoki címet is nyertünk. Szóval mindig voltak társak.

– Tény, hogy nagyon erős hazai mezőnyben kellett akkoriban helytállni…

– Péterrel a legnagyobb gondunk az volt, hogy nagyon későn találtunk egymásra és eleve későn kezdtem kenuzni is: már elmúltam 16 éves. A gyerekek nagy része ennyi idősen már rég versenyzett. Wichmann Tomi például, aki fél évvel idősebb nálam, 67-ben már ifi Eb-t nyert.  Ezzel együtt Péterrel 1974-ben Mexikóban szereztünk egy ötödik helyezést, 1975-ben pedig a világbajnokságon megnyertük az 1000 méteres számot. Másnap, 500-on pedig még összehoztunk egy bronzot, ami akár fényesebb is lehetett volna, ha az ezres döntőt követő díjátadási ceremónia alatt nem lopják el a térdeplőmet… Helyette már csak egy kölcsönzsákon tudtam versenyezni, ami közel sem adta azt a komfortérzetet, amit megszoktam.

– Az mennyire volt fontos tényező, hogy a két meghatározó kenus társsal nem csupán technikailag, hanem emberileg is nagyon összepasszoltak?

– Annyira, hogy Szántó Csabával a mai napig is aktívan tart a barátságunk. Többször is együtt ünnepelünk egy évben vagy csak úgy spontán összejövünk és nosztalgiázunk. Versenyzőként is csak azért váltak szét az útjaink, mert mindketten maximalisták voltunk. Úgy éreztük, van még bennünk több is, ami egy váltással talán még kihozható. Válogatókat, nemzetközi versenyeket is nyertük együtt, de tényleg nem volt egyszerű a helyzetünk, tekintve, hogy a Wichmann-Petrikovich páros épp abban az időben volt csúcsformájában.  Csabával egyébként állandóan versenyeztünk mindenben, de ez nem egy vérre menő küzdelem volt, hanem játékos vetélkedés. Emlékszem, akkor volt újdonság idehaza a kóla – három forint harminc fillérért – és az ebédnél mindig a vesztes fizette. Egyszer Dunavarsányban, amikor nagyon jó formában voltam, harminc kóla fórom volt, amikor véget ért az edzőtábor. Ami Povázsai Pétert illeti: ő a többiekhez képest egy nagyon szerény, visszafogott természetű versenyző volt, ugyanakkor rendkívül szorgalmas és céltudatos. Állandóan állítgatta, szerelgette, csiszolgatta a felszerelést; a térdelőket, a lapátokat. Csabával jobb erőállapotban eveztünk együtt, mégis Péterrel csúszott úgy a hajó, ahogy senki mással nem. Tökéletesen le tudta másolni az ember ritmusát és viszonylag kis energiával is könnyen, gyorsan haladtunk. Rá is írtuk a hajónk oldalára, hogy „ séta-ha jó”. Vagyis ha nincs kínlódás, ha jó a páros, akkor tényleg sétahajókázás az egész…

– Kik voltak a mesterei?

– Farkas Imre, „ Faresz” volt az első edzőm, ő adta a kezembe a lapátot. Amikor elment, majdnem abba is hagytam, mert egyszerre üres lett a csónakház, úgy éreztem, mint akinek meghalt apja-anyja. Kollégiumban laktam, a nagyszülők neveltek, vagyis az átlagnál sokkal érzékenyebb voltam az ilyesmire. Ha valaki egy jó szót szólt hozzám, azzal már elmentem a világ végére, mint a kiskutya. Aztán szerencsére túltettem magam ezen a helyzeten, amiben sokat segített, hogy az MTK-ban egy nagyon jó kis közösség tagja lehettem. Aztán jött hozzánk a Nánási András, később pedig a Péhl Jóka volt az edzőnk sokáig. Amikor hozzá kerültünk, már a válogatottat irányította és nála edzett Pfeffer Anna meg kenus létére Darvas Miki is, akivel elég jó haverságban voltunk. Látva az ő példáját, mondtam a páromnak: – nézd, igaz, hogy a Jóka nem kenus edző, de a Darvas Csucsu azért mégis világbajnok lett. Menjünk oda hozzá, hátha elvállal minket is. Így is történt és olyan edzéseket csavart ki belőlünk, amit álmomban se hittem, hogy végig tudok csinálni, de meg is lett az eredménye.Amikor pedig lecsengett a válogatottságunk, egyesületi szinten még az Ürögi Lacinál volt egy-két levezető évünk.

– Ezt követően Ön is megpróbálkozott az edzői hivatással, de már csak rövid ideig maradt a sportágban. Miért?

– Elvégeztem a szakedzőit és egy vendéglátó iskolát is; a TF-en épp a harmadik évfolyamra jártam, amikor felajánlottak számomra egy vendéglátó-ipari egységet Kiskőrösön. Anyagi szinten annyira nagy volt a különbség a két lehetőség között, hogy otthagytam az edzőséget. Azóta is ebben a szakmában vagyok, csak időközben átjöttem Káposztásmegyerre. Éppen harminc éve nyitottuk meg itt az éttermet, ahol vezetőként nagyon könnyű dolgom van, hiszen jó zenekar élén karmesternek lenni mindig hálás feladat.

– Mi az, amit a sportmúltból hozva a vendéglátásban is kamatoztatni tudott?

– A sport nem csak külsőleg, belsőleg is formálja az embert. Annak idején nagyon sokszor kellett ázva-fázva, hatalmas hullámok közt küzdeni a saját fájdalmainkkal, meg az ellenfeleinkkel és arra összpontosítani, hogy „én se vagyok rosszabb, nem hagyom magam”. Az a munkabírás, küzdeni tudás és ambíció, amit versenyzőként hosszú időn át felszedtem magamra, ebben a munkában is nagyon hasznosnak bizonyult.

– Mi az, amiért leginkább hálás?

– Hogy most születtem és hogy ide. Ha szétnézek a világban, mennyi tragédia van, hány országban ölik egymást most is, illetve ha arra gondolok, hogy én még egy petróleumlámpás kis falusi házikóban születtem és azóta micsoda fejlődés ment végbe, aminek most haszonélvezői lehetünk, akkor csakis mélységes hálát érezhetek.  Arról nem is beszélve, hogy sokan már fiatalon elmentek, én még mindig itt lehetek…

– Hobbiszinten szokott még vízre szállni?

– Ennek elsősorban fizikai okai vannak, mindenféle apróbb nyavalya, amivel azért együtt lehet élni.  Sokszor eszembe jut, hogy amikor az én nagyapám hetvenöt évesen panaszkodott az állapotától az orvosnak, az azt válaszolta neki: – tudja mit, András bácsi? Jajgasson még egy húsz évet.  Hát én is ezt kívánom most magamnak, hogy jajgathassak még egy darabig…

Szegedi segítség a Győrnek

Az NKM Szeged VE sietett először a legnagyobb rivális Graboplast Győri VSE segítségére. Így a kisalföldi klub fiatal hajójavító kollégája, Hajnal Jenő egész héten a szegedi hajóépítő mester, Ádám György mellett "inaskodhatott". A kezdeményezésből akár szövetségi program is lehet a későbbiekben.

Hír

A hajóépítés és javítás kérdése évek óta gond a legtöbb egyesületnél, mert a régi nagy hajóépítő-mesterek után a legtöbb vízitelepen kiürültek a műhelyek. Erre a helyzetre keresett egy nyári versenyen közösen megoldást Borsos Tamás, a KSI SE hajóépítője és Weisz Róbert, a para-válogatott szövetségi kapitánya.

“A nyári Fadd-Domboriban rendezett regionális versenyen találkoztam Tamással, aki éppen hajójavító-turnét tartott a Paks környéki egyesületeknél és mindenhol próbált segíteni szakértelmével – mesélte Weisz Róbert. – Így jött az ötlet, hogy szükség lenne egy olyan szövetségi programra, amellyel megszólítjuk azokat a fiatal kollégákat, akiket érdekel ez a szakma. Arra gondoltunk, hogy a rutintalanabb, illetve esetleg képzetlen kollégákat gyakorlott szakemberek mellé osztanánk be néhány napra vagy hétre azért, hogy ellessék a szakma trükkjeit.”

Győrben egy fiatal, de szakképzetlen korábbi kenus versenyző állt neki a munkának, miután az elmúlt években teljesen kiürült a klub hajójavító műhelye. A szegedi klub pedig felajánlotta, hogy segít a győri Hajnal Jenőnek, aki egy héten keresztül Ádám György mellett tanulhatott. A szegediek hajóépítő-mestere közel 40 éve javítja a helyi evezőshajókat, valamint kajakokat és kenukat és készséggel adta át tudását a fiatal kollégának, amiért külön köszönet illeti.

“Biztos vagyok benne, hogy Jenő

sok új fogást tanult

Ádám Györgytől, ezeket mostantól a győri műhelyben tudja hasznosítani. Köszönet a szegedieknek, miután a klub egyből támogatta az ötletet, és még ingyen szállást is biztosított a győri fiatalembernek. Bízom benne, hogy ez a kezdeményezés folytatódik és egyre több tehetséges fiatal hajóépítő vesz részt hasonló programokban”  – tette hozzá Weisz Róbert.